Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.
Ülésnapok - 1931-262
262 Az országgyűlés képviselőházának 262 De nem abban az értelmezésben, hogy a középosztály alkotó intézménye ez a középiskola, hanem egy kiváltságokat megtartó és őrző intézmény, amely a gyakorlatban igenis gondosan vigyáz arra, — ahogy Kornis professzor úr mondta — hogy kóros társadalmi feltörekvések ezeket a kiváltságokat a maguk számára is igényibe ne vegyék. Így azután a gyakorlatban kialakul —• elenyésző kivételtől eltekintve — egy zárt középosztály. így alakul ki a gyakorlatban az, hogy a középiskola az urak iskolájává válik, amelynek pusztán az elvégzése is ennek a kapitalista társadalmi világnak nemesi oklevelét jelenti és hiába születik valaki paraszt- vagy > vfcárosi prolisorsban zseninek, ha szociális elhelyezkedése miatt, ha szegénysége emiatt láthatatlan akadályok és meg nem írott tilalmak állanak előtte a középiskola kapujában. A másik oldalon viszont a középosztályhoz való tartó- | zásnak puszta ténye is segítségére van a kö- ' zépiskola felé igyekvő gyermeknek. A közhiva- ! talnok gyermekeinek számtalan előnyük van a ] könyveknél, a tandíjaknál, az ösztöndíjaknál és ezek közé az előnyök közé tartozik — last but j not least — a jó gyerekszobából kikerülő vagy (hivatalnokcsaládhoz tartozó gyerek és a tanár j közt az osztályszolidaritásnak egy olyan köte- | léke, amelyet csak egészen kivételes tehetségű, ! kivételes lelkiségű tanárok tudnak eltépni és megváltoztatni. T. Ház! Ha kóros társadalmi feltörekvésnek tartjuk azt, hogy valaki, aki nem tartozik a középosztályhoz ... (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Aki nem tehetséges! — Malasits Géza: Nem! Az anyagi helyzet a döntő! — Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Aki nem tehetséges! — Malasits Géza: Az anyagi helyzet a döntő!) ...aki nem. tartozik a középosztályhoz, de a gyermekét mégis a középiskolába kívánja járatni... (Berki Gyula: A parlamentben is van ötven olyan képviselő, aki parasztnak a fia! Egyszerű parasztembernek! Hát mit akarnak még? — Buehinger Manó: El kell, hogy hagyja a parasztságot előbb! — Berki Gyula: Hiszen a magyar paraszt talán mégis valaki, hát annak a fiai és az unokái nem járhatnak középiskolába 1 ?) Elnök: Ezek már nem közbeszólások, egész beszédeket tartanak a képviselő urak! (Buchinger Manó: Előbb parasztrenegátnak kell lennie!) Csendet kérek, képviselő urak! (Berki Gyula: Zsidórenegát is van! •— Buehinger Manó: Zsidózni tud, de egyebet nem tud!) Maradjon már csendben a képviselő úr. A szónoknak nem adják meg a szólásjogot? Kéthly Anna: Ha tehát mi ezt kóros társadalmi feltörekvésnek tartjuk, akkor minek tartsuk azt a középosztálybelit, aki gyermekét középiskolába járathatja annak ellenére^ hogy a gyermeket tehetsége erre nem jogosítja fel. Hogyan nevezzük azt a középosztálybelit, akinek gyermekét elfogadják és végigvezetik azon az úton, amely a nemzeti életben vezetőszerepet játszó egyéneket formálja ki, pusztán azon a jogon, hogy az apa és családja is a vezetőréteghez tartoznak, habár a gyermek későbbi egyéniségalakulása sem támasztja alá ezt a törekvést. Ez az a bizonyos úri gondolkodás, * amely az összeköttet esek, a kaszinók és klubok illemszabályai alapján dönt a középosztályhoz való tartozás dolgában és ebben az értelemben vallják ezt a réteget a vezetőszerepre hivatott értelmiségnek. Ez az elem ma is kizárólagos birtokállományának tartja a