Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.
Ülésnapok - 1931-259
Az országgyűlés képviselőházának 259. kérdezem a földmivelésügyi miniszter úrtól, •hogy méltóiztattak-e biztosítani azt, hogy rézgálic rendelkezésre álljon olyan mennyiségben, amilyen szükséges a gardáknak. Mi 150 vagont kértünk erre a célra, de én tudom azt, hogy a kartell azt mondja, hogy neki nem áll már rendelkezésére több, mint körülbelül 50-60 vagon. Ha még 150 vagont tudnának rendelkezésünkre bocsátani, az elég volna, abban az esetben, ha mernénk bízni a kartellhan, (Meskó Zoltán: A kormány bízik benne!) de én nem merek bízni .addig, amíg Klein igazgató úr fog dirigálni a rézgálic kereskedelmi forgalma tekintetében. A miniszter úr a szőlősgazdákat éppúgy szereti, ha nem jobban, mint én. Tudjuk, hogy minden tekintetben igyekszik a hónuk alá nyúlni és támogatja Őket. Ismerjük még a múltból, amikor nem volt miniszter. Eddig még nem változott és különösen bebizonyítaná ezt akkor, ha betartaná azt az ígéretét, amelyet egyszer tett, ami különben Programm ja és amit még eddig nem tagadott meg sohasem, hogy fogyasztási szeszt csak borból és gyümölcsből lehessen előállítani. Ezért csak azt kérem, hogy ha a rézgálickartell nem megy bele abba, hogy 150 vágón erejéig biztosítsa a, gazdakörök, illetőleg gazdaérdekeltségek számára a rézgálicot 44 pengős, .tehát nagykereskedői áron, akkor méltóztassék kieszközölni azt, hogy jöjjön be 500 vágón rézgálic Olaszországból vámmentesen, (Helyeslés a baloldalon.) ahogyan a bolgár földmívelésügyi miniszter beengedte azt iaz ottani rézgálickartellal szemben (Ügy vaní balfelöl.) és ahogy ott egy pillanat alatt megszűnt minden nehézség, itt is megszűnnék, amint vámmentesen beengedik az 500 vagon olasz rézgálicot. (Meskó Zoltán: Jelentse most ki és meg fogja látni, holnap leesik az ára!) Azt akartam kérdezni a kereskedelemügyí miniszter úrtól, — akihez .tulajdonképpen Interpellációmat intéztem — aki az párakat megállapította az árvizsgálás folyamán, hogy hajlandó-e biztosítani a kis szőlősgazdák részére a gazdakörökön, illetőleg gazdaérdekeltségeken keresztül azt, hogy 44 pengős, nagykereskedői, gyári áron oly mennyiségben kaphassák meg a rézgálicot, amilyen mennyiségben azok kívánják? (Helyeslés half elől és a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadiatik a kereskedelemügyi miniszter úrnak. Interpellációik elmondására halasztást kértek a következő képviselő urak: AndaháziKasnya Béla képviselő úr 12. számú interpellációjára, Andaházi-Kasnya Béla képviselő úr 13. számú interpellációjára, Pintér László képviselő úr 14. számú és Csilléry András képviselő úr 15. számú interpellációjára. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a halasztást engedélyezni? (Igen!) A Ház a halasztást engedélyezte. Következik Klein Antal képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni! Frey Vilmos jegyző (olvassa): »Hajlandó-e a belügyminiszter úr a gyógyszertárengedélyezési jog gyakorlásánál a pártpolitikát és az anyagi érdekeket képviselő kijárok protezsálását mellőzni? Hajlandó-e a belügyminiszter úr a törvény intencióinak megfelelően az autonómiák javasülése 193 h. évi április 11-én, szerdán. 189 latának tiszteletben tartásával mindig az igazságnak megfelelően eljárni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Klein Antal: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Hogy a kormányprogramul miként fest írásban, szóban és ugyanakkor miként fest a valóságban, hogy az egyes miniszter uraknak és így a belügyminiszter úrnak is a szavai és tettei, az ígéretei és cselekedetei között, a közérdek és pártérdek között micsoda nagy különbség van, micsoda ür tátong, ezt akarom én most jelen interpellációimban bemutatni. (Meskó Zoltán: Halljuk! Halljuk!) Fel akarom ébreszteni a közvéleményt abból a balhitből, hogy itt ebben az országban az érdemeket, a rátermettséget jutalmazzák, nem pedig a pártpolitikát, a protekciót. (Mikecz István: Abból látszik, hogy főispán volt! — Meskó Zoltán: Várja meg a végét!) Rá fogok mutatni itt, igen t. közbeszóló képviselő úr, (Meskó Zoltán: Amikor ő főispán volt, akkor rend is volt!) egyes főispánok pártpolitikai szolgálatára, amelyet különösen a gyógyszertárengedélyezések terén gyakoroltak. (Kálmán István: Te sem ellenzéki főispán voltál!) Fel fogom olvasni a kormány egyes tagjainak nyilatkozatait és ugyanakkor rá fogok mutatni ezzel szemben a tettekre, a tényekre, a cselekedetekre. A miniszterelnök úr az országot járván, (Meskó Zoltán: Járvány!) mindenfelé beszédeket tart, ahol programmját, amely nagyon szép, helyes, fejtegeti tapsviharok mellett és ezt a programmot valamennyien akceptáljuk és elfogadjuk. így többek között a Turul Szövetség jubiláris ünnepségén is tartott a miniszterelnök úr egy beszédet, amelyben a többi között azt mondotta (olvassa): »Tudja velem együtt a magyar ifjúság azt is, hoffy a protekció és a nepotizmus, tehát politika, amely & tehetségest félretolja és amely csak az úgynevezett összeköttetésekre építi fel a,z^ előrejutás lehetőségét és nem a tehetség révén való előrejutást istápolja: ez idejét multa.« Ez helyes, mindannyiunk által akceptált álláspont. Ugyanakkor a Felsőházban a miniszterelnök úr egyik beszédében azt mondotta (olvassa): »Politikai tevékenységemet lelkiismereti problémának tekintem. A pártpolitika világnézetembe nem fér bele. mert azt tartom, hogy ez múló doloer, a pártok mennek, a nemzet megmarad. Egyénekkel szemben pedig sohasem tudok pártpolitikai álláspontra he; lyezkedni. Nekem egészen mindegy, hoe-y ki milyen párthoz tartozik. Nálunk általában túlságosan dominálnak a nártpolitikai szempontok.« Szintén helyes álláspont.^ Most azonban a belügyminiszter úrhoz adresszálva az interpellációmat, emlékezetébe idézem itt a Házban eery — hogy úgy mondjam — minden oldalról egyforma lelkesedéssel fogadott beszédét, amelyet a fővárosi javaslat tárgyalásakor mondott el s amelyet még azok is helyeseltek, akik nem fogadták el a javaslatot. Békédének azt^ a részét idézem különösen emlékezetébe, midőn azt mondotta a belügyminiszter úr (olvassa): »Pártpolitikai szemnontok engem soha semmiféle ténykedésemben nem vezetnek.« Sőt azt mondotta, hog-v az autonómia híve, mert annak légköréből jött. Ezek a beszédek, ezek a lefektetett elvek", amelyeket az imént írásban felolvastam, olyanok, amelyeket — azt hiszem — a belügymi27*
