Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-261

Az országgyűlés képviselőházának 261. > Ház elé, másfelől a mai állapotot is helytelennek tartom, amikor tulajdonképpen törvényes alap nélkül, illegitim módon intézkedünk bizonyos középiskolai ügyekben. Vonatkozik ez Eber igen t. képviselőtársamnak éppen most előadott kifogására is, mert hiszen a törvény egyáltalán nem teszi másodrendűvé a közgazdasági, államtani és társadalmi ismereteket, hanem a történelem vonalán sorolja fel, a jövő döntésére bízva, hogy ki tud-e majd épülni a középiskola különálló közgazdasági oktatása, vagy pedig ennek a közgazdasági oktatásnak valamiképpen a történelemmel összefüggésben kell történnie. A törvény mindkét megoldásra módot ad és ezért meglesz a lehetőség arra és megfelelhetek annak a kívánságnak, hogy ezt a kérdést revízió tárgyává tehessem. Nézetem szerint a kerettörvény, amelyre éppen a parlamentarizmus hazájában, Angliában van igen sok példa, a törvényalkotás egyedül helyes módja, midőn üidniillik a fő elvi kérdések, a szervezetek és igazgatások alapvető kérdései általánosságban szabályozva vannak, de a részletek tekintetében a törvényhozás megengedi a szokásjog kialakulását és fejlődését. Ezek után áttérek felszólalásom két fő tárgya közül az elsőre, az időszerűség kérdésére, s azzal kapcsolatban kívánok szólni az alapgondolatról, az úgynevezett egységes középiskola gondolatáról is. Méltóztattak kétségbe vonni, hogy a középiskolai kérdés rendezése a mostani törvény keretében időszerű volna. Én igen sok olyan okot tudok felsorolni, amelyek szükségessé tették e törvény megalkotását; ezek elerőtlenítik azt a vádat, amelyet Vázsonyi János igen t. képviselőtársam hozott fel velem szemben, hogy ez a törvényjavaslat tulajdonképpen az úgynevezett szelekciós szákasz kedvéért — az ő beállításában egy új numerus clausus kedvéért — készült. A törvény megalkotását szükségessé tette ahogy azt az indokolásban elég részletesen kifejtettem és ahogy itt az előadó úr szíves volt igen alaposan megvilágítani — az 1924. évi törvény után bekövetkezett túltengése az iskolatípusoknak, a különféle illegitim rendelkezések, amelyeknek következtében a mai állapot már közel áll a káoszhoz, ami — mint előbb mondottam — arra kényszerít bennünket, hogy bizonyos törvénysértéssel vagy legalább is a törvény felett való keresztülnézéssel kormányozzuk a középiskolát. Ennek a zavarnak a megszüntetését célozza a törvényjavaslat, ebből a zavarból vezet el bennünket. Az 1924. évi törvény megteremtett egy új iskolatípust, amely Magyarországon azelőtt nem volt meg: a reálgimnázium típusát. Kornis Gyula t. barátom, aki itt a differenciáltság mellett bizonyos reminiszcenciák alapján felszólalt, meg fogja nekem bocsátani, ha megállapítom, hogy az akkori törvényalkotásuknak legnagyobb érdeméül a reálgimnázium életrehívását tartom. A reálgimnázium az az iskolatípus, amely közkedvelt, szükséges és a tudományos pályákra előkészítő iskolatípus. (Vázsonyi János: Akkor miért szüntetik megl — Petrovácz Gyula: Nem szüntetik meg!) Ez a reálgimnázium-típus megmarad. (Vázsonyi János: Latin nyelvvel!) Most is van latin benne. Nem méltóztatik a kérdést isimerni; tessék tanulmányozni. (Zaj.) A reálgimnázium az az ideális iskolatípus, amely a magyar közéletnek és a magyar közönségnek, a szülőknek es a gyermekeknek kell. Hogy ez így van, azt a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXL ülése lúBJf. évi április lï-ên, kedden. 