Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-254

. 12 Az országgyűlés képviselőházának . tért, azért a féltő gondosságért, amely az Alma Mater iránt, — holott, mint éppen hallottuk, már 25 éve hagyta el azt — továbbá a mérnöki kar jelene és jövője iránt felszólalásának minden szavában megnyilatkozott. Minden elismerésem és hálám mellett is meg kell azonban jegyeznem, hogy akármenynyire elhibázottnak tartja is t. képviselőtársam ezt a javaslatot, legalább azt el kellett volna ismernie, hogy . a mái nehéz időkben, amikor a kormány lépten-nyomon redukciókkal, leépítésekkel jön, amikor a leépítéseknek immár klasszikus korát éljük, — ha szabad ezzel a kifejezéssel visszaélnem — a kultuszminiszter úr most olyan javaslattal jön, amely nem leépítés, nem erőszakos tanszékredukció, hanem lényegében építés, olyan építés, amely a mellett az államháztartás költségeit még- nem is fokozza, hanem remélhetőleg takarékoskodásra fog módot adni. (Sándor Pál: Ezt bizonyítsa be, kérem! — Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: A költségvetés be fogja bizonyítani! — Sándor Pál: Nekünk nincs időnk addig várni! Tessék ma bebizonyítani! — Elnök csenget.) Talán majd a miniszter úr be fogja bizonyítani. Én is tudom a számokat, de talán nincs jogom azokat elmondani. Azt is megértem, ha azok ellenzik a javaslatot, akik nem foglalkoztak a Műegyetem történetével. Ez nem vonatkozik Petrovácz Gyula t. képviselőtársamra, mert idézeteiből látom, hogy jól ismeri a Műegyetem történetét, csak nem vonta le abból azt a konzekvenciát, amelyet én levonandó leszek. Mondom, megértem, hogy aki nem foglalkozott a Műegyetem történetével, az fennakad azon, hogy amikor megszoktuk volt, különösen a múlt század végén és ennek a századnak első idejében, hogy a Műegyetem kizárólag mérnöki tudományok tanításával és fejlesztésével foglalkozik, most hozzácsatoljuk a Műegyetemhez a bányászati, erdészeti, kohászati akadémiát, a mezőgazdasági fakultást, az állatorvosi főiskolát és a közgazdasági fakultást, szóval ezeket a gazdasági irányú főiskolákat. Méltóztassék azonban figyelembe venni azt, hogy a Műegyetem első őse az Institutum Geometricum, amelyet 1782-ben alapítottak, — ez volt a világ első technikai főiskolája — a Nagyszombatból Pestre áthelyezett Tudományegyetemhez csatlakozott és közel 70 esztendőn át itt folyt a tanítás, egy fedél alatt a teológusokkal, jogászokkal és orvosokkal. Méltóztassanak megfigyelni, hogy ennek az Institutum Geometricumnak felvételi vizsgáján, tehát előtanulmányként szerepeltek a következő tárgyak: »mezőgazdaságtan, hazai jog, politikai, pénzügyi és kincstári ügyek ismerete.« Méltóztasség meggondolni, hogy a József-Ipartanodában, amelyet 1844ben alapítottak és amelynek három szakosztálya volt, mégpedig a következők: gazdászati, — akkor^ így hívták — műtani és kereskedelmi, az előadott tárgyak közt szerepeltek, hogy egyebet ne említsek, az erdő- és mezőgazdaságban, a szőlőgazdaságtan, sőt hitszónoka is volt ennek az intézetnek. Ennek a József Ipartanodának első öt tanszéke közül három a kereskedelmi osztályra esett. Méltóztassék figyelembevenni azt is, hogy a József-Politechnikumnak, amelyről Petrovácz t. képviselőtársam is megemlékezett, amely 1856-ban keletkezett az Ipartanodából, rendeltetése volt a szervezeti szabályok szerint, hogy tanítványait: »a magasabb müiparra és kereskedelemre, a kiterjedt gazdaságtanra és a nyilvános és ma4. ülése 193Jj, március 21-én, szerdán. gánszolgálat azon ágaira képezze ki, amelyek magasabb általános vagy speciális technikai képzettséget igényelnek.