Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.
Ülésnapok - 1931-258
Az országgyűlés képviselőházának 258. hogy milyen jótétemény volt az ránk nézve, hogy mi bármikor bármelyik tanárunk cellájába bátran bekopogtathattunk a magunk kételyeivel, kérdéseivel, a magunk felvilágosítást kérő meg nem értett gondolataival és az a tanár teljes szeretettel, teljes tudásával rendelkezésünkre áll K és olyan útbaigazításokat adott nekünk egyénenként, amelyet sem az osztályban az osztályfőnöki órán, sem az iskolában a tantermi órán megadni nem lehet. Ebben nagy nevelőerő van és ha én azt mondón:., hogy a szerzetes-iskolák sokkal jobbak mint a többiek, akkor ezt a tényezőt is belekapcsolom ebbe az argumentumba. Igenis, a szerzetesközépiskolák az egyéni nevelés módszereire is rátérhetnek a csoportos nevelés igényeinek kielégítése mellett. (Jánossy Gábor: A tananyag terjedelme és a nagy létszám miatt nem lehetséges az egyéni nevelés!) T. képviselőtársam, eddig nem adtam al kaimat a közbeszólásra, de most leszek bátor erre alkalmat adni, mert kénytelen vagyok rátérni a miniszterelnök úrnak az egységespári ban tartott bőszedére, illetőleg annak egy ré szere, amelyben súlyos vádat emelt a mai középiskolával szemben, mert azt mondta a miniszterelnök úr, hogy a jellemnevelés szem pontjából a mai középiskolás tanítás nem kielégítő, mert nem törekszik organikusan és öntudatosan arra, hogy jellemes embereket neveljen. (Zaj.) > Ez súlyos vád a magyar középiskola ellen, méltóztassék tehát megengedni, hogy erre kitérhessek, inert ezt nem hagyhatom szó nélkül. (Jánossy Gábor: Ez nem vád, csak megállapítás!) Ez a megállapítás nem helytálló és én a magam részéről tiltakozom az ilyen megállapítás ellen. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Hallotta a képviselő úr a miniszerelnök úr beszédét?) Csak <a «ajtóban olvastam. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ugy-e kérem!) A kormánypárti sajtóban olvastam. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nem baj!) Ezt a súlyos vádat nem lehet szó nélkül hagyni. Tudom, hogy a hatalom árnyékában nem igen kullognak a jellemek, de azt nem képzeltem, hogy a miniszterelnök úrnak ilyen szomorú tapasztalatokat kellett szereznie ezen a téren. A magam környezetében egy sor jellemes embert ismerek, egy egész sor jellemes embert látok, és a jellem kérdésében magamnak sem adok senkivel szemiben sem előnyt. (Hómant Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ne tessék a beszéd értelmét kiforgatni!) En ebből nem tudok mást kiolvasni. (Jánossy Gábor: Kiragadott imondat!) Ez egy kiragadott mondat, amely konzekvenciákkal jár. Azt állítom, 'hogy ezt a miniszterelnök úr semmiesetre sem érthette a szerzetes-középiskolákra, ahol egységes világnézeti alapon nevelnek embereket és ez az egységes világnézeti alap máris biztosítja legnagyobbrészt a jellemességet. De nem érthette a többi középiskolákra sem, ha csak egyes olyan elszórt esetekre nem vonatkoztatta, amik előfordulnak, hogy egy-egy középiskolában az egyik tanár világnézete hazafias irányú, a másik tanár Galileista, (Meskó Zoltán: Ki kell rúgni!) az egyik tanár szabadkőműves, a másik tanár pedig egy másik szélsőség exponense. Ilyen helyen az a fiatalember kísérleti .nyula különböző világnézeti tanárok mimikájának, ott lehetetlen jellemet nevelni. (Jánossy Gábor: A tanár nem viszi he világnézetét az iskolaterembe! — Meskó Zoltán: Csak azt viszi be! — Elnök csenget.) Végtelen naivitás azt gondolni, ülése 193%. évi április 10-én, kedden. 