Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.
Ülésnapok - 1931-258
Az országgyűlés képviselőházának 258. lennényemnek hangot adni — az volt a felfogásom, hogy ha az alsó tagozat egyformává válik, akkor csonka kúpszerű latin lesz a reáliskolában, mert nem folytatódik a negyedik osztály után, tehát akkor összevegyítjük a német és a francia rendszert, mert alul francia vagyok, felül meg német leszek. így tehát egy korcs-reál, egy r öszvériskola jött volna létre és én nagy hálával tartozom az igen t. miniszter úrnak azért, hogy ő — amikor rámutattam az indokolás logikus következményeire — szíves volt beleegyezni abba, hogy a reáliskola ebben az alsó tagozatban megváltozott formájában inkább kiessék iskolarendszerünikből. A történeti hűség kedvéért meg kell jegyeznem, hogy én ma is a differenciált iskolák álláspontján vagyok, mint 1924-hen, amikor e körül igen jelentékeny irodalmi működést fejtettem ki és a törvény létrehozatalában is alapvető szerepet játszottam. Ma is ezen az állásponton vagyok; csak azért voltam kénytelen áttérni erre a második álláspontra, mert az a reáliskolai forma, amelyet a miniszter úr az eredeti törvényjavaslatban elénk terjesztett, igazolhatatlan csökevénye lett volna középiskoláinknak. Ha el méltóztatnak olvasni az eredeti indokolási, megállapítható, hogy abból egész természetszerűleg folyt a reáliskola eltörlése, úgyhogy talán éppen ennek a logikának köszönhetem az igen t miniszter úr beleegyezését. Az indokolás hivatkozott először a nemzeti művelség egységére. Én a magam részéről ezt biztosítva látom a nemzeti tárgyak azonosságával, de megengedem azt, hogy ha az uniformizáló kultúrpolitika álláspontjára helyezkedünk, akkor ez is egy argumentum. De a második még sokkal fontosabb érv az, hogy a műegyetem és a mérnöki kamara arra az álláspontra helyezkedett, hogy nincs szükség reáliskolára; harmadszor alulról a szülők is folyton bombázzák az igen t, miniszter urat kérvényeikkel azért, hogy reáliskolájuk reálgimnáziummá alakuljon át. Ennek nem az egységes jogosítás, az 1924-es törvény hibája az oka, hanem az, hogy numerus clausus van, keresztényekre és zsidókra egyformán. Már most, ha, teszem fel, a numerus clausust, például a budapesti I. éves jogászok számát 350-ben állapítja meg a kultuszminiszter úr, akkor természetes, hogy az a jogi kar, amely a római jognak heti nyolc órájával kezdi az I. éves stúdiumokat, nem fogja felvenni azokat, akik reáliskolából jöttek s latint nem tanultak. Illuzóriussá vált tehát az egységes jogosítás, de egészen törvényszerű alapon. Tehát a szülőknek sem kell a reáliskola: fájdalom, túlnyomóan jogászt akarnak faragni gyermekeikből. Bizonyos fokig azért furdal a lelkiismeret, amikor itt állunk a 80 esztendős középiskolai formánknak, a reáliskolának a koporsója előtt. Csak úgy tudom a történelem előtt # is^ a felelősséget — ha szabad ilyen nagy kifejezést használnom — viselni a bizottságban tett indítványomért, vagyis a reáliskola elparentálásaért, ha meggondolom, hogy először a reáliskola a Műegyetem és a Mérnöki Kamara szemében — akiknek elsősorban éppen a reáliskola szállítja a tanulóanyagot — nem szükséges, a felelősséget tehát rájuk hárítom. De másodszor a reáliskola nem tudta volna kiélni a maga sajátszerű típusát az említett latinnal a IV. osztályig. Harmadszor: voltaképpen sohasem volt népszerű Magyarországon a reáliskola, mégpedig először azért nem, mert éppen ülése 1934. évi április 10-én, kedden. 