Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-260

Az országgyűlés képviselőházának 260. odaadva. Mert sok előnye is volt annak, hogy az értékes emberek kiválasztása terén az államnak nagyobb területe volt. Megmarad ez most is, de ha mindenáron szétválasztó irányt követnénk, akkor a tanügy teréről éppen az általános nemzeti művelődés szempontjából értékes erőket veszíthetjük el. Ami ellen azonban óvást kell emelni ezen helyes jogi álláspont után is, ez az, hogy a jelenlegi törvény is a tanulmányi alapból fenntartott iskolákat nem veszi egyszerűen úgy, mint katolikus egyházi iskolákat. Érdekes, hogy a törvény ugyan ebben a tekintetben is világosan beszél, mert katolikus tanulmányi alapnak mondja ezt az alapot, tehát még azt sem mondhatom, hogy 3z a törvény elvileg nem állapítja meg ennek az alapnak teljesen katolikus jellegét. De a miniszter úr valószínűleg nem akart olyan kérdést most felvetni, amely még némely oldalról elvileg is megtámadtatik, bár szerintem a 80-as években az a bizottság, amelyben boldogult Apponyi Albert gróf vitte az egyik vezető szerepet és az alapítványokról a jogi elaborátumot kildolgozta, teljes munkát végzett vagy ha elő méltóztatik keresni a magyar püspököknek Haynald és Schlauch szellemi vezérlete alatt ugyancsak az 1880-as években készült memorandumát a király Ö Felségéhez, ebben a dolog jogi része szerintem tisztázva van. És ha nem sorozta a miniszter úr a katolikus tanulmányi alapból fenntartóit iskolákat az egyháziak közé, ezt azért sajnálom, mert ha ezek az iskolák egyformán ítéltetnek meg és ugyanabba a kategóriába tartoznak, mint az egyházak, a szerzetesek által fenntartott iskolák, talán jobban kiépülhetne az a tanügyi hatóság, amely majd ebben a kérdésben ezentúl hivatott lesz a minisztériummal érintkezni. Most már igen röviden a javaslattal szemben csak azt akarom magam előtt mintegy felvetni, hogy helyes-e az a főelv. amely itt a középiskola egységesítése szempontjából a törvénybe bekerült, tudniillik az, hogy humanisztikus műveltségű egységes iskolával kezdődjenek a középiskolai tanulmányok, és az, hogy ez a javaslat most szakít a felsőbb hármas tagozattal is. Nem lehet ugyan azt mondani, hogy legyen azért a középiskola felső osztályaiban különböző műveltségre is képesítő négy osztály, de, mondom, ezt a hármas tagozatot mégis eltörölte, és teljesen egységes középiskolai típust adott főleg a Kornis-féle indítvány elfogadása után. Igaz ugyan, hogy a há; rom-négy felső osztályban is lehet választani különböző nyelveket és csoportokat, de mégis teljesen egységes középiskolával állunk szemben. S hogy nagy részben mégis humanisztikus jellegű marad a középiskola, ez minden technikai haladás mellett is, azt tartom, nagyon helyes, mert, hiába, azt a műveltséget, amelyet mi a középiskolában akarunk adni, hogy képesítjük a szellemi gondolkozásra, a további művelődésre az ifjúságot, nagy pedagógusok megállapítása szerint mégis a humanisztikus középiskola adr&, annyira, hogy maga a javaslat is hivatkozik arra, hogy maga a műegyetem is megállapította, hogy a növendékek, akik a gimnáziumból jönnek, még a megfelelő szakban is több képesítést mutatnak, előbb vannak, mint azok, akik a reáliskolából jönnek. Tudom, hogy a mai civilizáció és kultúra jellege mindenesetre természettudományi jellegű, de hiszen nincs is elnyomva, ezt az új középiskola is szolgálni fogja. De hogy ezt sem szabad túlzásba vinni, ezt főleg azért mondom, mert ta- l ilése 193 A. évi április 12-én, csütörtökön. 