Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.
Ülésnapok - 1931-258
124 Az országgyűlés képviselőházának 25í niszter úr a bizottságban elhangzott komoly argumentumok hatása alatt a maga részéről spontán elfogadott és ezzel bizonyítékát adta parlamentáris gondolkodás- és érzésmódjának. Fél út helyett egész utat megtenni, ideiglenes alkotás helyett véglegeset alkotni minden államférfiú kívánsága és én úgy érzem, hogy a miniszter úr csak fél utat tett volna meg, ha azt a javaslatot, amelyet benyújtott, mereven fenntartja, s most viszont hosszú időre megnyugvásra hozza az egységes középiskola gondolatát ezzel a javaslattal, amely most előttünk fekszik. Egységes középiskolát követel nálunk Magyarországon elsősorban a történelmi tradíció, mert hiszen, ha a történelembe visszamegyünk, látjuk az egységes középiskolának azt a típusát, amely évszázadokon keresztül virágzott ebben az országban. Egységes középiskolát követel a racionalizálás elve, mert ha egy célhoz elérhetünk egy úton, akkor nincs értelme tíz úton törni ugyanahhoz a célhoz. Ezt az egységes középiskolát követeli az a kifejlődött gyakorlat, amely a tízféle középiskola közül csak egyet tüntetett ki kedvezésével és csak egyre mutatott rá, mint életképes típusra, amelyet tehát természetes és helyes gondolat volt a miniszter úr részéről mint egyedüli középiskolai formát a törvénybe iktatni. Általában csak olyan újítás tud gyökeret verni, amely egyrészt történeti tradíciókon alapul, másrészt pedig megfelel a jelen igényeinek. En tehát egyrészt a történelmi tradíciók szempontjából vizsgálom ezt a javaslatot, másrészt a jelen szükségleti szempontjából. Ha a történelmi tradíciókra akarok rámutatni, — természetesen röviden — &kkor nem tudom helyeselni az előadó úrnak azt a történelmi beállítását, amely a XVIII. század végén kezdi a magyar középiskola történetét a Ház előtt bemutatni. A magyar középiskola története már két évszázaddal korábban meg volt, de erre nekünk kell rámutatni a kereszténypárt oldaláról, mert a XVI. században, Oláh Miklós esztergomi érsek alatt voltak magyar középiskolák, amint hogy ezt a kort megelőzőleg is az egész oktatásügy az egyház kezében volt. (Szinyei Merse Jenő előadó: Azt mondtam én is!) Csak nem méltóztatott ezt a középiskola történetében megemlíteni. (Szinyei Merse Jenő előadó: De azt mondtam a bevezetésben!) Azt méltóztatott mondani, hogy az iskolarendszer a XVIII. századig az egyházak kezében volt. De, hogy az első középiskola nem Ürményi alkotása volt, hogy az első középiskola a jezsuiták alkotása volt és hogy századokon keresztül csakis a jezsuiták tartottak fenn magyar középiskolákat, ezt meg kell említeni akkor, amikor a középiskolák történetéről beszélünk. Meg kell említeni már csak azért is, mert a jezsuitáknak az az elve, tanítási rendszere, amelyet ők inauguráltak ebben az országban, később, az Ürményi-féle Eatio Educationisban szintén teljes mértékben érvényesült és ez annak csak mintegy kópiája volt. Meg kell említeni azt, hogy a jezsuiták gimnáziuma, az első magyar középiskola egységes középiskola volt és gimnázium volt. Vagyis azok az elemek, amelyeket a mostani javaslatban a miniszter úr produkál, abban mind benne voltak. Benne volt a valláserkölcsi alap, benne volt a gimnázium szó s a gimnaziális oktatás rendszere^ és benne volt azonkívül a középiskola egységesítésének típusa. Ez hármas tagozású intézet volt, amely