Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-267

Az országgyűlés képviselőházának 267. vetéljük, hogy a mi véleményünket is mint egyenrangú véleményt tekintsék. Ezt a kérdést azzal elütni, hogy nem aktuális, nem lehet, mert ha annak is tekintenénk, a külföld nein tekinti nemaktuálisnak. Nagyon természetesnek tartom az ezzel a kérdéssel való foglalkozást annyival is inkább, mert anélkül, hogy más országok belső ügyeibe bele akarnék szólni, amit nem tartok ildomosnak, s nemzeti politikánk szempontjából sem tartanék okosnak, mégis a magunk szempontjából vizsgálnunk kell azokat a lehetőségeket, amelyek esetleg más országokban előbb-utóbb bekövetkezhetnek és amelyek esetleg alkalmasak a szomszéd államok sorsát és állami egész berendezkedését megváltoztatni. (Homonnay Tivadar: Majd Kramarz hamarabb megcsinálja, mint mi.) Természetesen nemcsak nálunk van meg az a vágy, hogy nagyobb egységeket hozzunk megint létre, hanem megvan más országokban » is. A kikristályosodási folyamat esetleg meg fog indulni nélkülünk is, s nekünk sem a sokat hangoztatott nemzeti öncélúságunk szempontjából, sem gazdasági érdekeink szempontjából t nem közömbös, hogy ez a kikristályosodás pont Budapesten lesz-e, vagy másutt. A kikristályosodás ott lesz, ahol előbb kezdik. T. Ház! Vannak ebben az országban legitimisták és vannak antilegitimisták. Most nem beszélek erről addig, amíg ebben a kérdésben az ország lakosságát minden presszió nélkül le nem szavaztatják, ami egy tiszta s a titkossá* gon felépülő választójog mellett lehetséges csak. Mondom, vannak legitimisták és vannak olyanok, akik nemlegitimisták. A nemlegitimisták tulajdonképpen esak egy negációban egyi ségesek, mert van köztük szabadkirály választó és van republikánus. A szabadkirály választók között annyi párt van, ahány királyjelölt s ott egységes táborról ezért szó nem lehet. A legitimizmus tábora egységes tábor, mert mi alkotmányunk értelmében Szent István koronájának egyedüli törvényes örökösét kívánjuk a trónon látni. Mondom, a magyar legitimizmus a nemzet egységét akarja, mert a különböző antilegitimista vagy nemlegitimista csoportok, akármelyik kerüljön közülük diadalra, mindig szembe fogják magukkal találni a számtalan többi megoldás híveit és az összes legitimistákat, viszont ha itt alkotmányos királyság, törvényes királyság áll helyre, a törvényes királynak jogosságát, alkotmányos mi voltát senki sem fogja kétségbe vonhatni, még az sem, aki ennek a megoldásnak nem örül. Mindenesetre az, hogy jogi, etikai alap a királyi tekintély megtámadására nem lesz, maga erőt és egységet fog.adni a nemzetnek. Min* den egyéb megoldásra való törekvés a nemzet egységét bontja százfelé azért, mert végered

: menyben ilyen fontos kérdésben, amely a mai ideiglenes, az 1920 :

1. tcikk által megállapított ideiglenes jogrendből átvisz a végleges jogrendbe, mindenki úgyszólván utolsó csepp véréig fog harcolni a maga meggyőződése mellett, mert hiszen az — reméljük — majd egy újabb ezer évi alkotmányos fejlődésnek lesz alapköve. •.".',:.,.,, T. Képviselőház! Áttérve a külpolitikára, kénytelen vagyok legnagyobb sajnálatomra a már jelen nem lévő Meskó Zoltán képviselőtársam egy-két megállapításával szembeszállni. Ö igen helyesen mondotta azt, hogy a Népszövetség intézményében a magyarságnak alkalma volt bőségesen csalódni. Ezt senki sem vonhatja kétségbe, mert, sajnos, a Népszövetség nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Meskó Zoltán t. képviselőtársam azonban olyan ülése 19

