Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-257

Az országgyűlés képviselőházának 257. ülése 19BU április 6-án, pénteken. 107 ben teljes őszinteséggel kell nyilatkoznom. Az a fejlődés, amely Budapesten az utóbbi 7—8 év folyamán történt, olyan lakásbőséget termelt, amely hovatovább veszélyezteti a házba befektetett tőkét. (Nagy zaj és ellenmondások a bal- és a szélsőbaloldalon. — Bródy Ernő: Használhatatlan lakások! — Propper Sándor: Húszan laknak egy szobában!) Elnök: Propper képviselő úr, maradjon csendben. (Büchler József: Nézze meg a lakásstatisztikát! —- Kabók Lajos: A ferencvárosi kiserdőben laknak!) Csendet kérek! (Propper Sándor: Öt család egy lakásban! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Csendet kérek, képviselő urak! Imrédy Béla pénzügyminiszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Amikor 32.000 üres lakás van Budapesten (Bródy Ernő: Barlang- és pincelakások vannak! — Egy hang a baloldalon: Magasak a lakbérek! — Kabók Lajos: Még sem lehet a háziurakat védeni! — Ellentmondások a jobboldalon. — Zaj. — Elnök csenget.), akkor az új lakásoknak korlát nélkül való termelése nem értéktermelést, hanem értékpusztítást jelent. (Ügy van! a jobboldalon.) Ennek következtében azt a tempót, amely idáig folyt, fenntartani nem tudjuk, ezt a tempót ugyanolyan adókedvezményekkel» mint idáig, alátámasztani nem tudjuk. (Zaj a bál- és a szélsőbaloldalon. Felkiáltások balfelől: A régi épületeket le kell bontani! — Homonnay Tivadar: Jól néz ki az ipar!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Kertész Miklós: Ez a legrégibb óliberális felfogás! — Tauf.er Gábor: Megbénul 40 iparág!) Tauffer képviselő urat kérem, maradjon csendben! (Eckhardt Tibor: A magánépítkezés hadd fejlődjék!) Eckhardt képviselő urat kérem, maradjon csendben! Imrédy Béla pénzügyminiszter: Ismeretes előttünk az építőipar helyzete és az a fontosság, •amellyel az egy ország gazdasági életében bír ós ezért 'a legközelebbi jövőben igenig megfelelő jogi szabályozással fogunk előállani, amely nem az eddigi és az európai példák szerint túlzottnak mutatkozó keretekben, hanem szerényebb keretekben megfelelő adómentességi kedvezményeket fog biztosítani bizonyos új építkezések számára. (Müller Antal: Az építőanyagok árait kell leszállítani! — Zaj. — Elnök csenget.) A mai helyzetben azonban, amikor olyan tőkeszegénység van nálunk, hogy a legszükségesebb és a nemzeti termelés fejlesztése szempontjából elsőrendű fontosságú beruházásokat nem tudjuk végrehajtani (Eckhardt Tibor: Mert defláció van!), olyan koncepciók megvalósítása, mint az Erzsébet-sugarút, időelőttinek mutatkozik. (Ulain Ferenc: Ebben igaza van! — Bródy Ernő: Dehogy van igaza! Nincs igaza! — Zaj. — Elnök csenget.) Ezt a tervet tegyük el jobb időkre. Egy másik városrendezési probléma, a Tabán problémája tekintetében (Zaj. — Elnök csenget.) a kormány felfogásai az, hogy a Tabán beépítésének kérdését Budapest fürdőváros jegyében kell megoldani {Általános helyeslés. — Homonnay Tivadar: Ezt helyeseljük, ez nagyon jó), tehát hotelek, penziók, kertes lakások építésével. (Friedrich István: Miért építették oda a Bethlen-udvart? Borzalom, ahogy az ott kinéz! — Bródy Ernő: Éljen a házbéruzsora! — Friedrich István: Az egy alkotás ! Hogy ünnepelték: Bethlen-udvar! Csöpögő lojalitás: Bethlen-udvar! Most ott áll! — Berki Gyula: