Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-262

Az országgyűlés képviselőházának 262. menő és legerélyesebb intézkedésektől sem, ad­dig azonban törvényes korlátok között kívá- i ltom ezt a kérdést kezelni.« T. Képviselőház! Ezt mondotta az igen t. j belügyminiszter úr, és mást nem is mondha- ! tott, mert kötelessége neki a törvényes korlá- j tok között kezelnie ezt a kérdést. De csodálko- j zom azokon, akik minden percben, éjjel és nap­pal mást sem tesznek, mint a szabadság után ; kiáltanak, a szabadságjogokat követelik, sajtó- í szabadsági és gyülekezési jogot és abban a ! percben, amikor egy velük szemben ellentétes I világnézeti mozgalomról van szó, megfeledkez­nek mindenről, mindjárt rendőrért kiáltanak | és legszívesebben felakasztatnának bennünket, j Ezek a lapok rengeteget ártanak az országnak, ! hiszen látjuk, hogy csak ezeket a lapokat en­gedik be például Jugoszláviába, ahol az ottani svábságot direkt ezekkel a magyar lapokkal izgatják a magyar állameszme ellen, ezekkel a lapokkal mutatnak rá arra, hogy nektek nincs mit keresnetek többé régi hazátokban, itt kell maradnotok, nézzétek, hogyan írnak a magyar lapok, (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Senki sincs Magyarországon, aki a kisebbségi jogok ellen szólna, egyetlenegy ilyen kormánypárti, vagy ellenzéki képviselő sincs! Ez tehát abszo­lúte jogosulatlan ! — Elnök csenget.) Nem a képviselő úrról beszélek. Tessék idefigyelni, (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Egyetlen lap sincs!) T. Ház! Olvasom aztán ma, — természete­sen megint csak a szabadkőműves irányzatú liberális lapokban — hogy a mozgalom energi­kus megfékezését követelik, veszedelmesnek tartják a nyilaskeresztes mozgalmat s hogy a józan magyar nép nem veszi be ezt az idegen irányzatú propagandát. Ha nem veszi be, mi­nek tartanak tőle, minek kell állandóan vezér­cikkeket írni, állandóan támadni, minek van izgalom, ha biztosak abban, hogy a magyar nép nem veszi be; akkor nevessenek rajta. Azonban tudják, hogy nemcsak beveszi, hanem követeli és áhítja is ezt a mozgalmat, és látják, hogy százezres tömegek jönnek ide, s hogy ez semmi más, mint az öntudatra ébredt magyar­ság élniakarása — és itt ez fáj, nem a Balatoni határ, nem a Hitler-agitáció, hanem az, hogy igenis: a magyarság végre úr akar lenni a sa­ját hazájában! (Gr. Festetics Sándor: Űgy van! — Fábián Béla: A gróf úr nem volt még úr a saját hazájában? — Gr, Festetics Sándor: Nem!) Igen t. képviselőtársam nem hazabeszél, a fajtájáért, a magyar népért beszél. (Magyar Pál: Védje a gróf urat, rászorul, meg kell vé­denie. — Gr. Festetics Sándor közbeszól. — Zaj half elől.) Elnök: Csendet kérek! Meskó Zoltán: Időm lejár, azonnal befeje­zem. — Az egyik újság meg éppen odáig megy, hogy ezeket írja (felolvassa): »A politikai gon­dolatszabadságnak elve elbírja, engedi az erő­szakos elnyomást.« — Es ezt is mondja: »A szabadságtisztelet nem terjedhet odáig, hogy nyugodtan nézze, mint köszörülik a kést. amely­nek bevallott célja az lesz, hogy az alkotmá­nyosság torkát vágják el.« Ilyen frázisok­kal ellenünk dolgozni nem lehet. Őszintén mon­dom, ha lehetne, ha tehetném, megírendelnék mindennap reggel, délben, este, bármikor egy ilyen cikket... Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztas­sék most befejezni beszédét. r ­Meskó Zoltán: ...mert ez tisztázza a mi mozgalmunkat és ezzel a magyar nemzet jól felfogott érdekét szolgálja. Egyébként pedig a leghatározottabban visszautasítom azt az át­ülése 193 U. évi április 18-án, szerdán 271 látszó rágalmat, hogy mi magyarok, ősi alkot­mány birtokosai, megfeledkeznénk ezeréves alkotmányunkról. Igenis alkotmányos eszkö­zökkel, alkotmányos úton akarjuk törekvé­seinket diadalra juttatni. (Magyar Pál: Akkor nincs semmi baj!) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Báró Vay Miklós, Br. Vay Miklós: T. Képviselőház! Előttem szólott Meskó Zoltán t. képviselőtársam a na­pirendi vitát arra használta fel, hogy azokkal a vélt támadásokkal szemben védekezzék, ame­lyek a nyilaskeresztes mozgalmat Magyarorszá­gon érték. Ö arra hivatkozik, hogy a belügy­mini szteír úr is, a kormány is olyan intézke­déseket kíván tenni, amelyek az ő pártszer­vezkedését gátolják. Legyen szabad ezzel szem­ben kijelentenem és megerősítenem azt, amit a belügyminiszter úr kijelentett, hogy ő telje­sen korrekt álláspontját szegezte le, (Meskó Zoltán: Elismerem!) hogy ő egyáltalában sem­miféle módon nem akar beavatkozni mindad­dig, amíg törvényes keretek között fog ez a mozgalom továbbfolyni. (Meskó Zoltán: Már pedig ott fog maradni.) Legyen szabad mégis ebből az alkalomból a magam véleményét is kifejezésre juttatnom és megállapítanom, hogy én, aki falun ' élek, mit látok ezzel a gondolattal szemben és ho­gyan vélekedik, hogyan gondolkodik a magyar nép erről a mozgalomról. Azt látom, hogy ez semmiképpen sincs a magyar lélekkel össze­függésben és ha azt nézem, hogy kikből !reg­rutálódik ez a mozgalom, azt látom, hogy rész­ben ugyanazok az emberek csatlakoznak az újabb mozgalmakhoz, akik már bizonyos pár­tokban voltak és onnan csalódottan jöttek el. Ott látjuk ezek között a vörösöket, a szociál­demokratapárt csalódott embereit, de ott lát­juk a többi pártmozgalomban csalódott egyé­neket is. Azt látom, hogy ebben a táborban azok az emberek gyűltek össze, — talán ezzel a gyűjtőnévvel nevezhetném — akik a külön­böző pártokban csalódtak és ezek minden ilyen mozgalomban résztvesznek, de különösen az olyanban, amelyik új, tetszetős. Bármennyire el kell ismerni, hogy a németországi mozga­lomnak igenis volt létjogosultsága, kinövések ott is voltak. Azt látom, hogyha ez a mozga­lom itt uralomra jutna, nálunk csakis ezek a kinövések maradnának meg, és megint ott vol­nánk, ahol 1918-ban voltunk, amikor egy ideig csak abban csúcsosodott ki az egész forradalmi mozgalom, hogy azt mondották: Üsd a zsidót! Azután ütötték az urakat, majd később ütöttek a papokkal együtt mindenkit, aki nadrágban járt. (Meskó Zoltán: Olvasta a programmot?) Még nem volt alkalmam a programmot elol­vasni. Remélem, hogy rövid idő múlva bele­tekinthetek abba a programmba. Csak meg akarom állapítani, mint aki nyitott szemmel jár, hogy nem helyes egy ilyen vallásellenes, — nevezzük úgy, ahogy van — zsidóellenes mozgalmat megindítani Magyarországon, (Meskó Zoltán: Vallásellenes 1 ? Hasbeszéd!) ahol mégis meg kell, hogy állapítsam, hogy a zsidóság, a hazafias zsidóság igenis a helyén van és a közgazdasági életnek fontos ténye­zője. (Meskó Zoltán: Hasbeszélő!) Elnök: Kérem Meskó Zoltán képviselő urat, hogy több tisztelettel legyen képviselő­társával szemben. Br. Vay Miklós: Ezzel a mozgalommal kapcsolatban el keíll ismernem, hogy a legideá­lisa'bban fogják fel t. képviselőtársaim a kér-

Next

/
Oldalképek
Tartalom