Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.
Ülésnapok - 1931-261
Az országgyűlés képviselőházának 261. kola, amelynek nincs képesítő hatálya, amelynek nincs vizsgáztatási joga, a mi szemünkben nem középiskola, az csak egy magántanfolyam, annak tanulói magántanulók, az ilyenek megszűnésével, elpusztulásával tehát számolnunk kellett. Ebben a törvényjavaslatban ez a típus már nem is szerepel és ehhez képest természetesen nincsenek nyilvánosjogú magánközépiskolák sem. E szerint a törvényjavaslat szerint minden középiskolának eo ipso nyilvánossági joga van. Módot ad azonban ez a törvényjavaslat — és ezt Petrovácz Gyula t. képviselőtársam kifogásolja — arra, hogy természetes személyek is tarthassanak fenn ilyen iskolákat. Nagyon jól ismerem azoknak az aggodalmaknak a forrását, amelyek a képviselő urat vezetik, nagyon jól tudom, hogy vannak és voltak a múltban magániskolák, amelyek nem feleltek meg hivatásuknak, ahol botrányok voltak. Itt közbevetőleg meg kell jegyeznem, hogy képviselőtársam, azt hiszem, tévedésből egy kijelentést tett a Ház előtt, amelyet szeretném, ha vissza méltóztatnék vonni. A visszaélések miatt megszüntetett két középiskola mellett fel méltóztatott említeni a Wagner-féle rákospalotai intézetet, mintha ott sorozatos botrányok lettek volna. Ez az iskola 52 év óta működik, vizsgálat ellene sohasem volt, kifogás ellene soha nem merült fel. (Petrovácz Gyula: Nem is állítottam!) Benn van a naplóban. (Petrovácz Gyula: Csak a Rőser-intézetet említettem!) Szükségesnek tartottam ezt itt a Ház színe előtt megemlíteni. A magánegyének iskolafelállítása tekintetében a kultuszminisztérium a jövőben is a legnagyobb óvatossággal és szigorúsággal jár el, de magánegyének iskolafelállítását nem kívánnám teljesen lehetetlenné tenni. El tudok ugyanis képzelni olyan^ esetet, hogy nagyvagyonú magánegyén kíván felállítani olyan iskolát, amely a középiskola minden kellékével bír. Nem kívánnám tehát az ilyen esetet megakadályozni, lehetetlenné tenni ugyanakkor, amikor társulatoknak, részvénytársaságoknak megvan ez a joguk. Ennek a törvényjavaslatnaik időszerűségét indokolja még egy racionalizálási szempont is. Az 1924. évi törvény előírja, hogy minden középiskola nyolcosztályos kell legyen. A jövőben ettől az elvtől itt-ott valószínűleg el kell térnünk és azokban az iskolákban, amelyekben a felső osztályok tanulólétszáma nagyon megfogyatkozott, kénytelenek leszünk a felső négy osztály működését szüneteltetni. Ezt csak törvényes alapon tehetem. Ez is indokolja tehát, mint mellékkérdés ennek a törvényjavaslatnak a beterjesztését. Indokolja ezenkívül az a bizonyos szelekciós szakasz, amelyről befejezésül még majd szólanom kell. Az időszerűség mellett vitatták azt is, hogy nem lett volna-e helyesebb összefoglaló törvény helyett novelláris úton szabályozni ezeket a kérdéseket. Itt elvi akadályok vannak, mert a novelláris rendelkezéseket tartom a magyar törvényhozás legszerencsétlenebb ténykedéseinek. (Ügy van! Ugy van! a jobboldalon.) Az ötletszerű novellák rendelkezései miatt van a nagy bizonytalanság és amikor ennyi kérdés rendezésének szüksége merült fel, természetes, hogy egy átfogó törvény gondolatát tartottam helyesebbnek, nem a novelláris intézkedést. Az egység kérdésére még egyszer visszatérve, (bátor vagyok itt Kornis Gyula kedves barátomnak »Magyarország közoktatásügye a világháború óta« című művéből azt a három ülése 1934. évi április 17-én, kedden. 