Van egy Friedrich-udvar is! — Friedrich István: Rakovszky-udvar, az is ott van! — AndaháziKasnya Béla: Mind a kettő Petrichevich! — Friedrich István; Petrichevich csinálta! — Elnök csenget. — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Külkereskedelmi tevékenységünk nemcsak arra irányul, hogy a mezőgazdaság részére igyekszünk piacokat nyitni... (Nagy zaj a balés a szélsőbaloldalon. — Kabók Lajos közbeszól.) Elnök: Csendet kérek! Kabók Lajos képviselő urat kérem, ne zavarja a szónokot közbeszólásával. (Kabók Lajos: Barlanglakások vannak!) Kabók képviselő urat kérem, maradjon csenldben. (Kabók Lajos: Nem lehet egy építőipart tönkretenni!) Csendet kérek! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Imrédy Béla pénzügyminiszter: ...hanem az ipari export fejlesztéséről sean feledkezünk meg. Azok a szerződések, amelyeket a Balkán felé kötünk, elsősorban az ipari export céljait kívánják szolgálni. De ugyanebben az irányban dolgoztunk akkor is, emikor az 1933. év őszén egy szélesebb keretű megállapodást kötöttünk külföldi pénzhitelezőinkkel, amelynek keretében az ipari cikkeknek úgynevezett addicionális kivitelét tesszük lehetővé az illető hitelezők megfelelő áldozatával. T. Ház! A kisipar érdekében (Halljuk! Halljuk!) folytatandó tevékenységünk az adókedvezmények nyújtásában, bizonyos, — habár szerény keretek között mozgó — hitelakciókban és legfőképpen abban nyilvánult meg, hogy a kisipar hitelszervét, az Ioksz.-ot egészséges alapokra állítottuk, átszerveztük. Hogy ez hivatását megfelelőbben tudja ellátni, azért ebben a költségvetésben az előzővel szemben 400.000 pengő plusz dotációt állítottunk be^ a kereskedelemügyi minisztériumnál. (Helyeslés.) A kereskedelem helyzete járuléka a mezőgazdaság és ipar helyzetének. (Ügy van! a baloldalon.) Az a tevékenység, amely a mezőgazdaság és ipar helyzetének javítására irányul, közvetve^ a kereskedelem helyzetét is (hivatva^ van szolgálni. A kereskedelmet érintő problémák közül csak megemlítem azt, hogy a fázisadórendszer kiépítése rövidesen teljesen be fog fejeződni, ami által közös nevezőre hozatnak az összes termelési ágak. A legutóbbi időkben pedig a vámforgalmi adónak megfelelő szabályozásával igyekeztünk a kereskedelemre nehezedő, sokszor vexáló eljárásokat egyszerűsíteni. Igen jelentős tétele fizetési mérlegünknek az idegenforgalom. (Halljuk! Halljuk!) A kereskedelemügyi miniszter úr tevékenységének jelentős részét foglalja le az idegenforgalomnak megfelelő megszervezése és fejlesztése és azok az eszközök, amelyeket sikerült előteremtenie, biztosítékát nyújtják annak, hogy egy központosított racionális propaganda, — amely az első előfeltétele az idegenforgalomnak — legyen folytatható. (Magyar Pál: A vízummal visszacsinálják az egészet!) A zárolt pengők idegenforgalmi célokra való felhasználásával igen nagy eredményeket értünk el. T. Képviselőház! Itt tovább is kívánunk menni és a kereskedelemügyi miniszter úrral egyetértőleg keressük a módozatokat, amelyek idegenforgalmi iparunknak lehetővé teszik, hogy nagyobb aktivitást fejtsen ki. (Peyer Károly: El kell törölni először is a borravalórendszert!) A magam részéről először is olyan adókedvezmény, illetve adóprémium rendszerre gondolok, amely azt részesíti előnyben, aki eredményt is produkált. Az a szállodás, aki több idegent hoz ide, fog adóprémiumban része-