Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-257

Az országgyűlés képviselőházának 25 ' Hitelügyi vonatkozásban meg kell említenem egy igen fontos kérdést, az építőtakarékok kérdését, amely inkább közhitel-erkölcsi probléma, s amelynek megfelelő szabályozásáról és irányításáról gondoskodnunk kell, és meg kell említenem még egy, a biztosítási körbevágó tényt. Az 1935. év folyamán esedékessé válik a régi biztosítások után fizetendő valorizált 5%. Mint méltóztatnak rá emlékezni, a Felsőház annakidején egy határozati javaslatot fogadott el olyan irányban, hogy amenyiben az 1934. év végéig azok a hozzájárulások, amelyeket az 1928 : XII. te. provideált, nem érnek el olyan összeget, amely szükséges ezen 5%-os yalorij záció kifizetéséhez, az állam előlegezi a hiányzó összeget. A mai helyzetben, sajnos, arról, hogy az állam ebből a eélből hitelt vegyen igénybe, nem lehet szó. Ennek ellenére az 1935. év folyamán a törvény rendelkezéseinek szelleméiben meg fogjuk kezdeni ezeknek a valorizált összegeknek a folyósítását, fokozatosan, olyan tempóban, ahogy a rendelkezésünkre álló összegek azt lehetségessé teszik. (Andaházi-Kasnya Béla: Remélem, karitatív szempontból!) A mi pénzintézeti szervezetünk r kérdései állandóan foglalkoztatják a közvéleményt. Változatlanul állok azon az állásponton, hogy egyszerűsítésre itt is szükség van és az egyszerűséget, a kisebb rezsit parancsoló szükségnek tekintem a hitelügyi szervezet terén is. 1931— 1933. között 70 hitelintézet szűnt meg Magyarországon 10 millió alaptőkével és 111 millió pengő mérlegösszeggel. A Pénzintézeti Központ tevékenysége tehát eddig is abban az irányban tendált, hogy ezt a némely tekintetben túltengő hitelszervezetet leépítse. Világos, hogy ma is vannak, r különösen a vidéki hitelszervezetben túltengések, vannak vidéki városok, ahol 10—15 hitelszerv van és 5000—6000 lakosra esik egy bank; a vidék határozottan nem bírja el ezt a .hitelszervezetet és ennek következtében itt is megfelelő összevonásra van szükség. A helyzet áttekintésének és megoldásának előkészítésére irányuló munkálatok a Pénzintézeti Központ közreműködésével már messze előrehaladtak, de örömmel kell megállapítanom, hogy maga az autonómia is kidolgozott bizonyos megoldásokat. Ezt a kérdést a szükséges óvatossággal és a viszonyok diktálta tempóban, a Jegybankkal és a Pénzintézeti Központtal való egyetértésben fogjuk megérlelni, de mindenesetre meg fogjuk döntésre érlelni. (Helyeslés.) Fejtegetéseimnek végére értem, és mielőtt átadnám a költségvetést és az előadottakat a kritikának, bátor vagyok rámutatni arra, hogy ahhoz, hogy a mi munkánk, úgy, amint önök elé tükröződik, sikerrel járjon, eredményes legyen, szükséges önöknek, az egész közvéleménynek, különösen pedig a sajtónak a közreműködése. De magáról erről a közreműködésről lennék még bátor néhány szót szólani, mert, hogy ez a közreműködés gyümölcsöző legyen, annak bizonyos pozitív és negatív előfeltételei vannak. Kritikára szükség^ van, de ez a kritika legyen objektív és táplálkozzék éppúgy, mint a mi becsületes törekvésünk, a nemzeti élet gyökereiből. (Helyeslés.) Nem kell azonban az a kritika, amely ócsárlássá fajul, amely a kákán ds csomót keres, amely sürgeti azt, hogy a kormány intézkedjék, de amint egy kormányintézkedésnek csak a híre megy, már rögtön felemeli a szavát, panaszkodik és vádaskodik az egyéni szabadságjogok védelmében. T. Ház! Szükségünk van tudással megala. ülése 193A április 6-án, pénteken. 