129 hogy a tanár a világnézetét az Überzither j ében kinnhagyja a tanári szobában. (Jánossy Gábor: A felöltőjében!) A tanár a világnézetét beviszi az iskolába és vigye is. (Meskó Zoltán: TTgy van! Vigye is be!) Csak gondoskodjék a kultuszminiszter úr arról, hogy ez a világnézet egyenlő és kiegyenlített legyen és ne forduljon elő az, hogy • a hitoktatónak az egyik napon tartott előadását a fizikatanár a másik napon kontrakarirozza, ami az egységes jellemképzés akadálya. (Ügy van! Ügy van! half elől. — Meskó Zoltán: Most miért rázza ősz fejét! — Jánossy Gábor: Nem képzelem, hogy úgy legyen, azért rázom ősz fejemet!). En nem tartom helyesnek, ha ilyen speciális szakkérdésbe a miniszterelnök úr beleavatkozik és nem a kultuszminiszter úrra bízza ezt a dolgot. A kultuszminiszter úrral szemben ugyanis nincsenek politikai aggodalmaim, viszont ha a 'miniszterelnök úr beleszól a kérdésbe és olyan súlyos vádat emel a középiskola ellen, hogy nem nevel jellemeket, bocsánatot kérek, azt a parlamentben szó nélkül hagyni nem lehet. Nekem meg kell állapítanom azt is, hogy éppen a miniszterelnök úr tesz meg mindent arra, hogy akik jellemesen jöttek ki a középiskolából, azok is elveszítsék ezt a jellemességet. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ejha! — Jánossy Gábor: Ugyan kérem!) Amikor egyéni Öncélúságért, párthatalmi érdekből kényszerrendszabályokat alkalmaz mindenkivel szemben, aki az ő hatókörébe beleavatkozik, amikor párt jelvényekkel, mindenféle állásokhoz való juttatással és a szelekciónak olyan formájával dolgozik, amely nem a tehetséget, hanem a párthoz való tartozást keresi: ez nem a jellemnevelés iskolája, mert a gyönge emberek a mai viszonyok között, még ha jellemesen neveltettek is, ilyen esetekben meg szoktak tántorodni. A miniszterelnök úr nem szereti a gerinces embereket, azokat, akiknek van önálló véleményük. (Jánossy Gábor: Nem tetszik ismerni : a miniszterelnök urat!) A miniszterelnök úr kijelentette, hogy elég egy okos ember ebben az országban, és az természetesen ő. (Lányi Márton: Honnét veszi? — Zaj jobbfelől.) Nekem tehát az itt a hivatásom, hogy ezt a szerencsétlenül megfogalmazott és elhangzott nyilatkozatot, amely szerint az eddigi középiskoláknak az a hibájuk, hogy nem neveltek jellemes embereket, pártom nevében visszautasítsam és azt állítsam, hogy igenis az eddigi középiskola is nevelt jellemes embereket és a jövő középiskola sem fog tudni többet vagy jobbat nevelni, ha azok a szempontok, amelyre az imént hivatkozni voltam bátor, ki nem elégi tettnek. (Jánossy Gábor: Tömegtanítás mellett az egyéni nevelés kizárt dolog!) Lesz szíves t. képviselőtársam megszavazni azt a javaslatot, amelyet e tekintetben tenni fogok, (Jánossy Gábor: Majd meglátom, mi lesz benne!) amelyet a nemzetgyűlésen már meg méltóztattak szavazni. (Jánossy Gábor: En ott nem voltam benn!). T. Képviselőház! A miniszter úr végtelen figyelemmel volt a hitvallásos iskolák dolgaira. En ezt elismerem és előrebocsátom, de ennek ellenére mégis mélyen belenyúlt több tekintetben a hitvallásos iskolák történelmi és tradicionális jogaiba. Belenyúlt először akikor, amikor a királyi katolikus középiskolákat az állami iskolák közé sorolja, állami fenhatóság alá helyezi és minden tekintetben, úgy a felso' rolásban, mint a tandíjmegállapításban, a ki-