Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-260

206 Az országgyűlés képviselőházának 260, melte ki. De addig ez nem lehetséges, ameddig nem a tanulási érettség a mérvadó, hanem az, amit az iskolai bizonyítvány mutat. Ez a képesítés egyúttal a szabadságnak az a joga is kellene, hogy legyen, amellyel el is érhesse az illető az egyetem padjait és mindazokat a fokozatokat, amelyeket az egyenlőség alapján, az egyenlő mérték alapján, származás, vallás és minden egyéb megkülönböztetésre való tekintet nélkül magyar fiú elérhet. Amíg ezt el nem érjük, amíg külön hatályú szabályokat alkotunk, addig az ilyen törvény csak arra alkalmas, hogy minél nagyobb szakadék támadjon diáksereg és diáksereg között. Nem a tudás, nem az értelmiség, nem a nívó lesz itt a mérvadó, hanem az, hogy kinek áll jobban rendelkezésére a hatályosító tényező. Míg ezeket törvénybe nem iktatjuk, addig csak írott malaszt lesz a magyar társadalom kiépítése, a magyar öncélúság, amelyet annyiszor hallunk most emlegetni. Ebben a társadalomban erő csak akkor lesz, ha bevisszük a középiskolai oktatásba azt az öntudatot, azt a baráti szolidaritást, amelyből a munka és értelem együttességén keresztül kiépül egy megkülönböztetést nem ismerő, egyetértő citoyen magyar társadalom, egy elpolgáriasult Magjrarország. Ebből kiépülhet az az erősség, az a hatalom, az a megdönthetetlen bástya, amelyről Széchenyi álmodott. Amíg ezzel ellenkező magatartást tanúsítunk s ameddig megítélés számba megy az, hogy ki vagy, ki az apád, addig ez nem lehetséges. Hirdetjük a bíró előtt az egyenlőséget, de ha valaki odakerül, a bíró mégis azt kérdezi tőle, hogy hívják, mi a vallása, mennyi a vagyona, holott sehol, ahol demokrácia van, ilyesmit már nem kérdeznek, még a diáktól sem... (Kóródi Katona János: A nevét se kérdezzék meg? — Meskó Zoltán: Ügyis látják, kicsoda! — Derültség.) T. barátom, a zöld inget is látjuk és mégis mosolygunk mellé egy kicsit. (Meskó Zoltán: Nem sokáig!) Hát aki fél tőle. Jánossy Gábor t. barátom például nem fog félni tőle. (Meskó Zoltán: Miért tolja mindjárt másra a félelmet?) Mert a magyarságnak egyik inkarnáció ját tisztelem Jánossy t. barátomban. (Jánossy Gábor: Köszönöm! Mind magyarok vagyunk!) Tetszik hallani, Meskó t. képviselőtársam? így beszél azoknak a tanítványa, akik a lelkükben hordják ezeket az eszméket. Divatos ruhák és divatos áramlatok nem alkalmasak nemzeti eszmények támogatására. (Meskó Zoltán: Ezt a magyar nép mondja meg! — Zaj. — Vázsonyi János: Ez úridivat-kérdés és nem középiskola!) T. KépviselőházT Amikor engedelmet kérek azért, hogy leplezetlen őszinteséggel megmondottam igénytelen véleményemet, kijelentem azt is, -hogy féltő aggódással tekintek erre a javaslatra, amely elválasztóvonalat jelent, ahelyett, hogy egybeolvasztó erő volna, és kérem a miniszter urat, szívlelje meg, amit mondtam és ha már annyi rendeletet helyezett kilátásba, igyekezzék rendeleti úton megjavítani azt, amit a törvényjavaslat elrontani igyekszik. Mély sajnálattal nem fogadom el a javaslatot. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla iegyző: Ernyei István! Ernyei István: T. Képviselőház! Az elhangzott kimerítő felszólalások, különösen igen t. képviselőtársunknak, Kornis Gyulának, (Eljenèês jobbfelől.) tegnapelőtt elmondott, valóban mélyen járó és a kérdést minden oldalról a refülése 193