109 pozott termékeny gondolatokra, javaslatokra. Nincs szükségünk azonban a tudatlanság fantazmagóriáira, nincs szükségünk olyan álmodozásokra, amelyek nem számolnak a realitásokkal, mint például az olyan pénzszaporító teóriák, amelyek tőkehiány mellett nagy alkotásokat propagálnak, (Mozgás a baloldalon.) az olyan befektetési, beruházási gondolatok, amelyek a tőkeszegénység mellett egyáltalán időelőttinek mutatkoznak. (Eckhardt Tibor: Ez Rooseveltnek szól! — Zaj a baloldalon. — Halljuk! Halljuk! jobb felől. — Elnök < csenget.) Szükségünk van arra, hogy a nép jogos igényei, a néip szenvedése és tűrése visszhangra találjon a t. Házban, de nincs szükségünk felelőtlen néptribunokra, akik a nép kényelemszeretetének hízelegnek, és akik sokszor a tekintély talárjába burkolózva szinte a fülébe súgják, esetleg a fülébe dörgik, hogy: ne fizess adót, ne fizess kamatot, mert jönnek a további kedvezmények. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon. — Zaj a baloldalon. — Elnök csenget.) Nincs szükségünk a mindent jobban tudni akaróra, aki szélkakasként imbolyog • és aki reggel a gyilkos bürokráciát támadja és a közterhek apasztását követeli, este pedig a munkaalkalmak teremtését sürgeti, mondván, hogy új embereket alkalmazzunk az állami adminisztráció keretében, arra spekulálva, hogy reggel az adófizető, este pedig az állástalan olvassa el a beszédét. (FelkiáltásokbalfelŐl: Van ilyen? — Felkiáltások jobbfelől: Rengeteg van! — Peyer Károly: Zöld ingben járnak! — Farkasfalvi Farkas Géza: Legfeljebb az agitátoniskolában tanítják ezt! — Elnök csenget.) Szükségünk van azonban arra, aki úgy, mint &, gépkonstruktőr, társadalmi konstruktőrként működjék, velünk együtt dolgozzék és segítsen nekünk megalkotni azt a társadalmi rendet, amely mindenkinek biztosítja a becsületes munkát és a megélhetést. Ennek a közreműködésnek a jegyében teszem le a t. Ház asztalára a költségvetést és kérem, méltóztassanak azt a pénzügyi bizottsághoz utasítani. (Hoszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobobldalon és a középen. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Báró Inkey Pál képviselő úr kíván szólni. (Zaj.) Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak helyeiket elfoglalni. (Felkiáltások: Szünetet kérünk!) Ne méltóztassanak az elnöki teendőkbe beleszólni. (Folytonos zaj.) Csendet kérek! A képviselő úr nem kíván szólni? (báró Inkey Pál: De igen! — Folytonos zaj.) Csendet kérek. Ismételten kérem a képviselő urakat, méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Kérem Inkey Pál képviselő urat, méltóztassék megkezdeni beszédét. Br. Inkey Pál: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Tisztelettel indítványozom... (Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Br. Inkey Pál: ...hogy a házszabályok 130. §-ának 2. pontja értelmében a földmívelésügyi tárca költségvetése a pénzügyi és a földmívelésügyi bizottság elé utaltassék. (Eckhardt Tibor: Nagyon helyes!) Ezen indítványomat egészen röviden egy szóval az észszerűséggel is indokolhatnám. Egy olyan testületben ugyanis, amilyen a törvényhozás képviselőháza, amelynek van egy szakbizottsága abból a célból, hogy szakkérdéseket előkészítsen a plénum részére, nem indokolhatom mással indítványomat, mint annak észszerűségének hangoztatásával, hogy egy szakkérdésben egy szakbizott-