Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-268

Az országgyűlés képviselőházának 268. keztében adódott határok folytán kihasználni nem tudtunk és amelyeket nagy bölcsen az 1920-ban itt járt gazdasági szakbizottság mint fejlesztendőket állapitott meg. Csak a magyar iniciativa helyességét és a magyar ítélőképes­ségnek helytálló voltát igazolja, hogy ennek a megállapításnak ellenére ezekben az iparágak­ban újabb létesítmények nem voltak, sőt szá­mottevő modernizálások sem történtek. Itt nem volt Kapitalfehlleitung, sem a malomipar te­rén, sem a cukoripar terén, sem a szeszipar teírén nem találkozunk olyan új létesítmények­kel, amelyek az amúgy is kapacitásuknak csak egy töredékéig kihasznált gyárak mellett újabb vállalkozásokat létesítettek volna. (Erdélyi Aladár: Igaz, csak kizsákmányolnak!) Igaz, hogy a meglevő üzemeket ki akarták hasz­nálni, de találkozunk, t- Képviselőház, olyan új vállalkozásokkal, amelyek megdöntötték azt a -babonát, mintha Magyarországon nem le­hetne eredményes ipart folytani. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Az iparnak igen sok olyan területe van, — amelyet röviden azzal jelle­mezhetnék, hogy az olcsó és tanulékony ma­gyar munkaerő felhasználásával kevés nyers­anyagból igyekszik produkálni — ahol még számos perspektívát nyithatunk a termelő élet­nek s amellyel szemben nem volna szabad azt az intelmet gyakorolni, mintha a magyar vál­lalkozói készség kifejlődésével szemben itt is állami intervencióra volna szükség. Tisztelt Képviselőház! De az iparon túl­menően igen röviden intézi el a pénzügyminisz­ter úr a magyar kereskedelem sorsát is, amely a mezőgazdaság mellett valójában szenvedője ennek a gazdasági válságnak (Ügy van! Ügy van! balfelől) és úgy állítja be, mintha a ma­gyar kereskedelem problémáját a mezőgazda­sági és az ipari helyzet megjavulása egysze­rűen megváltoztatná, mintha ez a foglalkozási ág egy tehetetlen csökevénye volna a másik két termelési ágnak. Nem, tisztelt képviselőtár­saim. Unos-untalan halljuk hangoztatni a ma­gyar kereskedelem hivatását, közvetítő szerepét kelet és nyugat között. Ezzel szemben mit lá­tunk? (Sándor Pál: Az állam csinálja az üzle­téket!) Látjuk, hogy a magyar tranzit-kereske­delem semmivé zsugorodott össze és abban az időben, amikor a nemzetközi kereskedelem sok­kal közelebb áll egy zsonglőri tevékenységhez, mint egy gazdasági tevékenységhez, nem a ma­gyar kereskedő rátermettségére, kezdeményező erejére és szaktudására bízzák túlnyomóan a nemzetközi kereskedelem lebonyolítását, hanem minden körülmények között még a legjobb szándék mellett is késedelmes, nehézkes állami intézményekre. (Sándor Pál: Es nem értenek hozzá, az a legnagyobb baj!) Bud János t. képviselőtársam minap tartott értékes beszédében az optimizmusnak, mint fontos gazdasági tényezőnek jelentőségéről szólt. En ezekben az időkben, amikor a min­dennapi élet olyan sok csalódást, a mindennapi megélhetés a lelkületet elszürkítő nehézsége­ket jelent a polgárnak, valójában fontosnak tartom az optimizmus fenntartását. De ha az államhatalom és^ a, társadalom közötti reláció szempontjából nézem az optimizmust, akkor azt kell mondanom, hogy a társadalomnak a kor­mányhatalom részéről nem szavakban kimerülő optimizmusra va,n szüksége, hanem a társada­lomnak a kormányhatalom intézkedéseiből, cselekvéseiből kell optimizmust merítenie, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) mert a szavakban ér­vényesülő optimizmus ebben az országban már ülése 1934 április 27-én, pénteken. 