Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-258

144 Az országgyűlés képviselőházának 2b féle hasznot, semmiféle előnyt a kultúra szem pontjából. E törvény alapján meg- fog indulni az új generáció az iskolák felé és viszi magával a nagy magyar élniakarást, a nagy magyar aka­raterőt. Mögötte állnak a magyar szülők, akik hihetetlen áldozatokat hoznak. E szülők nevé­ben kérem a miniszter urat, hogy az új tan­könyveket lehetőleg kíméletesen hozza be az új középiskolába, legyen tekintettel azokra a szülőkre, akik nehéz anyagi viszonyok között két-három gyermeket is járatnak középisko­lába. Elismerem és tudom, hogy a miniszter úr jószándékának és tudásának legjavát kivan ja kodifikálni. Ha én a magam részéről szerény­telenül mégis néhány módosító indítvánnyal voltam bátor előállni, ezt ne méltóztassék sem akadékoskodásnak, sem pártkérdésnek venni, mert ezen a téren nincs pártkérdés, ezen a té­ren mindannyian egyformán nemzeti és ke­resztény világnézettel a nemzet kultúrjavaiért dolgozunk. Méltóztassék ezt csak egyszerű tör­vényhozói kötelességnek minősíteni, amellyel a magam igénytelen módjával és eszközeivel e törvénynek egyik-másik szakaszát az én men­talitásom, elképzelésem szerint próbálom talán jobbá tenni. M.eg kell még köszönnöm a miniszter úrnak a törvényen keresztülvonuló nemzeti és etikai szellemet. Ma itt vita volt arról, vájjon nem­zeti öntudatunk, nemzeti jellemünk hol csiszo­lódik ki. Nem emlékszem a felolvasott részle­tekre, csak annyit tudok és annyit kell meg­állapítanom az előttem elhangzottakkal kap­csolatban, hogy a középiskolákba i kell felvér­tezni fiainkat a jövő élet küzdelmeire, mert a legmodernebb fegyver is használhatatlanná válik, ha nem olyanok forgatják, akiknek lelke győzni akar és győzni is + ud. Továbbra is a középiskolában kell fenntartanunk nemzeti ön­tudatunkat. Mindent el kell követnünk, hogy a, középiskolának ez a nemzp+í öntudatot tá­masztó szelleme továbbra is megmaradjon. Az élet a lelki problémák százait és ezreit veti fel bennünk napról-napra. Erős akaratot, erős jellemet, erős lelket a középiskolában kell tanulnunk, innen kell kiindulnunk, mert nem lehet az, hogy félúton csonka szárnnyal letörve álljunk a nemzetek életének útján. A pénzügyminiszter úr múltkori expozéjá­ból szomorúan állapítom meg: megint a közép­iskolán spórolunk, megint a középiskola az, ahol aránylagosan a legnagyobb megtakarítá­sokat lehetett végrehajtani. Mások fegyverkez­nek, mások erre költik pénzüket. Azt hiszem, nekünk nagyon jó nemzeti befektetés, a nem­zet szempontjából fontos áldozat lenne a kul­tusztárca középiskolai címének megfelelő dotá­lása; akkor módja lenne a miniszter úrnak, hogy ne 70^ gyermeket legyen kénytelen egy osztályba járatni; akkor módja lenne a minisz­ter úrnak arra. hogy ne 120 óraadóval kelljen dolgoznia 800—900 tanár oldalán; akkor módja lehetne, módja adódnék arra, hogy a kulturá­lis, a szellemi munkát megfelelőképpen érté­kelje. Az előttem elhangzottakkal szemben, úgy tudom, hogy eddig is a középiskola nevelt és ezután is a középiskola fog nevelni szellemileg nemzeti szempontból értékes elemeket. Ám le­gyen, induljunk meg e törvény alapján, keres­sük e törvény alapján a nemzet jövő kulturá­lis útjait, azonban emlékünkből a hála és elis­merés érzése el ne pusztuljon s a régi törvény megalkotóinak mécsese emlékénél gyújtsuk 8. ülése 193U. évi április ló-én, kedden. meg azt a fáklyát, amellyel a jövő kulturális életét kívánjuk bevilágítani. A törvényjavas­latot elfogadom. (Élénk helyeslés és taps.) Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Kornis Gyula! Kornis Gyula: T. Ház! Nagyon sajnálom, hogy nincs alkalmam előttem szólott igen t. képviselőtársaimmal, e kiváló szakértőkkel vi­tába szállni, azt a maradék időt azonban, amely rendelkezésemre áll, azzal akarom kitölteni, hogy tüzetesebben foglalkozzam a középisko­lával és az azzal összefüggő kérdésekkel, (Hall­juk! Halljuk!) mert a középiskolának döntő szerepe van a nemzeti műveltségben, de egy­szersmind a társadalom szervezetében is. Mert a középiskola szellemi tartalmában tükröződik vissza a nemzetnek magasabb művelődési esz­ménye, annak az emberi ideálnak a képe, ami­lyenné a kor szelleme, a nemzetnek életigénye a fiatal felnövekvő nemzedék lelkét formálni szeretné. Ebben a tükörben láthatjuk meg, hogy vájjon mit tart a nemzet és korszellem a műveltség értékes szellemi javainak, amiket megőrizni, a jövő nemzedékre átszármaztatni és ezzel a nemzedékkel tovább fejleszteni akarja, mi felel meg a nemzet művelődési aka­ratának, szellemi és történeti aspirációinak? De egy másik fontos jelentősége is van a középiskolának, tudniillik a nemzeti kultúra folytonosságának éppen a középiskola a lf főbb letéteményese és őre, mert a vezető irrt ligenciának, a társadalom irányító rétegé] lelkében éppen itt, a középiskolában alakul a nemzeti hagyományszerű érzés és gond' történeti kohéziója. A nemzeti hivatás érzést­nek, a nemzet missziótudatának éppen a közép­iskola a legjobb lelki berögzítő je és felébresz­tője. De harmadszor: a középiskola volt nem­csak nálunk, de külföldön is a polgári közép­osztálynak a megteremtője. Egészen 1848-ig a paraszt- és iparossorsból való kiemelkedésnek; a honoráciorrá válásnak nem volt más útja, mint éppen a középiskola elvégzése, (Ügy van! Ügy van!) úgyhogy a középiskola a magyar polgári középosztály vérkészítő edénye. Már pedig minden társadalomban éppen a közép­osztály az a társadalmi t réteg, amely a mér­sékelt, nem forradalmi és explozív, hanem a történelmi fejlődés folytonossága elvének a képviselője. Itt a középiskolában nő fel ez a vezető társadalmi réteg, mint egy a nemzet szofokráciája. A középiskola volt tehát mindig az a híd, amelyen az alsóbb társadalmi réte­gek keresztülmenve, új és új, friss energiákkal telítették meg a középosztályt, az értelmiséget. Éppen ebből a szempontból akarok vitába szállni Kéthly Anna t. képviselőtársammal, aki nem vette észre beszédében, hogy a középiskola az egyik legdemokratikusabb intézmény. Demo­kratikus a középiskola a magyar iskolaszerve­zetben nemcsak az előbb említett szempontból, hanem azért is, mert ha a statisztikát nézzük, azt látjuk, hogy a társadalmi emelkedésnek éppen a legújabb időkben a munkásrétegektől kezdve, éppen a középiskola a legfőbb szerve. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Hogy egy statisztikai adatot említsek, Nagy-Magyaror­szágon 1910-ben 75.409 középiskolai tanuló volt, Csonka-Magyarországon ma 65.128. tehát majd­nem annyi; 1920. és 1930. között 30%-kal emel­kedett a középiskolai tanulók száma. Nem demokratikus ez a középiskola? Tisztelt kép­viselőtársam azt mondotta, hogy a nyolcosz­tályú népiskola megvalósítása előtt nem szabad ide semmiféle középiskolai javaslattal jönni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom