Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-268

488 Az országgyűlés képviselőházának 26< meg, illetve az igen t. kormány, amelyet támogatni méltóztatik, ennek mind a mai napig nem szerzett érvényt. Itt van a súlyos ellentét közöttük. En arra kérem az igen t. képviselő urat, hogy mivel tényleg rokkantokról van szó, méltóztassék megnézni, mi történt például legutóbb az óbudai benzol-gyárnál, a gázgyárnál és általában a közületi munkáknál és vállalatoknál. Ha ezt megméltóztatik nézni, akkor méltóztatik látni, hogy ezeknek a rendelkezéseknek megvalósítására, amelyet a törvény kategorikusan előír, mind a mai napig nem történt semmi, sőt éppen voltak esetek, amikor az illetőket, akik elmentek érdeklődni,, egyszerűen elutasították és semmiféle kedvezményben nem részesültek. (Felkiáltások: Roll) Szóval itt Budapesten, a gázgyárnál és több más ihatósági vállalatnál sem történt ez meg, (vitéz Kenyeres János: Tudomására kell hozni a kormánynak!) sőt pozitív tudomásom van arról is, hogy még az egyes minisztériumokban sem vették figyelembe a most végrehajtott elbocsátásnál, illetőleg végkielégítéssel való elbánásnál azokat a szempontokat, amelyeket a törvény értelmében szem előtt kellett volna tartani. Tegnap Pesthy Pál igen t. képviselő úr nyilatkozott a kormány sikeres működéséről és munkájáról. Rámutatott arra, hogy a 100 pengőnél kisebb jövedelemmel rendelkezők adóját elengedik, hogy Stillhalte formájában gondoskodnak a kisemberek adósságának valamilyen rendezéséről, valamint külön rendelkezések védik a tíz holdon aluli birtokosokat és rámutatott arra is, hogy ezeket tagadhatatlanul a kormány érdeméül kell betudni. Méltóztassék elhinni, nem akarunk mindenáron gáncsoskodni. Elismerjük, amit a kormány tényleg csinál, amit a köz javára végez. Az a bizonyos kedvezmény azonban, .hogy a 100 pengőn aluli jövedelemmel rendelkezők adóját elengedik, nem nevezhető pénzügyi intézkedésnek,, legfeljebb az adómorál érdekében ihozott rendelkezésként jelölhető meg, mert, hogy egy 100 pengőn aluli jövedelemmel rendelkező ember adót fizessen, ezt a mai körülmények között igazán nem lehet kívánni. Amikor tehát az igen t. kormány megadta ezt a kedvezményt, tulajdonképpen egyszerűen csak legalizálta ezt a költségvetésből úgy is, kiteső részt, mert ihiszen ezzel, mint költségvetési bevételi tétellel, komolyan számolni amúgy sem lehetett. Ami azt a kérdést illeti, amelyet több képviselőtársam felhozott, t. i. a földbirtokreformnak és általában a telepítésnek kérdését, el kell ismernünk és sajnálattal kell megállapítanunk, hogy az első nemzetgyűlés legnagyobb vívmánya, az. ú- n. földbirtokreform, sajnos, a valóságban nem sikerült, sőt mereTu állítani, hogy nemcsak nem sikerült, hanem igen katasztrofálisan végződött. Az első földreformnak a Nagyatádi-féle elgondolásnak az volt a célja, hogy amint a virágot cserépbe ültetik, úgy ültessék be a magyar föld népét az anyaföldbe, hogy ahhoz tartozónak érezze magát és ne érezze magát nincstelennek és földönfutónak. Ezzel szemben az történt, hogy az egy, másfél vagy két holdon földhöz juttatott emberek teljes mértékben földönfutókká váltak és akinek volt valamije, annak ráment még meglevő va,gyonkája is a földreformra. Tagadhatatlan, hogy nem voltak meg az első földreform előfeltételei, hiszen az akkor | elhangzott beszédek igazsága most látszik meg, | hogy kellő anyagi