199 pasztáijuk, hogy az a túlterheltség, amelyről nagyon sokan beszéltek és még talán fognak is beszélni, tényleg megvan. Ez onnan ered, uogy a humanisztikus alapműveltség megadása mellett még a természettudományos és minden más irányú művelődésből is akarunk valamit adni úgy, hogy végül ez az, ami a materiát megduzzasztja és a túlterhelést előidézi. A törvényjavaslatnak az a gondolata, hogy ebben a humanisztikus műveltséget adó középiskolában is a nemzeti ismeretek és a nemzeti tárgyak tanítására helyezi a fősúlyt, természetesen szintén helyeslendő és a nemzeti műveltség szempontjából igen fontos. Ezt senki sem fogja kifogásolni, legfeljebb azt kell megjegyeznem, hogy az indokolásba valaki egy kis túlbuzgalomból mégis olyan mondatokat szúrt be, amelyek szerintern, feleslegesek. Felesleges, hogy #zt akarjuk dokumentálni magunk előtt, hogy mi most kezdünk igazán magyarok lenni, hogy a nemzeti műveltségnek ilyen módon a tanítás gerincévé való tétele eddig hiányzott, (llöman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ez csak félreértés!) Az indokolásból egy kicsit kiérződik az a szellem, hogy ez eddig nem volt meg, mert ez az indokolás hivatkozik arra, hogy a Thun-féle osztrák rendszer alapján volt kiépítve középiskolai rendszerünk, tehát hogy kvázi ennek a rendszernek a nemzeti szellemre valamiféle káros befolyása lett volna. Pedig ugyebár, ez nem volt meg. Mindnyájan tudjuk, hogy a Thun-féle rendszer is tulajdonképpen azért került előtérbe, mert hiszen olyan nívón állt — és a pedagógusok is olyannak tartották — amelyhez igazodni lehetett. De hogy mennyire nem volt nálunk a magyar nemzeti szellem a középiskolákban elnyomva, erre vonatkozólag a történelemtanításra hivatkozom. Jönni kellett egy Hóman Bálintnak és egy Szekfű Gyulának, akiknek ami történelmi tankönyveink szellemét mintegy át kellett korrigálniuk műveikkel, mert még a szerzetes iskolákban is — emlékezzünk csak vissza — és minden iskolában egyforma történeti beállítás volt a török-német harcról, a, Habsburg-kérdésről, szabadságharcainkról és még sok más dologról, amely egyáltalán nem a nemzeti szellem elnyomását szolgálta, hanem megfordítva, szinte hamis történeti képletben ábrándokat is mutogatott az ifjúság előtt. Nem akarom esst a történetírást leszólni, mert hazafias szándék vezette, de mindenesetre tény az, hogy később ezen a szellemen változtatni kellett az igazságosság érdekében és szellemében. Ilyen körülmények között nem igen lehet arról beszélni, hogy talán a nemzeti műveltségnek és a nemzeti érzésnek elhanyagolása jellemezte volna a középiskolát. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ezt nem mondtam, csak az anyagról van szó, a többlet-anyagról!) Ezt a szemrehányást inkább csak úgy érzem, amikor az indokolást olvasom. Nem szeretem, ha az indokolásban is olyanok vannak, hogy: hazánknak Ausztriával való közjogi kapcsolata miatt a Thun-féle rendszer . . . stb. Amikor az ember füle ezt hallja, rögtön azt érzi ki belőle, hogy itt valamiféle olyan dologról van szó, hogy most cifrább nemzeti öltözetet kell felennünk. Pedig nem azt kell tennünk, hanem a komoly nemzeti szellemet és művelődést kell munkálnunk. Már most abból a szempontból is fontosnak tartom ezt felemlíteni, mert nagyon nem szeretném, ha a nemzeti műveltségnek ilyen nagy hangsúlyozása bármit is letörülne abból 29*