Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-259

Az országgyűlés képviselőházának 259. igazgatóság és az ottani m. kir. adóhivatal szénbeszerzése ügyében 1934. évi január hó 17-én a pénzügyminiszter úrhoz és hozzám intézett interpellációnára a pénzügyminiszter úr nevében is az alábbi választ adom: Az említett két hivatal szénfceszerzésére kiírt pályázatokon a Debreceni Faipar- és Faforgalmi Rt. valóban 3 P 15 fillér, a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. pedig 3 P 23 fillér métermázsánkénti árajánlatot tett mizerfai darabos szénre. Téves azonban az az állítás, hogy a szállítási feltételek minden tekintetben azonosak voltak. Míg ugyanis a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. 4600 kalória fűtőértékű szenet ajánlott, a Debreceni Faipar- és Faforgalmi Rt. csak 4400 kalória fűtőértékű szén szállítására vállalkozott. Aki a hazai szenek települési és fejtési viszonyaival csak némiképpen is ismerős, jól tudja, 'hogy hányféle szén kerül ki ugyanegy bányából, néha még ugyanegy aknából is és hogy a szén fejtése után milyen osztályozási és válogatási műveleteken megy át, amíg a vasúti kocsiba kerül. A szén ilyen válogatásának, javításának költsége a szén árában is kifejezésre jut. A fogyasztónak azonban módjában van, hogy a fűtőérték tekintetbevételével a vásárolt kalóriák árát nézze. A jelen esetben 100.000 kalóriának Salgótarjáni Kőszénbánya ajánlata alapján 70*21 fillér, a Debreceni Faipar- és Faforgalmi Rt. látszólag olcsóbb ajánlata szerint 71*59 fillér, ami mázsánként '6*35 fillérnyi különbséget jelent a Salgótarjáni Kőszénbánya ajánlatának előnyére. Feltéve, hogy mindkét ajánlattevő a vállalt fűtőértéket valóiban be is tudja tartani, amiben kételkedni nincs okom, a döntés csak a nagyobb fűtőértékű, olcsóbb szén mellett szólhatott, a szállítási megbízást tehát szabályszerűen csak a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt.-nak lehetett kiadni. (1. pont.) Azt a körülményt, hogy a pályázaton vesztes cég a hivatalok régi szállítója volt, nem lehetett figyelembe venni akkor, amikor a közvélemény az iparcikkek és ezek között a szén árának leszállítását állandóan sürgetően követeli. Annak a körülménynek mérlegelésére pedig, 'hogy az egyik ajánlattevő helybeli, a másik budapesti cég, a Közszállítási Szabályzat nem tartalmaz rendelkezést. Az interpelláció harmadik pontja nyilván a Közszállítást Szabályzat 29. §-ának második pontjára céloz, ebben azonban csupán helybeli iparosmesterekről és gyárosokról van szó. Ami végül a Salgótarjáni Köszénbányia Rt. utóajánlatát illeti, ilyen valóban tétetett, erre azonban a szállítás elnyeréséhez szükség nem volt, mert a fent előadottak szerint a bányavállalat eredeti ajánlata is kedvezőbb volt- Magyarázatul szolgáljon, hogy a Ihivatalok szénbeszerzéseinek felülvizsgálatára és egységesítésére a minisztertanácstól kapott felhatalmazásom alapján eljárva, e téren különösen az áraik országos viszonylatban észlelhető ingadozása, a területi beosztás, a fogyasztás rayonírozása tekintetében sok tennivalót találtam. A bányák és a szénkereskedeletm felhívásomra készséggel vállalkozott az anomáliák megszüntetésére és e készség megnyilvánulása vezetett sok esetben az eredetileg, tett árajánlatok mérséklésére. így a jelen esetben is. Véleményem szerint ezt az ármérséklésre! tett ajánlatot a kincstár érdekében annál is inkább el kellett fogadni, mert, miként fentebb (kimutattam, *a bánya eredeti ajánlata is kedvezőbb volL Kérem iá t. Képviselőiházat, hogy az interpellációra a fentiekben a pénzügyminiszter úr ülése 19SU. évi április 11-én, szerdán. 175 nevében is megadott válaszomat tudomásul venni méltóztassék. Dr. Fabinyi Tihamér s. k-, in. Mr. kereskedelemügyi miniszter.« Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a kereskedelemügyi miniszter rírnak a pénzügyminiszter úr nevében is adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik a földmívelésügyi miniszter úr írásbeli válasza Rakovszky Tibor képviselő úrnak Dáka község kis- és törpebirtokosainak sérelme tárgyában folyó évi február hó 28-án előterjesztett interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíves<kedjék a választ felolvasniFrey Vilmos jegyző (olvassa): »Rakovszky Tibor országgyűlési ik ép viselő, úr 1934. évi február hó 28-án interpellációt intézett hozzám Dáka község kis- és törpebirtokosai sérelme tárgyában. Az interpellációra felvetett kérdésekre válaszom a következő: Néhai özvegy Beniczky Oáborné, szül. Batthyány Ilona grófnő hagyatékához tartozó dákai ingatlanokból 241 kat. holdat dr. Mohácsy Lajos marealgergelyi ág. ev. leltkész vett 1933 október hó 1-től kezdődően haszonbérbe. Az illetékes vármegyei (közigazgatási bizottság gazdasági albizottságának tudomásul ve vő határozatát annakidején a veszprémvármegyei m. íkir. gazdasági felügyelőség utasításomra megfellebbezte. Minthogy a haszonbérlet átvételére dáJkai kis- és törpebirtokosok jelentkezte'k, felhívtam az Országos Központi Hitelszövetkezetet, hogy a haszonbérleti szerződésnek az 1920 : XXXVI. te. 49. §-a alapján leendő átvételére vonatkozóan nyilatkozzék. Az Okh. oly értelmű jelentést terjesztett elém, hogy a szóbanforgó szerződés átvételére nem vállalkozhatik, mert a haszonbérlet időtartama csak annak a gazdasági évnek a végéig terjed, amely gazdasági évben a birtok az örökösöknek hagyatéki bíróságilag átadható lesz és így, amennyiben a haszonbérlet esetleg csak egy-ikét évre szólna, a felmerülő költségek a kiisfeaszonbérl eteket nagyon megdrágítanák s a szerződési feltételek teljesítése is emiatt úgyszólván kizártnak tekinthető. Ezenfelül a szerződésben oly feltételek is vannak, amelyek kishaszonbérlők csoportja által igen nehezen vagy aránytalan nagy áldozatokkal volnának teljesíthetőik. Ezekre való tekintettel a haszonbérleti szerződést az albizottság említett határozatának helybenhagyásával tudomásul kellett vennem. Kérem a t. Házat, hogy írásbeli válaszomat tudomásul venni méltóztassék. Budapest, 1934. évi március hó 30-án, Kállay s. k.« Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a földmívelésügyi miniszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nemi (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Most pedig áttérünk az interpellációk meghallgatására. Sorrend szerint következik Gál Jenő képviselő úr szóbeli interpellációja az ügy védi kar létkérdései tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Frey Vilmos jegyző (olvassa): »Interpelláció az igazságügyminiszter úrhoz: 1. Eszleli-e a miniszter úr a magyar ügyvédi karnak és különösen a Budapesti Ügyvédi Kamara tagjainak kétségbeejtő helyzetét?