középiskolát. Bármennyire képtelen vagyok arra, hogy egyetlen ülése 193 If. évi április 18-án, szerdán egy törvényt, rendeletet vagy egyetlen betűt is felfedezzek, amely kitiltja a középiskolából a proletariátust, még seim állíthatja a középiskolákról senki, hogy az demokratikus intézmény volna. A kormánynak, a népies politika apostolának és a népi erő felkutatójának nem is áll szándékában ezen a dolgon változtatni és a szó igazi értelmében demokratizálni ezt az intézményt, sőt még azokat a hozzávezető utakat is betömi, amelyeken esetleg néhány kivételes tehetségű gyermek átszivároghatott volna a proletariátusból. Gondolok ebben a, pillanatban a polgári iskolára, a fővárosi polgári iskolákra, amelyeknek tandíjszabályzatát éppen most utasította visszája belügyminiszter úr és tette ezzel elérhetetlenné a tan díj emelés révén ezt az iskolát a szegény, pénztelen gyermekek számára, hogy ezen az úton, kerülő úton el ne juthassanak a középiskolába. Sem az elemi, sem a polgári iskolák nincsenek ma már anyagilag elérhető vonalon és most még magasabbra löki fel őket a miniszter úr ezekkel a rendeletekkel, hogy a proletároknak még álmukban se jusson eszükbe, 'hogy eljussanak az urak iskolájáig. Mindez pedig történik azért, hogy a zárt középosztály, ez az új nemesség láthatatlanul és meg nem irottan megteremthesse a maga védelméül a nem nemesek hivatalképtelenségét. Egészen jókor csinálják. Éppen 90 esztendővel ezelőtt, 1844-ben alkotta meg a magyar reform-korszak a nem nemesek birtok- és hivatalképességéről szóló törvényt és most, 1934-ben egy állítólag demokratikus iskolatípus szerzevése útján minden nagyobb lárma nélkül eltörlik ennek a régi törvénynek a helyes intézményeit a zárt középosztály számára és védelmében. T. Képviselőház és igen t. miniszter úr! Ez az az osztálypolitika a kultúra terén is, amelyet a miniszter úr tegnap velem szemben tagadásba vett és amellyel kapcsolatban hivatkozott arra, hogy 15 esztendővel ezelőtt, amióta én állítólag alszom, a burzsujgyermekeket nem engedték iskolába járni. Ha ez igaz volna is, mint ahogy nem igaz, akkor sincs joga, legfeljebb hatalma a miniszter úrnak ... (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Kenyeret nem igen adtak! — Farjkas István: Mindenesetre többet, mint amennyit önök adnak most a proletárnak! — Buehinger Manó: A miniszter úron nem látszik, hogy koplalna! — Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nem bizony! —- Malasits Géza: Akkor sem koplalt! A proli pedig akkor is "koplalt, ma is koplal!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Kéthly Anna: Mondom tehát, ha ez igaz volna is, akkor is csak hatalma van a miniszter úrnak, joga nincs arra, hogy azokért a hibákért, sérelmekért vagy visszaélésekért, amelyeket akkor elkövettek, most a miniszter úr a mi gyermekeinket tegye felelőssé. (Reisinger Ferenc: Hol volt termelőbiztos a miniszter úr?) Elnök: Reisinger képviselő urat rendreutasítom! Tessék csendben maradni! (Zaj.) Kéthly Anna: T. Képviselőház! Akkor egy körülbelül két és félhónapos iskolaidő volt, ami alatt nem lehetett véghez vinni mindazt, amit a miniszter úr elmondott- Ezek az érvek egészen stílszerűen a spirituszból vannak csak elő j véve. Nekem nincs is szükségem arra, hogy egy álomból ébredjek fel, hiszen nagyon sokan tudják ebben az országban, hogy én nem alszom, (Petrovácz Gyula: Ébredő!) a miniszter úrnak azonban ajánlhatom, hogy rázza le magáról a múzeum porát és a múzeum meg-
