Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-267

450 Az országgyűlés képviselőházának 26: jogokat ki fogja harcolni. (Kei

singer Ferenc: Csak azt nem értem, minek a kampó?) Nincs kampó, nyilaskereszt van. Az clobb közbeszólás formájában a szélsőbaloldalról azt mondották, hogy mi vallási kérdésekbe beleavatkozunk. Hallottam szürke lovak áldozásáról, olvastam Huszár Károly cikkét, amelyet már megcáfoltak. Azt mondják, hogy valami turáni új vallást akarunk alapítani. Lehet, hogy ez az egész csak újságírói kacsa, de újból leszögezem, — és nagyon kérem éppen a keresztény sajtót, amely hiába szögezzük ezt le, talán féltékenységből nem akarja megírni — hogy tiltakozunk ez ellen a vád ellen. Ismételten hangsúlyozom, hogy Krisztust nem lehet és nem szabad kisajátítani, Krisztus meghalt mindnyájunkért, tehát értünk, nemzeti szocialistákért is. Kérem a keresztény sajtót, hogy ne hallgassák ezt el, mert ma feltűnő módon elhallgatják. Mi igenis pozitív vallásos alapon állunk, pozitív keresztények és nem politikai keresztények vágjunk. Meggyőződéses pozitív vallási alapon állunk, vallási dolgokba nem ártjuk be magunkat, tiszteletben tartjuk a felekezetek papjait, egyházainak rendelkezéseit és eszünk ágában sincs és nem is volt egy percig sem az, hogy egy új vallásit kreáljunk, vagy a vallást reformáljuk. Rosszhiszeműnek nyilvánítok tehát mindenkit, aki ezt szántszándékkal elhallgatja, vagy félremagyarázza. Mi igenis harcos keresztényeknek valljuk magunkat, akik megadjuk az Istennek, ami az Istené, de amikor a templomból kijövünk, törődünk azzal is, hogy a krisztusi elvek alapján dolgozzunk, persze, a valódi krisztusi evangélium alapján. (Farkas Elemér: Mi van a Festetics-féle cionista-táborral