If. évi április 12-én, csütörtökön. lektor fényével megvilágító remek beszéde után, nem érzem magamat hivatottiíak arra, hogy még tovább is mélyebb fejtegetésekbe bocsátkozzam, vagy — ami ilyenkor csaknem elkerülhetetlen — ismétlésekbe essem. Elsősorban is kijelentem, hogy egyetértek a javaslatnak azzal a célzatával, amely az eddig túlságosan szétágzott középiskolát a gimnáziumiban akarja egyesíteni, hogy annak négy alsó osztályában a tanterv ugyanaz legyen és csak az ötödik osztálytól kezdve ágazzék el humánus és reálgimnáziumra. Ebben a tekintetben a dolog rendkívüli elvi fontosságánál fogva azt hiszem, hogy a szülőkre és a tanulókra is egyformán nagy áldás lesz ez az intézkedés (Ügy van! jobbfelől.) Ezt az új középiskolát a javaslat, szerintem igen helyesen, nemzeti és 'humánus tartalommal igyekszik betölteni, nem gyakorlati isinereteket nyújtó műhelynek^ szánja, hanem az ítélőképesség, a gondolkodás fejlesztőjének, a jellem és a becsület, az általános műveltség iskolájának, amelyre mint szilárd alapra ráépíthető legyen 'bármely irányú szakismeret. Mint ahogy egy híres angol nevelő mondotta: »Az én tanítványaim ugyan semmiféle gyakorlati tudással nem rendelkeznek, de mindent nagyon jól meg tudnak érteni és mindent alaposan meg tudnak tanulni.« Az is nagyon helyes — és itt Szűcs képviselőtársammal ellentétben leszek, hogy a nyelvek tanításánál a direkt módszert előnyben kell részesíteni, azzal a koncesszióval azonban, ihogy én feltétlenül szükségesnek tartom az utólagos grammatikai rendszerezést. Azt hiszem, hogy művelt embernél ezt nem lehet elengedni. Az is nagyon helyes, hogy a gyermek fejletlen értelmének még nagyon nehéz, meg nem emészthető felsőbb matematikai ismeretek, azután a fizikai levezetések helyett, amelyeknek bizony a legtöbben soha az életben hasznát nem veszik, a javaslat inkább az általános fogékonyság fejlesztésére, a természettudományi elveknek a gazdasági életben r is értékesíthető megvilágítására fekteti a fősúlyt. Nagyon jól emlékszem, hogy amikor az érettségi vizsgálatra készültünk, a legtöbben az egyenes meg a ferde hajítás törvényeivel, a homorú és domború lencsék törvényével, Ohm törvényével töltöttük el a legtöbb időt, ezek miatt izzadtunk a legjobban, (Derültség.) amiből ma már, kivéve azokat, akik továbbra is foglalkoztak természettudományokkal, éppenséggel semmit sem tudunk és nem is érezzük ennek szükségét. A modern nyelvek tanításánál tehát, mint mondom, a direkt módszert tartom sokkal helyesebbnek; csak azt nem tartom helyesnek, hogy erre a modern nyelvtanításra a javaslat csak kétórai időt szán hetenként. A javaslat általános indokolásában hivatkozik arra, hogy a megrendezett olasz nyelvtanfolyamokon igen szép eredményeket értek el heti két órában. Mengedem, hogy céltudatos, otthon is nagy szorgalommal tanuló tanulók heti két órában is nagyszerű eredményeket érhetnek el helyes vezetés mellett, csakhogy ezt általánosságban nem lehet érvényesnek tekinteni, különösen nem a mi nagy létszámú osztályainkban. És bizony ennél a hivatkozott olasz tanfolyamnál is voltak olyan csoportok, ahol talán a vezető élénkségének hiánya miatt bizony az eredmény meglehetősen sekélyes volt. Mindenesetre szükségnek tartom, hogy ne történjék meg az az eset, amely a közelmúltban egyszerkétszer megtörtént, hogy idegen nyelveket