Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-260

Az országgyűlés képviselőházának 260. i tése van. Milyen irigységgel nézhet erre az a szerencsétlen óraadó tanár, akinek ezenfelül még az óradíja júliusban és augusztusban szü­netel is T. Ház! Ha már a tanárok kiválogatásánál tartok, akkor különösen szükségesnek tartom a kiválogatást annak a tantárgynak a tanárai­nál, amelyet az előző törvény is és ez a tör­vény is, a tantárgyak élére állított és ez: a hit­es erkölcstan. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Nagyon helyes, hogy ezt a tantárgyat méltóz­tatott első helyre tenni, de ezzel kapcsolatban szükségesnek tartom, hogy innen, erről a hely­ről azzal a kérelemmel forduljak az összes felekezetek főhatóságaihoz, hogy papjaik leg­jobbjait küldjék be vallástanároknak a közép­iskolákba. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Mert ha igaz az, amit az előbb he­lyesléssel méltóztattak fogadni, hogy a gyer­mek a tanáron keresztül szereti vagy gyűlöli a tan+á^wvat. méo: igazabb az, hogy a vallást •is a hittanáron keresztül szereti meg igazán az ifjú lélek. (Ügy van! Ügy van! a jobbolda­lon és a középen.) Az a hittanár necsak tanára, hanem igazi lelki atyja is learyen a középisko­lai ifjúságnak, amely igen kényes korban ke­rül be az iskolába és ennek a kényes kornak vép-e^tp^ol kfW'1 ki onnan. Vájjon ki forrja azt a bimbózó lelket helyes irányba vezetni, ha nem a lelkiatya, ha nem a hittanár? (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Ne le­gyen tehát az a hittanári pálya eyy átmeneti, mellékes állás. Ismétlem, a legjobb papjaikat küldjék ki a felekezetek a középiskolákba, mert rajtuk keresztül a nemzet gerincének, az értelmiségnek lelki és erkölcsi neveléséről van szó. (Élénk helyeslés a jobboldalon és « kö­zépen.) T. Ház! Egyetértünk a miniszter úr javas­latával, mert ez a javaslat vallásos és erköl­csös magyar ifjúságot akar, amelyben lobog­jon a magyar fajszeretet, de úgy, hogy ez a felebaráti szeretetnek legyen a legszebb ki vi­rágzása. Amely szeretettel ápolja a múlt ha­gyományait, de legyen az ifjúságnak felké­szültsége és bátorsága arra is, hogy új utakon építse a magyar jövőt. Ez az ifjúság higyjen és bízzék nemzete jövőjében, de ennek a biza­lomnak alapja feltétlenül a bit és bizalom le­gyen Istenben. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Miután a javaslat ezen a gondolaton épült fel, a miniszter urat és a javaslatot örömmel üdvözlöm és a javaslatot elfogadom. (Élénk éljenzés és taps jobbfelől. '— A szónokot számo­san üdvözlik.) Elnöki f Dencz Ákos képviselő úr, mint a közgazdasági és közlekedési, valamint pénzügyi bizottság előadója kíván jelentést tenni. Dencz Ákos előadó: T. Képviselőház A Ház közgazdasági és közlekedési, valamint pénzügyi bizottságának együttes jelentését, amely a mi­niszterelnök úrnak az 1934/35. évi hivatalos 'sta­tisztikai munkaterve tárgyában az országgyű­lés elé terjesztett jelentését tartalmazza, van szerencsém az igen t. Ház elé terjeszteni azzal, hogy méltóztassék a jelentést kinyomatni, szét­osztatni és annak idején napirendre tűzetni. Egyúttal arra is kérem a t. Házat, méltóztas­sék a jelentés tárgyalására a sürgősséget is ki­mondani. Elnök: A benyújtott jelentést a Ház ki­nyomatja, szétosztatja; annak napirendre tű­zése iránt később fogok a t. Háznak javasla­tot tenni. Minthogy az előadó úr a jelentés tárgyalá­ïlése 193A. évi április 12-én, csütörtökön. 