grammatikából, humanio. ülése 1934. évi április 10-én, kedden. rákból és retorikából állt. Ezt a hármas rendszert megtartották nemcsak a XVI. század második felében ugyancsak iskolákat alapító piaristák, — mert hiszen a másik tanítórend, amely nálunk iskolákat alapított, a piaristák voltak — de a XVI. század végén keletkezett protestáns iskolák is éppúgy grammatikát, humaniorákat és retorikát tanítottak, mint a jezsuita iskolák, ugyanabban a keretben és olyan elvek szerint. Ha tehát a magyar középiskola történelmi alapját keressük, lehetetlenség hallgatással mellőzni a jezsuiták nagy érdemeit a magyar középiskolai oktatás terén és a jezsuiták úttörő voltát ezen a téren. A tény az, hogy a XVIII. században általában beleavatkozott az állam az oktatásügybe és érvényesíteni próbálta a maga felügyeleti jogát. Ebben is óriási része van annak a ténynek, amelyre most rá akarok mutatni s amely ezzel kapcsolatos. Ezt a kapcsolatot mutatja már az az időpont is, 1777, amelyben Mária Terézia Ratio Educationis-a létrejött. Csak 1773 után jöhetett létre. Mi az az 1773? Az a dátum, amikor a pápa a jezsuita rendet eltörölte. Ennek következtében lett szükség arra, hogy az államhatalom érvényesítse befolyását az iskolákra és akkor is, az első Ratio Educationis keresztülvitelében a feloszlatott jezsuita rend tagjai mint világiak, illetőleg mint világi papok részt vettek és ők vezették át a magyar középfokú oktatást azon a hidon, amelyet a tiszta egyházi és a tiszta állami iskola között kellett verni. Kétségtelen tény, hogy az Ürményi-féle Ratio Educationis, amely ugyancsak hármas tagozású egységes gimnázium volt, ezen az alapon épült fel. Abban a grammatikát és a humaniorákat ugyanúgy megtartották, mint a jezsuitáknál, csak a retorika helyébe a filozófia jött, mint újabb anyaga a középiskolai okta- • tásnak. De kétségtelen, hogy úgy az első, mint a későbbi javított kiadásában is ez a szervezet ezen a történelmi alapon fejlődött és ezen a történelmi alapon, mint egységes iskola és mint gimnázium működött. Ezt kell hangsúlyoznunk akkor, amikor mi ismét egy egységes iskolát és gimnáziumot akarunk a középfokú oktatás alapi ntézetévé tenni. Az Ürményi-féle, tehát a történelmi alapokon kifejlődött iskola volt a régi magyar táblabírói műveltség alapiskolája, annak a táblabírói műveltségnek, amely nem tanított ugyan túlságosan sokat, de amit tanított, igen jól tanította, annak a táblabírói műveltségnek, amely valláserkölcsi alapon és a tekintély tisztelet elvi alapján állott, és amelynek műveltségi foka minden időkre dísze és kedves emléke lesz a magyar középfokú oktatás történetének. Ezek olyan örök értékek, amelyeknek kegyeletes emlékezetére szintén rá kell térnünk akkor, amikor a miniszter úr ebben a javaslatban körülbelül ugyanazokat az eszményeket akarja megvalósítani, amelyek annakidején az Ürményi-féle iskolatípusnál a magyar 'nemzet vezető gondolatai és a magyar nemzeti oktatás irányító eszméi voltak. Ne felejtsük el, hogy a differenciátio Magyarországon csak egy szomorú korszakban, 48 titán, az 1849-es Thun-féle rendelettel következett be, abban a korszakban, amikor nem magyar nemzet akarata, nem a magyar ne zet irányítása, nem a magyar nemzet nevel« céljai voltak a középiskolai oktatás tengely ben, hanem amikor az osztrák centralisztik törekvések, az osztrák központosítás, az os rák oktatásügynek Magyarországra való ] terjesztése volt a politikai vezéreszme. A Thu