felkészültség nélkül ezt a j kérdést nem lett volna szabad megoldani. Ez i 8. ülése 1934- április 27-én, pénteken. az egyik része a dolognak. A másik része a dolognak az, hogy tényleg nagyon kicsinyek voltak azok a tagozatok, amelyeket a földreform útján a kisembereknek juttattak. Sokkal egészségesebb lett volna kevesebb embernek, de nagyobb tagozatokban földet juttatni, amely mindenesetre elég lett volna arra, hogy az illetők megélhetését valamilyen formában biztosítsa. Emellett ezekhez a földekhez olyan horribilis áron jutottak, amelynek ma, ha csak egyharmadával rendelkeznének is, kétszer annyi földet tudnának vásárolni. Tehát a földreform útján előnyös elbánásban részesült embereknek nem lehet őket tekinteni, mert egész nyugodt lélekkel állíthatjuk azt, hogy ma, előnyös helyzetben nem az van, aki földet kapott, hanem az, akitől a földet elvették és megváltották. A földmívelésügyi tárca tárgyalása alkalmával az igen t. földmívelésügyi miniszter úr beszélt a telepítésről, amely tagadhatatlanul korrektivumul szolgálhatna az elhibázott földreform után. Az igen t- földmívelésügyi miniszter úr azonban olyan formában állította be elgondolását, amelyről, azt hiszem, maga az igen t. földmívelésügyi miniszter úr sem ihiszi vagy gondolja komolyan, hogy ez így megvalósítható. Az igen t. földmívelésügyi miniszter úr ugyanis azt mondotta beszédében, hogy utasította minisztériumát, és a minisztérium gondolkodik egy olyan elgondoláson, hogy a vagyon váltsági, illetőleg megváltott, de kiosztásra nem került földeken valósítsák meg az úgynevezett telepítést. En nem értem a t. földmívelésügyi miniszter urat, aki először falvakról beszélt és először azt mondotta, hogy húsz falut akar ebben az esztendőben felépíteni. En az egyik képviselő úr beszéde alatt közbeszóltam, hogy már megelégedném egy ilyen községgel, az igen t. földmívelésügyi miniszter úr elgondolása szerint azonban nemcsak hogy egy községet nem lehet megcsinálni, hanem a legjobb esetben is csak egy-egy nem is telepet, hanem csak tanyát lehetne létesíteni. Az igen t. földmívelésügyi miniszter úr ugyanis azt mondotta, hogy ezeken a megmaradt földeken, amelyeket nem osztottak ki, kívánja a telepítést megvalósítani. Az igen t. földmívelésügyi miniszter úrnak tudnia kell, hogy a földbirtokrendező bíróság 3600 községbe szállt ki és végzett eljárást. A 3600 községben fennmaradt tényleg körülbelül 9—10.000 hold föld, ami mind a mai napig nem került kiosztásra. De nem azért nem kerültek ezek kiosztásra, mintha igénylők vagy jelentkezők nem lettek volna, hanem egyszerűen azért, mert azok minőségileg nem feleltek meg, mert vagy mocsarasak, vagy iszaposak voltak, vagy nádasok voltak, olyan földek, amelyek elestek egy-egy birtokból, úgyhogy sem házhely, sem pedig földreform céljaira nem voltak alkalmasak. Ez a körülbelül 10.000 hold megmaradt föld körülbelül 3600 helyen van. 3600 helyről összehordani tehát ezeket a földeket és ezekre építeni a 20 falut, igazán nem tudom, hogyan gondolja ezt a t. földmívelésügyi miniszter úr. Ugyancsak a földmívelésügyi miniszter úr személyével kapcsolatban kell megemlítenem a következő dplgot is: Kenyeres János t. képviselő úr rámutatott arra, hogy a tiszántúli mezőgazdasági kamara milyen értékes munkát végzett és egyben rámutatott arra is, hogy az országnak legszerencsétlenebb helyzetben lévő része talán éppen a Tiszántúl, amely a rend-