Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.
Ülésnapok - 1931-261
244 Az országgyűlés képviselőházának 26i ötödik osztálytól!) Van, az természetes. Felfogásom, hogy teljes és kész humanisztikus műveltséget, teljes és kész természettudományos műveltséget a középiskola nem adhat, nem tud adni egyik iskolatípus sem, igyekezzünk tehát mind a kettőből, a humanisztikumból és a reáliákból i» a leglényegesebb elemeket fiainkra átruházni. Ez azonban csak olyan középiskolában történhetik, amelynek a nemzetismereti oktatás a gerince. Az a meggyőződésem, hogy a jövő magyar középiskolája ilyen lesz és a nélkül, hogy a múlt vagy a jelen iskoláinak érdeméből valamit is levonnék, ebből a nemzetnevelési szempontból nézem a magyar iskola jövő fejlődését. (Helyeslés.) Ebben a munkában — és itt Madai Gyula t. képviselőtársam felszólalására térek ki — támaszkodni kívánok a magyar tanárságra. (Helyeslés jobbfelől.) Felesleges előttem a magyar tanárok érdemét hangoztatni. A képviselő uraknak, akik ebben az irányban felszólaltak, köszönöm megjegyzéseiket, velük érzek és igyekszem a magyar tanári rend jogos érdekeit méltányos elbánással biztosítani. A nemzetnevelés magasabb rendű nemzetpolitikai szempontjából nézem egyáltalában a túlterhelés kérdését is az ifjú generációnak egészségi nevelése szempontjából, — ez Tóth Pál képviselőtársamat fogja különösen érdekelni — amit nemzetpolitikai szempontból nagyon fontosnak tartok. De e szempontból nézem a szelekció kérdését is, amely tekintetben méltóztattak szememre vetni, hogy álláspontom ebben a kérdésben reakciós. Méltóztassék tudomásul venni, hogy az általam tervezett szelekció nem numerus clausus. Nem arra szolgál, hogy tehetséges diákokat más címen kiíbuktassanak, vagy aie engedjenek az egyetemre. Az elképzelt megoldási módok — mert hiszen két-három ilyen van, amelyen most gondolkodunk és a legalkalmasabbat fogjuk választani — mind megegyeznek abban, hogy a kitűnő, jeles tanulók, akik kimagaslanak, azok természetes, hogy tovább mennek a főiskolákra. Itt semmi akadálya sem lehet a továbbhaladásnak. Ellenben egy korrektívumot kívánunk adni azoknak a gyengéb tanulóknak, akik erkölcsi tekintetben kiválók, akik buzgalmat, szorgalmat árulnak el, szóval a tisztességes, jógondolkodású magyar gyermekeknek, akik — ha talán a szellemi fejlődésben hátrább maradtak is — mégis értékes elemek. Ezeknek módot kívánunk adni arra, hogy tanulmányaikat tovább folytathassák. (Helyeslés.) A szelekciós szakasznál tisztán arról van szó, hogy a kiválasztás ne pusztán a bizonyítvány alapján történjék meg, hanem a gyengébbek számára is lehetségessé váljék egy korrektívum. Ez így lesz a rendeletben, t. képviselőtársaim, és méltóztassék megnyugodni, hogy akárhogyan forgatják is, ebbe nem lehet ós nem is szabad új numerus clausust belemagyarázni. (Gál Jenő: A régit el kell törölni!) A nemzetek megölője a kontraszelekció, a tehetségteleneknek, a gyengéknek, a nemodavalóknak pályákra való engedése. (Ügy van! jobbfelől.) Azok a nemzetek, amelyek bizonyos intézkedésekkel ezt a kontraszelekciót mozdítják elő, kulturálisan, de politikailag is meg kell hogy bukjanak. (Ügy van! Ügy van!) Éppen ezért, bármennyire is a tanulási szabadságnak vagyok a híve, ezt a szelekciót igenis, szükségesnek tartom mai viszonyaink között. "(Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) ülése 1934. évi április 17-én, kedden. Más volna, ha Magyarországon is érvénye : sülni tudna az az amerikánus felfogás, hogy a tanulás arra való, hogy valaki a műveltségét kiegészítse, és ha nem az a felfogás uralkodnék, mint ma, hogy a tanulás utalvány egy közhivatalra, az állami eltartásra. (Ügy van! Ügy van!) Azonban, sajnos, nálunk ez a felfogás érvényesül, s ennélfogva szükséges, hogy megválogassuk a felsőbb tanulmányokra bocsátható elemeket. (Vázsonyi János: A gyengébbeket méltóztatik felvenni! Ez ellentétben van azzal, amit az előbb méltóztatott mondani!) A gyengébbek közül is felveszek az egyetemre kiválasztással olyanokat, (Halljuk! Halljuk!) akik erre erkölcsi szempontból alkalmasak. Ha a diák nem tanulni megy az egyetemre, hanem csak a diploma megszerzéséért, akkor sohasem fogjuk elérni azt a klasszikus angol célt, hogy the right man on the right place. Mert ez végeredményben minden szelekció célja, hogy mindenhova azt állítsuk, aki odavaló. Méltóztassanak figyelembe venni azt, hogy a gimnáziumi szelekció az egyénnek kárára nem válhat, mert igen sok nagyon értékes egyed van a magyar népben, akik alkalma- y sak a gazdasági pályákra, ott kitűnő munkásai lesznek a magyar életnek, nagy előrehaladást is tehetnek, nemcsak gazdasági, de szellemi értelernJben is, de nem szükséges nekik tudományos pályára menni, ahol tehertételek, másodrendű emberek, ahol csak elkeseredett. elégedetlen emberek lennének. (Ügy van! Ügy van!) Erről van itt szó, és nem reakcióról. Bár nem tiltakozom a »reakció« szó ellen sem, hiszen a történelemben a reakció az akciót mindig követi, mondom, nem tiltakozom ellene, de itt nem reakcióról van szó, mint ahogy az igen t. képviselőtársam 1 mondotta, A szelekció kérdése természetesen összefüggésben van a már említett kérdéssel, a gyakorlati középiskola, a polgári iskola és a szakoktatás kérdésével. Összefüggésben van a polgári iskolai törvény végrehajtásával ami feltétlenül szükséges s remélem, hogy ez, a kérdés rövidesen szintén a Ház elé kerül epúgy, mint az iskolai felügyelet kérdése is. T. Ház! Ha ezek az intézkedések megtörténtek, s ha ezek a javaslatok itt fognak állni, akkor majd olyan összefüggő képet méltóztatnak kapni kultúrpolitikámról, illetőleg iskolapolitikámról, amelynek alapján módjában lesz a t. Háznak az egészről bírálatot mondani Kérem, hogy most egyelőre ennek a kis részletnek kapcsán méltóztassék javaslatomat általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, (tlénh helyeslés, éljenzés es taps. A szónokot tömegesen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Szűcs István! (Zaj.) Elnök: Méltóztassék megkezdeni, képviselő úr. Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak helyeiket elfoglalni. (Kabók Lajos: Még nem gratulált mindenki!) Szűcs István: T. Képviselőház! Azt hiszem, hogy túlságosan nagy igényekkel lépek a t. Ház elé, ha miniszteri beszéd után, főleg pedig ilyen miniszteri beszéd után, bátor vagyok a Ház figyelmét az én szerény felszólalásom számára is kérni. Mégis lelki szükségét érzem annak, hogy ehhez a fontos kultúrpolitikai javaslathoz hozzászóljak. Kötelez erre a multam, kötelez erre az, hogy én is majdnem egy emberöltőn keresztül szerény munkása lehettem a magyar közoktatás ügyének.
