Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.
Ülésnapok - 1931-262
Az országgyűlés képviselőházának 262. vagy felületesen végeztem volna. A gyorsírói feljegyzések szerint a mélyen t. miniszter úr, mikor én a Vöő Mihály által kiadott közgazdaságtanról beszéltem, azt a közbeszólást tette, hogy ez a könyv hat év óta a tantervből törölve van. (Hóman Bálint vállá«- és közoktatásügyi miniszter: Ez téves!) Igen, ez téves, de ezt hozták a mai lapok, ami nyilvánvalóan csak tévedés lehet, miután ez a könyv 1933-ban jelent meg s a miniszter úr is 1933-ban engedélyezte tankönyvül, tehát nem lehet a tantervből kitörölve. A Takács-féle tankönyvre vonatkozólag is kénytelen vagyok arra hivatkozni, hogy a miniszter urat tévesen informálták, (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ki van tiltva, de mégis tanítják!) Igen, alkalmazásban van, mert én megállapítottam, hogy ma is tanítják. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Igaza van!) T. Ház! Tudom, hogy a mélyen t. miniszter úr sokkal többet tud, mint én és én ezt csak azért hozom fel, hogy én nem hivatkoztam olyan adatra, amely ennyire helytelen volna. Méltóztassék megengedni, hogy ehhez azt a kérést fűzzem, hogy annak a magas kultúrának az érdekében, amelyet a mélyen t. miniszter úr személyében is képvisel, mégis talán szükséges volna, hogy a minisztériuma nagyobb gondot fordítson a tankönyvek kérdésére. Lehetetlenség, hogy a gimnázium VIII. osztályában ma is olyan magyar történelmet tanítsanak, mint ez a könyv is és azzal^ a gazdasági függelékkel, amelyben azt tanítják, hogy Magyarországnak annyi sóbányája van, hogy egész Európát elláthatja sóval, hogy annyi posztógyárunk van Zsolnán, Gáeson és másutt, hogy vetélkedünk a külföldi posztóval, hogy fából óriási kivitelünk van. Hogy a gyermekeket ezekkel a közgazdasági tantételekkel traktálják, igenis, a minisztériumnak régen észre kellett volna vennie és nem lett volna szabad megengednie, hogy 1934-ben ezt a könyvet a középiskolákban tanítsák. Azonkívül a minisztériumnak ügyelnie kellene arra, — ez természetesen nem a miniszter úr feladata, hanem az illetékes szakosztályoké, ebben az esetben a kereskedelmi iskolai szakosztályé — hogy ilyen tankönyvek el ne ismertessenek tankönyvekül, amelyek csak arra alkalmasak, hogy az ifjúság minden kedvét elvegyék a közgazdasági oktatástól. Miután látom, hogy a mélyen t. miniszter úr ezt a könyvet nem ismerte, tehát remélem, hogy kedvét ez nem veszi el attól, amit tegnap is méltóztatott kilátásba helyezni; hogy ez a tanterv a közgazdasági oktatás tekintetében végre megfelelő kiegészítésben fog részesülni. Egyébként a címet elfogadom. Elnök: Szólásra következik 1 ? Héjj Imre jegyző: Senki feljegyezve nincs. Elnök: Senki feljegyezve nem lévén, kérdem, kíván-e még valaki, szólani*? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom, A miniszter úr kíván szólani. Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. Ház! Méltóztassanak megengedtii, hogy mielőtt a felszólalásokban foglalt konkrét kérdésekre és kívánságokra válaszolnék, egy pár szóval érintsem Kéthly Anna képviselőtársam felszólalását. Legyen meggyőződve t. képviselőtársam, hogy ha ő a múltkori beszédében, amelyet az általános vita során itt a Házban mondott és abban a beszédében, amelyet az Irodalmi Tanácsról szóló törvényjavaslatról mondott, ugyanazt a hangnemet használta volna, mint ülése 193A. évi április 18-án, szerdán 255 | mai beszédében, én éppolyan komolyan foglalj kozhattam volna elmondott beszédével, amint azt elődöm, Klebelsberg Kunó tette. Nem vagyok hozzászokva azonban, hogy bármely oldalról, még a képviselő hölgy oldaláról is, velem szemben olyan frivol és olyan nem komoly hangot használjanak. Ezét meg kellett itt a Házban mondanom. Tapasztalhatta Malasits képviselő úr, aki jelen van és Farkas István képviselő, aki nincs jelen, hogy az ő elszólalásaikkal mindenkor igen komoly formában foglalkoztam a bizottságban, vagy másutt, ahol sor került arra. (Kéthly Anna: A miniszter úr mutasson egy sort a beszédemben! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nem vagyok hajlandó ezt a hangot használni, de ebben az esetben éppen azért, mert hölgyről volt szó, egyszerű kemény viszszautasítás helyett kénytelen voltam olyan humoros hangot megütni, amilyent méltóztatott beszédében használni. (Malasits Géza közbeszól.) ÉlnÖk: Malasits képviselő urat rendreutasítom. Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Folytattam az irodalmi hasonlatot. Nagyon kérem, méltóztassék a szokott formákra visszatérni és akkor én is azt a formát fogom t. képviselőtársammal szemben használni, amelyet minden más képviselőtársammal szemben kivétel nélkül használok. (Kéthly Anna: A miniszter úr nem olvasta beszédemet, ha ezt állítja!) Itt voltam! (Kéthly Anna: Akkor nem hallgatott ide! — Györki Imre: Csak testileg volt jelen, szellemileg nem!) Szellem nem volt a beszédben. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ahol nincs, ott ne keress. (Györki Imre: Ez igaz. — Zaj. — Reisinger Ferenc: Megegyeztünk! Most már értjük!) Ami a t. kénviselőtársam konkrét kifoerását illeti, amihez Bajcsy-Zsilinszky képviselőtársam is csatlakozott, hogy egy bizonyos kontraszelekció volna és bizonyos megnehezítése az alsóbb osztályokból a középosztályba, mondjuk a magasabb pozíciók, a magasabb tanultság felé haladásnak, ebben van némi igazság. Én tényleg látok ilyen tüneteket és igyekszem azokat orvosolni. Hosry egyebet ne mondjak, ß*~ mult esztendőben kibocsátottam a tandíj ^revízióra vonatkozó rendeletet, amelyben letértem arról az alánról, amely bizonyos kategóriák gyermekeinek különleges kiváltságokat biztosított és tisztán a tanulási eredményt tettem alánjául a. tandíjkedvezményeknek. Elvem éj3 mearsryőződésem, bogy minden nemzet és minden társadalom akkor boldogul és akkor lesz naggyá, ha folyton kiegrésziilnek a felsőbb rétéírek a? alsóbb rétegekből felszívódó és felemelkedő elemekből. Ez a meggyőződésem, ebben az értekemben vaffyok demokrata, nem abban az értelemben, mint t. képviselőtársaim és én ezt az utat. hosrv a maficyar nép tehetséges eryermekei felkerülhessenek az iskolából, az iskola útján a gazdaság?!, nolitikai. társadalmi és tudományos élet vezető pozícióira, mint miniszter és tanár is minden eszközzel elő fogom mozdítani. (Helyeslés és taps a jobboldalon. —^ Reisinger Ferenc: Nagyon szép, csak a valódi élet ezzel ellentétben áll!) Vázsanyi, képviselő úr iszóvátette a 10 éves korhatár új megállani tása tekintetében tervezett törvényes rendelkezést, amely szerint a