215 I sara a sürgősség kimondását is kérte, kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a sürgősség kimon­dásához hozzájárulni? (Igen!) A Ház a sürgős­séget kimondja. Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Pintér László! Pintér László: T. Ház! Nagyon hálátlan szerep vár most reám, amidőn a vitát ilyen klasszikus beszéd után, vagyok kénytelen foly­tatni, amelyet Krüger Aladár t. barátom tar­tott. Nemzetközi kongresszusokról, amikor az embernek alkalma van az egyes r országok^ in­telligenciáját, az emberek tudását, nevelését, műveltségét megismerni, mindig azzal a ta­pasztalattal jöttem haza, hogy nem kell szé­gyenkeznünk, mert a magyar intelligencia, a magyar középosztály, amelynek tudása és^ mű­veltsége alapját a középiskola rakta le, bátran megállja helyét és kiállja a versenyt. Krüger Aladár t. barátom erre klasszikus példát adott mai beszédében. Jogászember és a javaslat felett mégis olyan szakszerű kriti­kát mondott, hogy az tanárnak, sőt ex asse pedagógusnak is becsületére vált volna. Majd beszédem folyamán egy-két megjegyzésére én is megteszem a magam megjegyzését. Az egyik az, hogy Krüger Aladár t. barátom azt mon­dotta, hogy jobb, ha a nyelveket nem az első osztálytól kezdve tanítják. En az életben az ellenkezőjét tapasztaltam, hogy minél kisebb­korú gyermek, azt a nyelvet annál jobban megtanulja, jóformán .tapad rá a nyelv, jó­formán nem is tanulja, hanem ráragad, ma­•gától belejön abba a nyelvbe. Azt, amit t. barátom a műfordításról mon­dott, engedje meg, hogy csak mértékkel ve­gyem át. Sokkal jobb ugyanis, ha azt a latin, • görög, német szerzőt a gyermek eredetiben kapja meg. A műfordítás bármijyen klasszi­kus, az eredetinek zamatát és szépségét soha­sem tudja visszaadni. Egyben teljesen aláírom t. barátom meg­jegyzését. Az előbb céloztam arra. hogy össze­hasonlítva a többi országok intelligence áj á.t a magyar intelligenciával, a magyar intelli­gencia megállja a helyét. De egyben láttam és tapasztaltam, hogy hátul maradtunk: saját or­szágunk ismeretében. En azt látom, hogy mi ismerjük a világ földrajzát, ellenben nem is­merjük a magyar földrajzot. Azt tapasztal­tam, hogy a németek sokkal jobban ismerték a magyar történelmet, mint ahogy mi ismer­jük. Azt tapasztaltam, hogy így vagyunk a flórával, faunával, a geológiával, s egyáltalá­ban otthonunk, hazánk ismeretéjel. A németek már az. elemi iskolában réges-régen bevezették a Heimatskunde-t, nálunk, sajnos, a mi taní­tásunkon egy bizonyos kozmopolita jelleg vonult keresztül. Nagyon helyesen teszi ez a javaslat, mikor az európai szempontot, az európai nevelést összeköti a magyar nemzeti neveléssel és a magyar nemzeti jellem kicsi­szolásával és kiművelésével. Igen 1 Ház és t. képviselőtársaim, először a saját történelmün­ket, a saját földrajzunkat, a saját geológián­kat kell tudnunk és ismernünk. Itt térek rá a nyelvoktatásra is. En & mi rendszerünket ebből á szempontból elhibázott­nek tartom. Kendben van: az angol, a francia nyelv világnyelv és a műveltség egészpn jelentős tényezője, sok haszna van nemzeti szempontból is, ha minél többen beszélik ná­lunk a világnyelveket, de a nemzeti közszük­séglet az, hogy kisebbségeinknek és / az itt velünk élő nemzetiségeknek a nyelvét sajá­31*

Next

/
Oldalképek
Tartalom