Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-259

192, Az országgyűlés képviselőházának 25 tal: Tévedés! Rosszul súgták a miniszter úrnak!) Különben ez mellékes. (Klein Antal: Nem mellékes, (hanem igenis fontos! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügymü^ bistzter: A helyzet áss, hogy miután Tolna községben a lakosság lélekszáma nemhogy emel'kedett volna, hanem apadt, és (azonkívül ott Semmiféle új intézmény nem létesült, én a jogszabályhoz

1 tartottam magamat és minden 'közelebbi vizsgálat nélkül egyszerűen elutasítottam egy új gyógyszertár felállítása iránti' kérelmet. (Meiskó Zoltán: Szociális szempontok is indokolttá tették a kérelem teljesítését!) »Ne méltóztassék t. képviselő úr engem a szociális érzék tekintetében kitanítani, mert azt 'hiszem, ebben a tekintetben elég intenzíven »dolgozom. j Ami a szekszárdi harmadik gyógyszertár felállítását illeti, ott ilyen akadály nem voltA dolgot megvizsgáltam, s a lakosság száma a 15.000-et meghaladván, az általam általában felfogadott és gyakorolt azon elv szerint, hogy ahol 5000-nél tölbb emlberre esik. egy gyógyszertár, ott engedélyezzek újabb gyógyszertárt, a 'gyógyszertárt adományoztam. Később majd leszek bátor rátérni arra, (hogy miért jutottam erre a megállapításra. Tekintettel arra, *— mondom — hogy Szekszárdon ez a helyzet, ott igenis adományoztam egy harmadik gyógyszertárt, dacára mindenféle közbenjárásnak, amely —i amint később megállapítom — volt pro és kontra elég, még pedig adományoztam <egy Károly-csapatkeresztes, nagyon érdemes, •régi patikus-segédnek, aki az összes folyamodók közül az első voltA többi kérdésre, amelyet a képviselő úr felhozott, őszintén szólva, nem tudok ebben a pillanatban válaszolni, mert nem emlékszem minden egyes patikaadományozás körülményeire. Speciel azt, hogy Pécsett mi történt, tudom. Pécsett az történt, hogy egy igen régi patikus-segéd, egy nő, folyamodott ezért a patikáért, és miután az adootniányozás 'előfeltételei megvoltak, én ezt a patikát ennek a nőnek (adományoztam, akit különb en mágia a hatóság is a legmelegebben ajánlott. Solha nem láttam ezt a nőt, nem' is tudom, ihogy kicsoda, csak annyit tudok róla, hogy egy voltl pécsi városi főjegyző leánya, laki fludomasom szerint keínyértelen volt, a nyomorral küzködött. (Klein Antal: Állása volt!) Mindezeket megvizsgáltam és az összes folyamodók közül az ő kérelmét tartván a legméltányosabbnak, neki adtam a gyógyszertárt. A többire nézve, — azt hiszem, meg fog engedni a képviselő úr — nem tudok visszaemlékezni, hogy milyen körülmények között játszódott le az adományozás. Egyet azonban (hangsúlyozok. En a gyógys zertáradományozáisoknál azért határoztam el magamat arra, (hogy azt a tilalmat, azt a zárlatot, amelyet elődöm, illetőleg a) volt népjóléti miniszter ebiben a tekintetben 'behozott, feloldjam, mert azt láttam, hogy óriási a ínyoimor a patikussegédek között, tehát új exisztenciákat kell teremteni, másfelől pedig arról győződtem meg, hogy ejgyes helyeken a fejlődés és a lakosság lélekszámának szaporodása ma már lehetővé teszi, hogy új exiszteneiák teremtessenek. Ezért engedtem meg, hogy új patikáért folyamodjanak. Hogy itt micsoda ostrom van, arról az uraknak talán fogalmuk sincs. Már most azok az alapelvek, amelyek szerint a patikát adományozom a következők. Ado9, ülése 1934. évi