Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-261

Az országgyűlés képviselőházának 261. végig fogja őt kísérni nyolc éven keresztül, sőt végig kíséri az egyetemi éveken is. A régi rendszerű elemi iskola, igenis, tanította a nyelvtant, tanította a számtannak mind a négy alapműveletét az egész számokkal és törtekkel egyaránt; innen van az, hogy a régi iskolából kikerült egyetemi hallgatóknak, különösen a joghallgatóknak, nem volt szükségük kompendiumokra, sem jogi szemináriumokra, amelyek előkészítették őket a doktorátusra anélkül, hogy egyetemet láttak volna. Az ilyenekből lehet doktor, de doetus semmi körülmények között sem. En annak az elvnek vagyok a barátja, hogyha mindjár.t kevesebbet is, de alaposan, a gyermek felfogásához mérten kell tanítani, mert bizonyos lelkinyugalmat is ad a gyermeknek az, hogy úgy a latint, mint a matematikát betűrő 1-betűre tökéletesen megértette. Tisztelt Ház! Nincs időm arra, hogy bizonyos dolgokat még bővebben kifejtsek. (Fábián Béla: Halljak! Halljuk!) Nincs időm, mert az idő nagyon előrehaladott. De hogy a nemzeti nevelésnek ez az újabban való hangoztatása, amely már majdnem szemrehányás a miult iskolájával, a múlt tanáraival, a múlt vezetőkkel szemben, nem teljesen jogos, e tekintetben bátor vagyok a következőkre hivatkozni. 1899-ben, tehát 35 évvel ezelőtt, a vallás- és közoktatásügyi miniszter Wlassics Gyula volt. Erről a Wlassics Gyuláról jól esik megállapítanom, hogy szintén egyike volt Magyarország legnagyobb kultuszminisztereinek, aki elsőnek rázta fel a kultúra iránti közönyéből Magyarországnak r akkori közvéleményét és aki a nemzeti nevelés egész vonalán éreztette áldásos és megtermékenyítő hatását. Most csak a középiskola terén tett intézkedéséről beszélek. Annak a rendeletének, amelyet 1899-ben adott ki, egyes részei következőképpen szólnak. (olvassa): »Sokkal mélyebbrehatónak tekintem a tantervnek azon intézkedéseit,« — tudniillik új tantervet bocsátott ki — »melyek a nemzeti tárgyaknak behatóbb tanítására irányulnak. A magyar irodalom történetének ezentúl a gimnáziumban is két egész év jut, ami egyfelől a megelőző elméleti anyag gazdaságosabb elrendezését tette lehetővé, másfelől pedig a mai tantervnek amaz elsőrangú célját, hogy az ifjú magát az irodalmat ismerje meg főképviselőiben és fejlődésében, a mostaninál sokkal nagyobb mértékben fogja elérhetővé tenni.« Ezt mondja a magyar irodalomról. A magyar történelemre vonatkozólag pedig ezt mondja (olvassa): »A tanterv határozottan arra törekszik, hogy nemzeti multunk ismertetése az ifjút ,a középiskola első osztályától mindvégig elkísérje, részint az alkalmasan megválogatott történelmi olvasmányokban, részint a magyar történeti elbeszélés tárgyalásaival, részint az egyetemes történelemmel kapcsolatosan, részint^ az utolsó osztályban a magyar nemzet történetének, különösen az állami élet fejlődésének összefoglaló áttekintésében. A tanítás ezen összefüggő menetében az érintkező pontok helyes megjelölése és tervszerű megállapítása mellett különösen azon intézkedés Ígérkezik nemzeti multunk méltatása tekintetéből gyümölcsözőnek, mely a magyar történelemnek a világtörténete keretébe való szerves beillesztését kísérli meg.« Továbbá ezt mondja (olvassa): »Nagyobb tért foglal el az új tantervekben a hazai föld ismertetése is... különösen azáltal, hogy az KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXI. ülése 1934. évi április 17-én, kedden 247 első osztály kizárólag hazánk földrajzának van fenntartva.« Továbbá a nyelvekre nézve ezt mondja (olvassa): »A modern nyelvek tanításának módja némiképpen megváltozott oly irányban, hogy a voltaképeni nyelvtanulás ideje meghosszabbodott.« Talán érdekli a mélyen t. Házat, hogy ezt a rendeletet Wlassics miniszter úr a jelenlegi miniszter úr édesapjának előterjesztésére bocsátotta ki. Tehát semmi novum nincs abban, amit hangoztatnak, hogy a magyar nemzeti szellem jobban domboríttassék ki a középiskolában — hiszen sohasem damíborítható ki eléggé — csak azt akarom jelezni, Ihogy igenis, a múltban is voltak hazafiasán gondolkodó irányítók, tanítók és tanárok, akik azt a szemrehányást, amely abba burkolózik bele, hogy a nemzeti tárgyakra és a jellemnevelésre nagyobb súly fektetendő, nem érdemlik meg. Nagyon rövid az időm, tehát sietek befejezni beszédemet. Nagyon helyeslem azt az egyenjogúsítást, amelyet Túri Béla képviselőtársam olyan gyönyörűen megindokolt. Es ainüdőn a szerzetes iskolákat a miniszter közvetlen vezetése alól e törvényjavaslat elbúcsúztatja, lelki szükségét érzem, hogy vetélkedjem Petrovácz Gyula mélyen t. képviselőtársammal a hálának abban a kifejezésében és megnyilvánulásában, amellyel ő, volt tanáraival szemben megnyilatkozott. En a piarista rendnek vagyok örök hálára kötelezett tanítványa ésf a minisztériumban is csak azt tapasztaltam mindig, lett légyen bármily irányzat, — bár a minisztériumban az irányzat mindig hazafias és valláserkölcsi alapon állott — hogy ott mindenkor elismerték ezeknek az iskoláknak nagy ér-"

1 tekét, viszont a közvetlen vezetés terhét a szerzetes iskolák sohasem érezték, és ezek a szerzetes iskolák mindig deferáltak készséggel mindazoknak a megjegyzéseknek és észrevételeknek, amelyek iskoláikra vonatkoztak. Éppen ezért abban a reményiben üdvözlöm örömmel ezt az intézkedést, hogy az az új szerv ezeknek a szerzetes iskoláknak szellemén és hagyományain változtatni nem fog, amire a miniszter úr garanciát is adott azáltal, hogy az új szerv olyan egyénekből alakul, akik nem teljesen idegenek a pedadógiától és nem teljesen járatlanok a didaktikában. Szerettem volna még többet is mondani, (Halljuk! Halljuk! u jobboldalon.), de az idő előrehaladott voltára való tekintettel beszédemet befejezem és kijelentem, hogy ezt a törvényjavaslatot nemcsak a miniszter úr iránt több 'okból érzett rokonszenvből, hanem objektív alapon is a legmelegebben üdvözlöm és azt készséggel fogadom el a részletes tárgyalás alapjául. (Élénk heiyesUs, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot többen üdvözlik.). Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Nincs senki feljegyezve. Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. Az előadó úr nem kíván szólni. Szólásjoga többé senkinek nem lévén, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. , , Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e^ az imént tárgyalt törvényjavaslatot a bizottság szövegezésében általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtör36