Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-262

262 Az országgyűlés képviselőházának 262, vény semmi vonatkozásban sem érinti a rövidesen külön szabályozásra kerülő ezeket a kérdéseket. Tisztelettel kérem, méltóztassanak a módosításához hozzájárulni. Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Feliratkozva nincs senki! Elnök: Feliratkozva nincs senki. Kíván valaki szólani? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. Az államtitkár úr nem kíván nyilatkozni. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. A kérdést úgy kívánom feltenni, hogy méltóztatnak-e elfogadni az eredeti szöveget, szemben az előadó úr indítványával. Amennyiben az eredeti szöveget nem méltóztatnak elfogadni, úgy az előadó úr indítványát jelentem ki elfogadottnak. Kérdem tehát, méltóztatnak-e elfogadni az eredeti szöveget? (Nem!) A Ház a 14. §-t az előadó úr szövegezésében fogadta eh Következik a 15. §. Kérem annak felolvasását. Héjj Imre jegyző (olvassa a 15. S-t, amelyet a Ház hozzászólás nélkül elfogad. — Olvassa a 16. §-t): Az előadó úr kíván szólni! Szinyei Merse Jenő előadó: T. Képviselőház! Ennek a szakasznak első bekezdése helyett a következő szöveg beiktatását bátorkodom javasolni (olvassa): »A tanár kötelező tanítási ideje heti 18 óra; 24 óránál többnek tanítására helyettesítés esetében sem kötelezhető és arra nem is vállalkozhatok. Az igazgató legfeljebb heti 8 óra tanítására kötelezhető.« A niódosítás indokolása az, hogy az igazgatót a középiskola igazgatásával, pedagógiai irányításával, gazdasági vezetésével és az igazgatásból folyó egyéb feladatokkal járó tennivalók különösen nagyobb létszámú középiskolában annyira elfoglalhatják, hogy éppen a tanítás színvonala érdekében nem célszerű túlmagas óraszámimai járó tanításra kötelezése. Ezt célozza a javasolt módosítás, amelynek elfogadását tisztelettel kérem. Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Petrovácz Gyula! Petrovácz Gyula: T. Képviselőház! Az előadó úr módosításából megértettem, hogy az igazgató kötelező heti óraszámát nem nyolcban, hanem »legfeljebb« nyolcban méltóztatnak megállapítani és ki méltóztatnak zárni, hogy az igazgató tíz órára vállalkozhassak. A tanárokra vonatkozólag az előadó úr módosítása azt mondja, hogy kötelező rájuk a 18 óra, de sem önként, sem más formában nem vállalhatnak 24 óránál többet. En ehhez kétrendbeli módosítást javasoltam és ezt a módosítást vagyok bátor most indokolni. Szeretném, ha az »óra« szó elé be méltóztatnának venni a »tanítási« szót. Megmondom, miért. Azért akarom bevenni a »tanítási óra« kifejezést, mert ezzel a disztinkcióval a javaslat későbbi folyamán találkozunk. ,Tanítási óraképpen az eddigi óra meghatározásánál kisebb időegységet is be lehet iktatni, vagyis magyarul beszélve, azt tervezik, hogy 40 perces órákat vezessenek be. Ez a 40 perces óra, mint tanítási óra szerepel, a kötelező óráknál ellenben teljes 18 óráról van szó. Ez tehát azt jelenti, — és erre kérem majd a miniszter úr határozott nyilatkozatát — hogy a 18 óra átalakítható 22 tanítási órává, — úgy-e ezt célozza — tehát a 18 kötelező óra helyett 22 tanítási órát lehet a tanár nyakába sózni. Mindnyájan tudják, akik tanítottak vagy tanítanak, hogy az, hqgy egy óra 40 vagy 50 percig tart-e, a tanár szellemi munkájára nézve ülése 1934. évi április 18-án, szerdán teljesen közömbös, (Fitz Artúr: Sőt!) sőt a tanár szellemi munkája csak fokozza, erősíti és a tanártól nagyobb szellemi igénybevételt kivan az, ha tanítási óráját 40 percre redukálva kénytelen elvégezni. Viszont nevelési szempontból, a tanulókkal való megismerkedés és a tanulók egyéni képességeinek elbírálása szempontjából igen fontos az, hogy a tanítási óra teljes 50 percig tartson, a 10 perc szünet leszámításával. Én tehát abba semmi szín alatt nem tudok belemenni, azt semmi szín alatt nem tudom elfogadni, hogy ezt a 18 kötelező órát a miniszter úr a rendtartás alkalmából és a Képviselőház által neki megadott pouvoire-ral élve, burkoltan 18 óráról 22 órára emelhesse fel. A tanárokat nem lehet így négy órai többlettel megterhelni. Állítom, hogy a tanulók képességei is rendkívül szenvednek ezeknek a gyors, moziszerűen váltakozó képeknek beiktatásával, amit majd számukra az eddigi öt délelőtti óra he- 4 lyébe beiktatandó hat délelőtti óra okozna. Ezt olyan túlterhelésnek tartom, amelynek taneredmény szempontjából is csak káros hatásait várom, de amelyet a tanárság ősi jogaival szemben is határozott véteknek és hibának tartok. Kérem tehát a t- Képviselőházat elsősorban arra, hogy miután most a szöveg megváltozott, tessék az »óra« szó elé a »tanítási« szót beiktatni és akkor a 18 tanítási órában meg s lehetne egyezni. > De még egy kérést terjesztek a t. miniszter úr elé. Azt a kérést terjesztem elő, hogy ^ a tanároknak ezt a heti 18 óráját esak az első 20 szolgálati esztendőben méltóztassék kötelezővé tenni; a huszadik szolgálati évtől kezdve 16 órát, a harmincadik szolgálati évtől pedig csak 14 órát legyen köteles az az öregedő tanár tanítani. Én a tanárok munkájának tehermen- * tesítését az idősebb korban, a szolgálattal arányban álló módon méltányosnak tartomHiszen a tanár egész élete végéig nem lép elő állásban úgy, mint más tisztviselő, nem kap különleges címeket, nem kap más hatáskört; az ő hatásköre kezdő tanár korában és végző tanár korában egy és ugyanaz; tanár akkor, mikor kezdi és tanár akkor, mikor végezte. En tehát abban látnám a tanári munka bizonyos elismerését, ha a tanár kötelező óráinak számát akkor, amikor fáradni kezd, amikor már érdemeket szerzett, csökkentenénk. Erre van precedens is. Az iparoktatásnál egyideig, egészen a háború végéig ez intézményesen be volt vezetve és csak később tüntették el. Kérném tehát, méltóztassék azzal is elősegíteni a fiatalabb generációnak az iskolában való érvényesülési lehetőségét, hogy az idősebb tanárok kötelező óraszámát két órával, illetőleg a legidősebbekét négy órával lecsökkentjük. Nagy meggondolást ajánlok az »óra« és a »tanítási óra« közötti distinkcióban és a ma- i gam részéről a szöveget csak az esetben fogadnám el, ha méltóztatna a miniszter úr hozzáj *» járulni ahhoz, hogy itt a »18 óra« szavak közé betétetnék a »tanítási« szócska és ha a tanítási óra és a kötelező óra között nem lenne olyan distinkcióra lehetőség, amit azután a tanárság és az if júság rovására ki lehet használni. Kérem módosításom elfogadását. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Fitz Artúr! Fitz Artur: T. Ház! Voltam bátor ennél a szakasznál a bizottságban módosító indítványt