239 | számok bizonyítják. Ezek a számok nem kényszerintézkedések visszatükröződései, anníelyeiket a miniszter vagy az iskolafenntartó egyházi hatóságok rendelkezései idéztek elő; ezek a számok visszatükrözik azt is, hogy a szülők mit kívánnak. Középiskoláink között van ma 94 reálgimnázium és modern nyelvet is oktató gimnázium, 9 tiszta humanisztikus gimnázium (Közbeszólás.) — 20 van, amelyben egy modern nyelv és a görög nyelv tanulása fakultatív — és 15 reáliskola, amelyek közül — és itt van a dolog lényege — 12 állami és 3 Budapest-székesfővárosi. Ez azt bizonyítja, hogy a reáliskola típusát nálunk csak államhatalmi eszközökkel lehetett eddig is biztosítani és a társadalmi felfogást képviselő más Iskolafenntartók — sem a vidéki városok és községek, sem az egyházak — nem gondoltak arra, hogy reáliskolákat létesítsenek. Ez azt bizonyítja, hogy a mi társadalmunknak nincs olyan szüksége a reáliskolára, mint az osztrák és a német társadalomnak. Ennek oka is világos : ezek indusztriális államok, mi pedig agrárállam vagyunk. (Kornis Gyula: Jogászállam!) Jogászállam is, mondjuk, és agrárállam. (Farkasfalvi Farkas Géza: Csak nem agrár!) Mindenesetre az indusztrializmus az, ami a reáliskolának kedvez és teljes kifejlődését okozta Németországban és Ausztriában, amilyen nálunk nem következett be. Nálunk bizonyos fokig kényszerélete van a reáliskoláknak, csak azért léteznek még, — ismétlem, hogy állandóan az 1924 utáni időről beszélek, amikor már van reálgimnázium, a korábbi időben a reáliskola létjogosultsága sokkal nagyobb volt — mert a közhatalom vagy a székesfőváros ezeket fenntartja. Egyébként neon volnának. Ezt bizonyítja, hogy más iskolafenntartók nem kívánják, hogy az a főiskola, amelynek számára tulajdonképpen t hivatva volna képezni a fiatalembereket, a Műegyetem nem kívánja, hogy a mérnöki társadalom többsége sem kívánja a fentartását, noha mérnököket kellene nevelnie; és végül az is, hogy a 15 reáliskola közül kettőnek a kivételével valamennyinek a szülői közönsége és tanárai küldöttségileg követelik napról-napra a reáliskolának reálgimnáziummá való átalakítását. Nem kutatom ennek okát, (Magyar Pál: Pedig nagyon érdekes volna!) de kétségtelen, hogy vannak mellékokai is, így példái az, hogy azok a gyermekek kerülnek a reáliskolába, akiket nem vesznek fel a gimnáziumba, Ma, sajnos, ez a helyzet és éppen ezért most, amikor az egységes gimnázium-típust megteremtjük olyképpen, hogy a reál- és humanisztikus gimnázium megmarad teljesen egységes tantervveL csupán az V. osztálytól a görög, illetőleg modern nyelv szerinti fakultatív tagozódással, ugyanakkor nem akarom végleg elvágni a lehetősegét egy egészséges reáliskolai fejlődés lehetőségének sem. Én elvileg azon az állásponton vagyok, hogy az élet megölte a reáliskolát. Ezzel indultam ankétjeimre másfél esztendővel ezelőtt. Ezt bizonyították az összes ott megjelent szakértők, ezt fejtették ki összes képviselőtársaim, talán kettő kivételével, akik hozzászóltak a kérdéshez. Ezzel szemben azonban latom a mellékokokat és szerettem volna az életben megpróbálni, hogy vájjon, ha idősebb korában megy a gyermek a reáliskolába es szelekció, bizonyos a reáliák irányában mutatkozó tehetsége alapján, hogy nem lett volna-e ez az ágazat életképesebb, mint a mai másodrendű gimnáziummá devalválódott reáliskola,—mert 35