SU április 26-án, csütörtökön. 459* hangon tette ezt a megállapítást és olyan kon klúziót vont le belőle, hogy nagyon nem kívánatosnak tartanám, ha ez a külföldi sajtóba kvázi mint a magyar parlament többségének véleménye kerülne be, aminthogy biztos is, hogy úgy kerülne be, ha ellenvélemény nem hangzanék el. Azért én szintén éppen ellenzéki oldalról tartom kötelességemnek ez ellen felszólalni. Meskó t.. képviselőtársam tudniillik azt a merész állítást kockáztatta meg, — sajnálom, hogy nincs jelen, bár előre megmondtam neki, hogy szólni fogok az ő megállapításairól — hogy amint a németek, a japánok kiléptek a Népszövetségből, akként nekünk is ki kellene lépnünk és aki komolyan akarja a népek békéjét szolgálni, annak semmi köze a Népszövetséghez, semmi helye nincs a Népszövetségben. Először is nem tartom ildomosnak ilyen apodiktikus megállapításokat tenni itt a Képviselőházban, mert ellenzéki képviselő létemre is azt tartom, hogy ilyen fontos külpolitikai kérdésekben, mint például a Népszövetségből való kilépésünk vagy ki nem lépésünk kérdésében elsősorban a felelős külügyminisztert illeti meg a szó. Ettől eltekintve, nagyon veszélyesnek tartom éppen a mi szempontunkból, mint kis állani szempontjából, ha ilyen kijelentések itt, a parlamentben, hangzanak el, mert akármennyi lett légyen a hibája, akármennyi lett légyen a mulasztása a Népszövetségnek, akármennyire lett légyen az, főleg az első években, kizárólag a győztes hatalmak fóruma, azok diktáltak a legfontosabb kérdésekben és döntöttek kis nemzetek feje fölött az őket érdeklő vitás kérdésekben, — akármennyire igaz mindez, mégis egy óriási előnye volt a Népszövetségnek, abban, hogy ez volt az első nemzetközi fórum, ahol legalább a szavunkat hallathattuk, ahol — ha nem is történt semmi orvoslás, vagy csak hiányos orvoslás történt — legalább elmondhattuk a panaszainkat és elmondhattuk úgy, ahogy azt mindenki meghallhatta, hogy arról mindenki tudomást vett, hogy azt a világsajtó reprodukálta, hogy az egész világon mindenütt, ahol azt sem tudták azelőtt, hogy Magyarország létezik, most tudják, hogy ván magyar probléma. Egyébként is minden tiszteletreméltó külföldi barátunknak, ujságkiráiyoknak és hasonlóknak igen tiszteletreméltó akcióin túlmenőleg és azt sokkal megelőzve, aa első hely és első intézmény, amelynek köszönhetjük, hogy ma a nemzetközi politikában van magyar kérdés, ez a sokat ócsárolt genfi Nép' szövetség. Ha egyébért nem is, ezért elismeréssel és hálával kell adóznunk azoknak, akik ezt az intézményt életbeléptették. Nekünk nem kilépnünk kell a Népszövetségből, ellenkezőleg benn kell maradnunk, s tőlünk telhetőleg meg kell tennünk mindent, hogy ez a mai gyarló és hiányos intézmény azzá fejlődjék, amivé lennie kell. Tudniillik a nemzeteknek és a népeknek, az egyenrangú nemzeteknek és népeknek szabad gyülekezetévé, ahol mindenki szabadon, tekintet nélkül arra, hogy a háborúban a győztes vagy legyőzött nemzetekhez tartozott-e, elmondhatja véleményét és ahol csak az igazság és a méltányosság szempontjai jöhetnek szóba. Mégegyszer megállapítom, hogy Meskó Zoltán t. képviselőtársam véleményével nem értünk egyet — remélem, a Ház többsége sem — és mint mondottam, nekünk a Népszövetségből nemhogy kilépnünk nem szabad, hanem igenis támogatnunk, javítanunk, fel forgatnunk • kell ezt az intézményt, amelyben nekünk kis állami mivoltunk ellenére is, — amint ezt alkalmam 66*