Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.
Ülésnapok - 1931-260
'Az országgyűlés képviselőházának 26Ô. ü görög nyelvnél lényeges könnyítések vihetők , keresztül, amennyiben az iskolák jelentékeny részében a görög nyelvet úgysem fogják tanítani; nem is kár érte, mert hiszen, ha megkérdezem a gimnáziumot végzett képviselőtársaimat, bizonyosan a görög nyelv volt az, amelyet a leghamarabb és legalaposabban felejtettek el. A reális tárgyaknál ellenben, az általános műveltség szempontjából is feltétlenül szükség van arra, hogy a természeti törvényeket ismerje az ifjú és ismerje a természeti törvények megnyilvánulását is. Hogy azonban az elméleti bevezetéseket és képleteket milyen mértékig szükséges az iskolában tanítani, erre vonatkozóan gyakorlati pedagógusok hivatottak véleményt nyilvánítani. Csak annyit jegyzek meg, hogy nagyon sok képletet elfelejtettünk már a matematikai oktatásból, de azt az éles logikai gondolkozást, amire az egyenletek megfejtése szorítja a diákot, magunkkal hoztuk akkor is, ha az egyenletek megoldását elfelejtettük. (Ügy van! a jobboldalon.) A természettudományoknál nagyon fontos volna a kísérleti rész; például a szerves vegytanban a gyűrűs képletek gyönyörű változatosságából mindent elfelejtettünk, de a gyűrűs képleteik eredményeire, amelyeket kísérletekben bemutatták nekünk, ma is emlékezünk. A reális tárgyak és a neanzeti tárgyak között átmenet a földrajz, s ebben örömmel látom, hogy a földrajz a néprajzzal nyert kibővítést. Ez nagyon fontos dolog, mert például a középiskolából kikerült tanulók jelentékeny részének ihalvány fogalma sincs arról, hogy a magyar^fajnak milyen elterjedése van, halvány fogalma sincs arról, hogy a magyar faj milyen tömörütésiben él ebben az országban. Az emberiek nagy részéneik sejtelme sem volt arról, hogy Moldvában, Bukovinában és Szlavóniában micsoda régi magyar tömegek élnek, jórészt a honfoglalástól kezdve. Ezt a magyar nemzeti öntudat fejlesztése érdekében is szükséges a jövő középiskolájában tanítani. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) Ami már most a miniszter úrnak valószínűleg legkedvesebb témáját, a történelem tanítását illeti, én itt csak részben értek egyet Ernyei t. képviselőtársamnak azzal a felfogásával, hogy a világtörténelem tanítását lehetőleg bőven kell fenntartani. A világtörténelemnél az ókorra vonatkozólag az a tiszteletteljes észrevételem, hogy amit csak lehet, hagyjunk el belőle- Mennyit gyötörtek bennünket a három samnit-háborúval! Ki tudja, >mi volt az? Menynyit gyötörtek bennünket a görög városok háborúival; de sok szekundát fogtunk ki ezek miatt. (Derültség.) Ki tud valamit belőle 1 ? Ellenben bátor vagyok valamire felhívni az igen t. .miniszter úr figyelmét: az ókorból feltétlenül ki kell ragadnunk azokat az értékeket, amelyek az ókori nagy férfiak jellemét az ifjúság elé tárják.* Itt ne méltóztassék maradisággal vádolni. de valamikor gyermekkoromban láttam egy nagyon érdekes történelmi könyvet, Zsilinszky Mihály néhai államtitkárnak még valamikor tanár korában írt könyvét, amely a világtörténelmet jellemrajzok alakjában adja elő. Azt a részt, amelyet ő az ókorról írt, ma is tudom, a többit mind elfelejtettem, pedig az ő könyve csak magánolvasmány volt. Az ókori ilyen jellemrajzok, amelyek megfelelnek a görög történetírás szellemének, mint a Bio paralléloi — bocsánat, hogy görögül idézek, annak ellenére, hogy nem tudok görögül — az egyéneket emelték ki a görög történelemből. Nekünk is ezt KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXL lése Í9$U. évi április .12-én, csütörtökön. 