149 az abszolutizmus heves germanizáló törekvése hozta be hozzánk a reáliskolát a különben elsőrangú Organisationsentwurf-ban, másodszor minthogy ez eredetileg olyan ipariskolaféle volt, 6 osztállyal, hiszen még Széchenyi is az 1840-es években ilyesmire gondolt, hogy a Műegyetem számára legyen egy középiskolai fajta, az elavult, ósdi, latinos gimnázium mellett, amelyből ilyen friss ipari, gazdasági gondolkozású emberek jönnek ki. A reáliskola követelésének már az 1825-iki országgyűlésen gazdaságpolitika volt az alapja. Már most a kissé úrhatnám magyar természet lenézte ezt az ipariskolaszerű reált és hiába azonosították az érték szempontjából az 1875ben a gimnáziummal, ennek egyenrangú párjává avatván, azért — valljuk meg — más volt a gimnázium tanulóközönsége, már származás szempontjából is, mint a reáliskoláé. (Ügy van! Ügy van!) Ezt nem lehet letagadni és ez az oka annak, hogs'- a műegyetemi professzorok mindig azt hangoztatják, hogy nekik sokkal jobbak a gimnáziumi tanulók, mint azok a reálisták, akik pedig ábrázoló mértant is tanultak. Igen, mert az elit-tanulók inkább a gimnáziumból jöttek. Ez is egyik ok arra, hogy a lelkiismeretemet meg tudjam nyugtatni. De van egy negyedik pozitív okom is, tudniillik hiszem azt, hogy ezek a reáliskolák, amelyek mégis a természettudományi kultúrának voltak fo őrhelyei, legjobban voltak felszerelve kémiai és fizikai laboratóriumokkal, ezekben a reáliskolákban azonban — ha mindjárt gimnázium lesz is a nevük — tovább fog élni a genius loci, a természettudományos szellem. Én hiszem, hogy ezek a tanárok, akik ott tanítanak, továbbra is intenzívebben fogják ápolni ezeket a stúdiumokat, hogy a tehetségesebb, a természettudományok iránt jobban érdeklődő tanulókat kiválasztják, azokkal külön foglalkoznak, E tekintetben az igen t. miniszter úr figyelmébe ajánlhatom kísérletképpen a német Bewegungsfreiheit-mozgalmat, amely már több évtizedes, hogy tudnillik a VII. és VIII. osztályban bizonyos óradifferenciákat lehet megengedni az egyes tehetségek szempontjából. Én tehát nem félek attól, hogy most már belsőleg elszegényedik, laposra esztergályozódik a mi iskola-rendszerünk, ha ez az úgynevezett egységes középiskola lesz meg, amely, persze, hogy nem egységes, hiszen az V. osztálytól kezdve bifurkálódik, ez tehát csak egy szó, egy megjelölés, hogy »egységes középiskola«. Ismétlem tehát, hogy nem félek ettől, mert számítok arra, hogy ez a genius loci továbbra is természettudományi szelleművé fogja tenni ezeket az í iskolákat, ha mindjárt gimnázium lesz is a ) nevük. T. Ház! Egyáltalában nagyon vigyáznunk kell arra, hogy a humanisztikus és a realisztikus kultúra kellő egyensúlyát megtaláljuk. A legígéretesebb elmék a magyar fajból ne mindig historikusok, filológusok, jogászok legyenek, hanem elsősorban Széchenyi szellemében, a társadalmi és gazdasági élet szervezői és éppen ezért a természettudományokat, amelyekből folyik a technika, nekünk nem szabad ebben az új magyar gimnáziumban sem elhanyagolnunk, amely nemzeti műveltséget akar adni. Nekünk vigyáznunk kell arra, hogy — jóllehet a reáliskola megszűnik _— azért el ne filológizáljuk, el ne histórizáljuk fenékig a középiskolát. Éppen ezért az igen t. miniszter úrnak szíves figyelmébe ajánlom, — és mint kérelmet is előterjesztem — hogy a kémiának, amelynek 22*