április 11-én, szerdán, mányozok minden olyan helyen, — már a kulturáltabb helyeket véve — ahol lélekszám szerint 5000 főnyi lélekszámnál több esik egy gyógyszertárra, mert úgy tapasztaltam, a forgalmi adatok megvizsgálásából, hogy 5000 lélekszám elég arra, hogy szerényen fenntartson egy gyógyszertárt és annak exisztenciáját biztosítsa. Egészen hibás dolog volna az újabb gyógyszertár-adományozásokkal a meglévő exisztenciákat agyonütni. Ez nemcsak szociális és gazdasági szempontból helytelen, hanem helytelen közegészségügyi szempontból is, mert az is tapasztalat, hogy ott, ahol túlsók a patika, olyan egészségtelen a konkurrencia és olyan visszaélések támadnak, amelyek közegészségügyi szempontból károsak és hátrányosak. Ez tehát az egyik szempont. Már most, hogy kinek adományozom a patikát, azt mindig alapos vizsgálattal döntöm el. Mindig iparkodom az adatok szerint a legérdemesebbnek mutatkozó, lehetőleg legöregebb gyógyszerészsegédet, (Meskó Zoltán: Ez helyes!) akinek semmi más exisztenciája nincs, kiválasztani. Persze, ez roppant nehéz dolog, mert egy-egy ilyen patikáért sokszor 30 ember is folyamodik. Már most én ezt a 30 embert személyesen nem ismerem, bizonyos fokig tehát a papírforma szerint kell megállapítanom az adatokat. Annak szoktam odaadni a patikát, akire nézve az adatok azt mutatják, (hogy minden tekintetben érdemes rá és rá is szorul. Egyet azonban hangsúlyozok: soha semmi féle protekciónak ebben a tekintetben tért rom engedek. (Felkiáltások jobbfelől: Ez a fontos!) Én ebben a pillanatbau többet mondani nem tudok, hanem apellálok éppon a Képviselőház tagjaira és appellálok a közvéleményre akkor, amikor visszautasítom azt a vádat, hogy engem valaha ilyen kérdésekben politikai szempontok vezettek volna. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Kérem válaszom tudomásul vételét. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat a viszonválasz joga megilleti. Klein Antal: T. Képviselőház! A belügyminiszter úr állításait nagyon könnyű lesz nekem megcáfolni. Először azt mondotta, hogy a tolnai második gyógyszertárat azért nem engedélyezte, mert az idevonatkozó rendeletben megszabott öt esztendő még nem telt el. Tudomásom szerint 1929 november 4-én utasíttatott el a második gyógyszertár engedélyezése iránti kérvény. (Felkiáltások jobbfelől: Stimmel!) Méltóztassanak csak meghallgatni. Tehát az az időpont, amikor már lehet gyógyszertárat kérni s amikor az öt év letelik, az idén, 1934 november 4-én lesz. (Felkiáltások jobbfelől: Hol vagyunk még attól!) Ez helyes elv, amelyet akceptálnék, ha a belügyminiszter úr ezt úgy gyakorolná, ahogyan itt mondja. Azonban ezt csak Tolnára vonatkozólag ismeri el és gyakorolja, Szekszárdra és Pécsre már nem. Igenis t. miniszter úr, én állítom, hogy ugyanakkor, sőt még később, mint amikor Tolnán kértek engedélyt, kértek Szekszárdon is, tehát ott sem telt le az öt év, és a miniszter úr mégis adott engedélyt. Állítom, hogy a belügyminiszter úr — nagyon jól emlékszem még, itt a folyosón történt — akkor, amikor főispán volt, eljárt, hogy Pécsett adoniányoztassék új gyógyszertár. Ott pedig most mint miniszter adott, amikor még nem telt le az öt év. Ez volt az a petrezselyemutcai gyógyszertár, amelyet annak az általam kifogásolt nőnek méltóztatott adni. Itt szintén nem telt le az öt év, (vitéz Keresztes-Fi-