Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.
Ülésnapok - 1931-262
Az országgyűlés képviselőházának 262. menő és legerélyesebb intézkedésektől sem, addig azonban törvényes korlátok között kívá- i ltom ezt a kérdést kezelni.« T. Képviselőház! Ezt mondotta az igen t. j belügyminiszter úr, és mást nem is mondha- ! tott, mert kötelessége neki a törvényes korlá- j tok között kezelnie ezt a kérdést. De csodálko- j zom azokon, akik minden percben, éjjel és nappal mást sem tesznek, mint a szabadság után ; kiáltanak, a szabadságjogokat követelik, sajtó- í szabadsági és gyülekezési jogot és abban a ! percben, amikor egy velük szemben ellentétes I világnézeti mozgalomról van szó, megfeledkeznek mindenről, mindjárt rendőrért kiáltanak | és legszívesebben felakasztatnának bennünket, j Ezek a lapok rengeteget ártanak az országnak, ! hiszen látjuk, hogy csak ezeket a lapokat engedik be például Jugoszláviába, ahol az ottani svábságot direkt ezekkel a magyar lapokkal izgatják a magyar állameszme ellen, ezekkel a lapokkal mutatnak rá arra, hogy nektek nincs mit keresnetek többé régi hazátokban, itt kell maradnotok, nézzétek, hogyan írnak a magyar lapok, (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Senki sincs Magyarországon, aki a kisebbségi jogok ellen szólna, egyetlenegy ilyen kormánypárti, vagy ellenzéki képviselő sincs! Ez tehát abszolúte jogosulatlan ! — Elnök csenget.) Nem a képviselő úrról beszélek. Tessék idefigyelni, (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Egyetlen lap sincs!) T. Ház! Olvasom aztán ma, — természetesen megint csak a szabadkőműves irányzatú liberális lapokban — hogy a mozgalom energikus megfékezését követelik, veszedelmesnek tartják a nyilaskeresztes mozgalmat s hogy a józan magyar nép nem veszi be ezt az idegen irányzatú propagandát. Ha nem veszi be, minek tartanak tőle, minek kell állandóan vezércikkeket írni, állandóan támadni, minek van izgalom, ha biztosak abban, hogy a magyar nép nem veszi be; akkor nevessenek rajta. Azonban tudják, hogy nemcsak beveszi, hanem követeli és áhítja is ezt a mozgalmat, és látják, hogy százezres tömegek jönnek ide, s hogy ez semmi más, mint az öntudatra ébredt magyarság élniakarása — és itt ez fáj, nem a Balatoni határ, nem a Hitler-agitáció, hanem az, hogy igenis: a magyarság végre úr akar lenni a saját hazájában! (Gr. Festetics Sándor: Űgy van! — Fábián Béla: A gróf úr nem volt még úr a saját hazájában? — Gr, Festetics Sándor: Nem!) Igen t. képviselőtársam nem hazabeszél, a fajtájáért, a magyar népért beszél. (Magyar Pál: Védje a gróf urat, rászorul, meg kell védenie. — Gr. Festetics Sándor közbeszól. — Zaj half elől.) Elnök: Csendet kérek! Meskó Zoltán: Időm lejár, azonnal befejezem. — Az egyik újság meg éppen odáig megy, hogy ezeket írja (felolvassa): »A politikai gondolatszabadságnak elve elbírja, engedi az erőszakos elnyomást.« — Es ezt is mondja: »A szabadságtisztelet nem terjedhet odáig, hogy nyugodtan nézze, mint köszörülik a kést. amelynek bevallott célja az lesz, hogy az alkotmányosság torkát vágják el.« Ilyen frázisokkal ellenünk dolgozni nem lehet. Őszintén mondom, ha lehetne, ha tehetném, megírendelnék mindennap reggel, délben, este, bármikor egy ilyen cikket... Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék most befejezni beszédét. r Meskó Zoltán: ...mert ez tisztázza a mi mozgalmunkat és ezzel a magyar nemzet jól felfogott érdekét szolgálja. Egyébként pedig a leghatározottabban visszautasítom azt az átülése 193 U. évi április 18-án, szerdán 271 látszó rágalmat, hogy mi magyarok, ősi alkotmány birtokosai, megfeledkeznénk ezeréves alkotmányunkról. Igenis alkotmányos eszközökkel, alkotmányos úton akarjuk törekvéseinket diadalra juttatni. (Magyar Pál: Akkor nincs semmi baj!) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Báró Vay Miklós, Br. Vay Miklós: T. Képviselőház! Előttem szólott Meskó Zoltán t. képviselőtársam a napirendi vitát arra használta fel, hogy azokkal a vélt támadásokkal szemben védekezzék, amelyek a nyilaskeresztes mozgalmat Magyarországon érték. Ö arra hivatkozik, hogy a belügymini szteír úr is, a kormány is olyan intézkedéseket kíván tenni, amelyek az ő pártszervezkedését gátolják. Legyen szabad ezzel szemben kijelentenem és megerősítenem azt, amit a belügyminiszter úr kijelentett, hogy ő teljesen korrekt álláspontját szegezte le, (Meskó Zoltán: Elismerem!) hogy ő egyáltalában semmiféle módon nem akar beavatkozni mindaddig, amíg törvényes keretek között fog ez a mozgalom továbbfolyni. (Meskó Zoltán: Már pedig ott fog maradni.) Legyen szabad mégis ebből az alkalomból a magam véleményét is kifejezésre juttatnom és megállapítanom, hogy én, aki falun ' élek, mit látok ezzel a gondolattal szemben és hogyan vélekedik, hogyan gondolkodik a magyar nép erről a mozgalomról. Azt látom, hogy ez semmiképpen sincs a magyar lélekkel összefüggésben és ha azt nézem, hogy kikből !regrutálódik ez a mozgalom, azt látom, hogy részben ugyanazok az emberek csatlakoznak az újabb mozgalmakhoz, akik már bizonyos pártokban voltak és onnan csalódottan jöttek el. Ott látjuk ezek között a vörösöket, a szociáldemokratapárt csalódott embereit, de ott látjuk a többi pártmozgalomban csalódott egyéneket is. Azt látom, hogy ebben a táborban azok az emberek gyűltek össze, — talán ezzel a gyűjtőnévvel nevezhetném — akik a különböző pártokban csalódtak és ezek minden ilyen mozgalomban résztvesznek, de különösen az olyanban, amelyik új, tetszetős. Bármennyire el kell ismerni, hogy a németországi mozgalomnak igenis volt létjogosultsága, kinövések ott is voltak. Azt látom, hogyha ez a mozgalom itt uralomra jutna, nálunk csakis ezek a kinövések maradnának meg, és megint ott volnánk, ahol 1918-ban voltunk, amikor egy ideig csak abban csúcsosodott ki az egész forradalmi mozgalom, hogy azt mondották: Üsd a zsidót! Azután ütötték az urakat, majd később ütöttek a papokkal együtt mindenkit, aki nadrágban járt. (Meskó Zoltán: Olvasta a programmot?) Még nem volt alkalmam a programmot elolvasni. Remélem, hogy rövid idő múlva beletekinthetek abba a programmba. Csak meg akarom állapítani, mint aki nyitott szemmel jár, hogy nem helyes egy ilyen vallásellenes, — nevezzük úgy, ahogy van — zsidóellenes mozgalmat megindítani Magyarországon, (Meskó Zoltán: Vallásellenes 1 ? Hasbeszéd!) ahol mégis meg kell, hogy állapítsam, hogy a zsidóság, a hazafias zsidóság igenis a helyén van és a közgazdasági életnek fontos tényezője. (Meskó Zoltán: Hasbeszélő!) Elnök: Kérem Meskó Zoltán képviselő urat, hogy több tisztelettel legyen képviselőtársával szemben. Br. Vay Miklós: Ezzel a mozgalommal kapcsolatban el keíll ismernem, hogy a legideálisa'bban fogják fel t. képviselőtársaim a kér-