241 indokot felsorolni, amit ő a differenciálás mellett a leginkább kiemelkedőnek tart. Az egyik indok az, hogy az általános műveltség az összes antik és modern irodalmi, matematikai, természettudományi, technikai, értékes műveltségi javakat felöleli, úgyhogy mindezeknek tanítása nagy túlterhelésre vezetne és tanítása a középiskolában nem volna sikeresen megoldható. Ennélfogva ő csak mintegy szintetikus eszményt lát az általános műveltségben. Másik indoka, hogy a differenciált középiskolában a különféle színezetű műveltségek ugyanazt a szellemi kiképzést adják, ugyanúgy csiszolják ki logikailag az elmét, ennélfogva valamennyiük alkalmassá teszi a kiképzett diákot magasabb irányú műveltség befogadására, vagyis akár reáliskolát, akár gimnáziumot végzett valaki, egyformán alkalmas, lesz magasabb tanulmányokra. (Kornis Gyulai Formális szempontból!) Igen, formális szempontból! Ha tehát ez az álláspontunk, akkor ebből a konklúzió lehet az, hogy helyes differenciálni, de lehet az is, hogy akkor helyes valamennyi pályára az egységes középiskola is. Azt hiszem, meg méltóztatott engem érteni. Rátérek tehát a harmadik érvre, — és ez a legfontosabb — hogy, amint már említettem, a gyermekek hajlamaiknak megfelelő iskolába jussanak. Ez volna az a pont, ahol én egyetértenék a differenciálás tekintetében, ha meg tudnám állapítani, hogy kinek milyen irányú a tehetsége abban a korban, amikor a középiskolába kerül. Kénytelen vagyok itt most egy más idézetet is felhozni, illetve^ felidézni: Kornis Gyula kedves barátomnak két elődét, akik ellenkező véleményen voltak a kérdésről. Az egyik Pináczy Ernő, bár résztvett az 1924-es törvény megalkotásában, miként azt az indokolásomban is idéztem, kifejezetten úgy fogja fel a kétféle általános műveltséget, mint egy megcáfolt elméletet. Azt mondja, hogy (olvassa): »A reáliskola középoktatásunk egységén rést ütött, amikor amúgy mellékesen az általános szellemi kiképzés céljára vágyakozott és a kétféle általános műveltségnek azóta sokszor megcáfolt elméletére tantervi példát mutatott. Amikor azután megszületett 1875-ben a dualizmus, a nemzeti középiskola óhajtott eszméje a messze jövő halovány ködképévé foszlott széjjel. A fejlődésnek ez a végzetes iránya az, amely az egységes iskola megvalósítására irányzott törekvéseinket a közeli siker reményétől megfosztja. Ha az Entwurf reáliskoláját visszaadtuk volna idején gyakorlati rendeltetésének és megalkottuk volna belőle az igazi magyar polgári iskolát, akkor ma csak arról kellene elmélkedni,« — amiről én bátor vagyok az indokolásban elmélkedni — »hogy mikép idomítsuk nemzeti műveltségünk fejlettebb szükségleteihez a korábbi hagyományaink folytonosságával összefüggő iskolát, a gimnáziumot.« Pináczy Ernő, mint a pedagógia professzora, volt elődje Kornis Gyula t. barátomnak. (Kornis Gyula: Ö akkor miniszteri osztálytanácsos volt. a Csáky-féle gondolatot volt köteles kifejteni!) Wlassiçs alatt történt, aki ezzel ellentétben állástfoglalt az egységesítés ellen és az egységes jogosítás mellett. (Karafiáth Jenő: Akkor is Fináezy volt!) Wlassics minisztersége idején történt meg az a tanterv-reform, amely a régi kétágazatú, reális és gimnázialis iskolát fenntartotta, (Kornis Gyula: Negyven év alatt a kultúra nagyot 35*