471 éppen elég csalódást okozott, már pedig a tár­sadalmi fejlődés szempontjából nincsen káro­sabb tényező, mint a csalódás az alap nélkül és jogtalanul felkeltett optimizmusban. Éppen ebből a szempontból igen lényegesnek tartom, (Zaj. — Elnök csenget. — Halljuk! Halljuk! balfelől.) hogy igenis tartsuk meg a lelkekben az opitimizmust, mert csak az optimizmus biz­tosítja a mai gazdasági viszonyok között azt, hogy a magyar polgárságban megmarad az a mindennél fontosabb hit, hogy megéri azt az időt, amikor Szent István koronája változatlan fényében fog felette ragyogni. Mert ma, ami­kor a gazdasági élet Európa sok országában már megérett a javulásra és csak a politikai fejleményektől befolyásolva nem látjuk a javu­lásnak azt a gyors tempóját, amelyet a gazda­sági erők indokolttá tennének, fokozott jelen­tősége van annak, t. Ház, hogy a jövőhöz való hittel kísérjük figyelemmel a külpolitikai ese­ményeket. Bárhogyan ítéljük is meg ezeket a külpolitikai eseményeket, azt az optimizmust lehet velük szemben tanúsítanunk, hogy hosszú tespedés 'után végre őszinte az a törekvés, hogy a fenyegető háború elkerülésére visszaadják Európa rendjét. Ha Európa rendjéről 'beszé­lünk, elképzelhetetlen, hogy ez a rend a Duna medencéje rendjének megteremtése nélkül tör­ténjék; ha pedig a Duna medence rendjének végleges képét akarjuk megalkotni, nem szabad elfelejtenünk, hogy magyar^ szempontból erős fegyvert jelent a restauráció szükségessége és lehetősége. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ép­pen ezért az én szerény véleményem szerint a külpolitikai orientáció szempontjából nem le­het nagyobb hibát elkövetni, mint amikor mi magunk vesszük tagadásba a restaurációhoz való jogosultságunkat és amikor ennek idő­szerűségét belpolitikai szempontokból vesszük tagadásba. (Ügy van! balfelől) Ügy érzem, hogy a költségvetéssel szemben gyakorolt ebben a bírálatomban parancsolóan tartottam szemem előtt azt a tételt, hogy egy jóindulatú, alkotni akaró bírálat többet hasz­nálhat, mint egy rosszindultú gáncsos-szándékú dicséret. (Erdélyi Aladár: Alattomos hizelke­dés!) Nagyon szeretném, hogy ezt az igazsá­got végre a kormány tényezői is fedezzék fel és jussanak annak [belátására, hogy a nemzeti egység kifejezésére nem a nem őszinte dicsé­retek szolgálnak, hanem, azok az állásfoglalá­sok, amelyek még a mai nehéz időkben is úgy akarják a magyar regenerálódás szempontjá­ból ifontos szerepet betöltő magyar parlamen­tarizmust szolgálni, hogy jóindulatú, a termelő élet megindulását elősegíteni akaró kritJ kával szolgálják a nemzet érdekét. (Ügy van! Ügy van balfelől) Nem érzem magam ellenzéki állásfoglalá­sommal a nemzeti egységből kizárva. Amikor kormányzása elején Gömbös miniszterelnök úr egy beszélgetés: folyamán azt mondotta nekem, hogy a kormány alkotásai lelki kényszert fog­nak reám gyakorolni, hogy az ő politikáját tá­mogassam, akkor talán még nem látta a rajta kívül álló nagy nehézségeket, azt a hálátlan nagy feladatot, amelyet a mai időkben egy ilyen rossz gazdasági helyzetben levő ország felemelése jelent. De ha a kormány reklamált intézkedéseinek és nagyobb eredményeinek el­maradása folytán nem is érkeztem el oda, hogy a nemzeti egység pártjának táborába tartozó­nak érezzem magam, ott érzem magam abban a munkában, amely a magyar erők r igazi össz­működésével a magyar erők igazi érvényesülé­68*

Next

/
Oldalképek
Tartalom