213 kellene^ tennünk, mert ebben van jellemfejlesztő érték. A római történelemben már magyar vonatkozásokat is .találok, s a magyar vonatkozások miatt a római történelem második felét szívesen tanulja a magyar gyermek. A középkorra vonatkozólag tökéletesen helyeslem a miniszter úrnak ezt az elgondolását, hogy szakítsunk azzal a felfogással, mintha a középkor története csak a német-római birodalom története volna. Szent Istvánt sokkal fontosabb világtörténelmi egyéniségnek tartom, mint azt a Henrik császárt, akivel ő háborúskodott. (Jánossy Gábor: Ügy van! Ügy van!) Engem nem érdekel a Frigyeseknek,, Henrikeknek, nem tudom milyen háborúja, engem nemcsak magyar szempontból, hanem világtörténelmi szempontból az érdekel, hogy Szent István nélkül, IV. Béla nélkül, a.Hunyadiak nélkül Európának a képe sokkal szomorúbb, egészen más lett volna (Ügy van! Ügy van! — Taps.) és sokkal nagyobb ^érdemeket szereztek ezek az emberi közművelődés körül,. mint a német-római császároknak egész hoszszú sora, akik nevének nem tudása miatt ma a történelemből szekundát lehet kapni. (Ügy van! Ügy van!) Ez nagyon helyes elgondolása a miniszter úrnak és nagyon kérem, hogy már ebből a nemzeti szempontból is, amely tökéletesen megfelel az egyetemes emberi szempontnak, (Jánossy Gábor: Ügy van!) a magyar történelemnek a világtörténelemmel való kapcsolatát így építtesse ki az új középiskolai tantervben. Már most, ami a nemzeti szellem kiépítésének csúcspontját illeti, ez nem lehet más, mint a magyar nyelv és irodalom tanítása. Itt megint méltóztassék megengedni, hogy a régi realista törjön ki belőlem. A reáliskolában a magyar irodalmat behatóbban tanultuL, mint a gimnáziumban, mert mi a VIL-ben és a VIIL-ban tanultuk a magyar irodalomtörténetet, ugyanakkor a gimnáziumban csak egy osztályban, a VIL-ban tanulták. Annak ellenére, hogy ilyen behatóan tanultuk a magyar irodalomtörténetet, hajlandó vagyok annak a nézetemnek kifejezést adni, hogy felesleges volt azt a sok régi apró, csip-csup költőt, Listius Lászlót, meg nem tudom kicsodákat megismerni, ellenben jobban élveztük volna, hogy ha a modern irodalomra nagyobb ,súlyt fektettek volna. Amint a történelem tanítását befejezték 1867-tel, éppen úgy befejezték Arany Jánossal és Petőfi Sándorral a magyar irodalom .tanítását is. Az új módszer most már másképpen írja elő, én azonban továbbmennék ebben az irányban. Kihagynám a régi magyar irodalomnak jelentéktelen neveit, (Vázsonyi János: Helyes!) helyettük mást vennék bele a magyar irodalom tanításába. Van nekünk egy nagy kincsül k. amelyről nem igen emlékeznek meg a hivatalos tantervben. Ez, a magyarnyelvű műfordítás. A világirodalomnak jóiormán egyetlen értékes remeke sincs, kezdve a Sakuntalától végig a legmodernebb írókig, amely nincs magyarra lefordítva és pedig tökéletes magyar fordításokban. Én például a magyar Homeros-fordításokat tökéletesebbeknek tartom, mint a Voss-féle német fordítást. Más téren is olyan tökéletes magyar műfordításaink vannak, a magyar nyelv minden verses formához való alkalmazkodásával lehetőséget adott a magyar műfordítási irodalom oly nagyszerű remekeinek megalkotására, hogy ezeket két szempontból is kellene a tanításba belevonni, mégpedig a magyar irodalom és a poétika tanításába. Részint 31