« Legyen szabad megjegyeznem, hogy ebben az intézetben a nemzetgazdaságtan, a kereskedelem, a jog"- és törvényisme tanszékét a mindnyájunk emlékében élő dr. Kautz Gyula látta el nagyon hosszú ideig. Végül méltóztassanak megfigyelni azt is, hogy 1871-ben egyetemi rangra emelt József Politechnikumon, a Kir. József Műegyetemen is gondoskodtak mindjárt kezdetben a gazdasági és kereskedelmi tudományok műveléséről. A Műegyetemen abban az időben három szakosztály t működött. Ezek egyikének, az egyetemes osztálynak feladata, volt — ismét idézem a szervezeti szabályzatból, ihogy a »két mérnöki szakosztályra, vagy a gazdasági, műipari és kereskedelmi pályára készülők hivatásukhoz kívánt magasabb kiképzést nyerjenek.« Az előadottakból méltóztatik látni, hogy a Műegyetem fejlődésének minden etapjában, majd az -egyetemi rangra emelt Műegyetemen is a gazdasági tudományokban való kiképzést önként értetődőnek és a műszaki tudományoktól elválaszthatatlannak tartották. Ez az elnevezés: »Műegyetem«, nem jelentett megalkotói előtt egy kizárólagosan a műszaki tudományokkal foglalkozó főiskolát, hanem magúban foglalta, mint akkori nevezték, a »gazdászati« és a kereskedelmi felsőoktatást is. Kétségtelen, hogy az egyetemi rangra emelt Műegyetemnek első idejében legfontosabb gondja volt a technikai osztályokat kiépíteni, hogy a technika rohamos fejlődésevei lépést tarthasson, hogy versenyre kelhessen az osztrák és még inkább a külföldi műegyetemekkel, hogy a magyar műegyetemi ifjúságnak külföldre özönlését megakadályozza, továbbá, hogy az akkor iparosodni kezdő országba a külföldi mérnökök beözönlését meggátolja. S miután ebben az időben természetszerűen a Műegyetem dotálása nem engedte meg új tanszékeknek a fejlődött technikához mérten való felállítását, fokozatosan egy-egy kereskedelmi, majd mezőgazdasági tanszékei átalakítottak technikai tanszékké. Ilyenformán a Műegyetemen a múlt század vége felé a mezőgazdasági és kereskedelmi oktatás némileg ellanyhult, de sohasem szűnt meg egészen, mert még ma is vannak mezőgazdasági tanszékek a Műegyetemen. A XX. század elején azonban a Műegyetem idejében tudatára ébredt annak, hogy a XIX. században keletkezett s az emberiség társadalomi és gazdasági életét átalakító nagy technikai vívmányok és alkotások gazdasági kiaknázása vár erre a századra. Örömmel ragadta meg tehát azt a gondolatot, amely az országos gazdasági érdekképviseletekben érlelődött meg abban az időben, amikor a kormány a debreceni és pozsonyi egyetemre vonatkozó törvényjavaslatát az országgyűlés elé terjesztette, hogy vájjon nem volna-e a legcélszerűbb és legracionálisabb a közgazdasági kiképzést a Műegyetemmel kapcsolatban intézni? Rövidesen a gondolat felvetődése és a vonatkozó tárgyalások befejezése után, még 1914-ben, megnyílt a Műegyetemen a közgazdasági fakultás, egyelőre egyéves tanfolyammal. Még a megnyitás előtt azonban, a királyilag megerősített szervezeti szabályzatban gondoskodás történt arról, hogy szükség esetén ez a közgazdasági fakultás négy évfolyamra kiegészíttessék.* Az azóta bekövetke-