1

? — Reisinger Ferenc: Mi lesz a cionizmussal? Ez érdekes!) Ha a képviselő úr be akar iratkozni, az lehetséges, mert a létszám még nem telt be. A másik kérdés a zsidókérdés. Itt különbséget kell tenni azok között, akik a világháború előtt és azok között, akik a világháború alatt és különösen azután szivárogtak be az országba. Ezekre az utóbbiakra itt nincs semmi szükség. Ezeknek, akiket általánosságban galieiánereknek szoktunk mondani, nem tudunk kenyeret adni, mert a saját fajtánkat sem bírjuk ellátni. Intézkedni kellett volna annakidején abban az irányban, hogy ezek az országból kiutasíttassanak. Meg is történtek annakidején az intézkedések, de én magam, mint belügyi államtitkár meggyőződtem arról, hogy hiábavalók voltak a legszigorúbb intézkedések, mert bár a rendőrök kivitték azt a galíciait a lengyel határra, még haza sem jöttek a kiküldetésükből, az a galiciai már a Dob-utcában tovább csinálta az üzleteit. Itt szigorú razziákat kell tartani, mert a mostani állapot a tisztességes kereskedelemnek is rovására megy. A kaftánokban van elrejtve a valuta és ezek a galiciaiak konkurrenciát csinálnak az adófizető kereskedőknek. (Büchler József: Zsidó gyűjti a valutát, Szörtsey meg elviszi!) T. Ház! Mi semmiféle atrocitást nem ismerünk, mert nem engedjük mozgalmunkat diszkreditálni. Mi nem akarunk mást, mint igazságot, hiszen a keresztény felfogás nem is tíír mást, mint az abszolút igazságot. Nem igaz az, hogy mi izgatunk, a statisztika izgat. Tessék a valóságot, a lényeget megváltoztatni, hogy a statisztika más képet mutasson. Mi ezeket a nagy, tátongó szakadékokat akarjuk áthidalni, fajtánkat akarjuk előbbrevinni, azt akarjuk, hogy a munkás, a kisgazda gyermekei is boldoguljanak az intellektuális pályákon és ne zár'. ülése WBU április 26-án, csütörtökön. ják el előlük az orvosi vagy ügyvédi pályát. azt akarjuk, hogy a számarány meg változta« sék tisztességes eszközökkel, intézményesen. Mi igenis kijelentjük, hogy ezért küzdeni fogunk és ha hatalomra kerülünk, akkor intézkedünk is. Ha pedig antiszemitizmus az, hogy azt akarom, hogy az én fajtám necsak bankszolga legyen, hanem feljebb is kerüljön, azt akarom, hogy a zsidó bérletekben az én fajtám ispán, tiszttartó és gazdatiszt is legyen, amikor ezerszámra vannak gazdatisztek állás nélkül s vannak diplomával nem rendelkező nem keresztények, akik állásba jutnak, ezt nem tartom helyénvalónak, ez ellenkezik az igazsággal, ez el lenkezik az emberi joggal és a magyar ember igazságával. (Farkas Elemér: Az igazság Enyingen is igazság marad! — Zaj a jobboldalon.) En erre csak azt válaszolom a képviselő úrnak, hogy önök az igazságot mindig más szem mel nézik, amikor valaki nem itt ül önök között. Egészen más szemmel nézték a múlt esztendőben, amikor Festetics képviselőtársam ott ült önök között. (Farkas Elemér: Én csak azt mondtam, hogy amit a képviselő úr elmondott, az Enyingen is igaz! — Zaj.) T. Képviselőház! Aki ezekután a mozgalmat akár pángermánizmussal vádolja, akár vallásos reform mozgalomnak állítja be, az tudatosan valótlant mond. (Reisinger Ferenc: Szóval Hitlerékhez semmi közük?) Kérem képviselőtársam, Hitler német nemzeti szocialista mozgalmához semmi közünk sincs. Mi Hitler Adolfban, a nagy német kancellárban egy világeszme apostolát látjuk, mi szimpátiával is viseltetünk iránta, de teljesen függetlenek vagyunk tőle és ha az ország érdeke úgy kívánná, — bár hiszem, hogy nem fogja kívánni — nii ott leszünk a határokon, amikor a határokat esetleg meg kell védenünk ellenük. (Helyeslés a jobboldalon. — Reisinger Ferenc: Ezt már nem hiszem el.) Mert t. Képviselőház, mi annak a mesének nem dőltünk be, hogy itt német határokról lehet szó. (Reisinger Ferenc: Hitlerek egész Magyarországot akarják és ebben önök támogatják őket.) Mi ebben a pillanatban a német külpolitikai orientáció mellett és a francia ellen vagyunk, mert a franciákkal semmiféle közösséget, semmiféle szimpátiát vállalni nem tudunk, nem tudunk azokkal, akik megcsonkítottak bennünket, akik balkáni hordákat szabadítottak ránk. Ne mondja nekem senki, hogy ők a művelt Nyugat. Ök levizsgáztak. Ebből a művelt Nyugatból nem kérünk, mert azok. akik a világháborúban zulukaffereket szabadítottak a sebesültekre, akik a világháború után ilyen gyalázatos békét diktáltak ránk, akik a balkáni csizmát a nyakunkra, a fejünkre tétették, elveszítették a jogot arra, hogy kultúrnemzetnek tartsuk őket. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt. Meskó Zoltán: T. Képviselőház! Befejezem beszédemet. Mi haladunk előre a magunk útján. Sem támadások, sem rágalmazások, sem fenyegetések, sem hatósági erőszak minket feltartóztatni nem bír és nem is fog. Nagyon helyesen mondotta a belügyminiszter úr: minél erősebb a támadás és különösen a rendszabályok, — hogyha ezek is jönnének — ez csak erősít bennünket, éppúgy, mint azok a sajtótámadások, amelyek azért érnek bennünket, mert bátran a keresztény világnézet alapjára helyezkedtünk. Ha mi más világnézetet vallanánk, abban a percben más elbírálásban részesülnénk. De mi ezzel nem törődünk, nem törődünk az ellen-