Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-257

Az országgyűlés képviselőházának 2í Ezek azok a főbb irányelvek, amelyek szerint a Máv. vezetősége most működik. Beruházásokra a Máy. keretében hat és fél millió pengő van előirányozva. Ezzel az Összeggel magam sem vagyok megelégedve. Tőkeszegénységünk az oka annak, hogy nagyobb öszszeget nem tudunk beállítani. Ebből a villamosítás folytatására 2*8 millió esik. A Máv deficitje 56*6 millió pengő, ami igen tekintélyes szám, s ez tulajdonképpen egész állami gazdálkodási deficitünknek az alapja és eredete. Ha azonban megnézzük, hogy ez a deficit minő komponensekből tevődik össze, rájövünk arra, hogy a Máv. vezetőségének nem tehetünk szemrehányást, mert ez a vezetőség hivatása magaslatán áll. (Ügy van! Ügy van! a Ráz minden oldalán.) Nevezetesen a Máv-ra a következő nagy terhek nehezednek: Említettem már, hogy 30 és fél millió pengőt tesz ki a Máv. adóságterhe, amely költségvetésébe be van állítva, az ú. n. trianoni nyugdíj terhe 26*9 millió pengő s azoknak a kedvezményeknek értéke (Friedrich István: Potyajegyeké!), illetőleg a kedvezményeknek a bevételek kiesésében jelentkező hatása, amelyek az áruforgalomban s a személyforgalomban tétettek, igen jelentős. így a mezőgazdasági cikkek összesen 142 millió pengőt, az ipari és egyéb cikkek pedig 5-9 millió pengős kedvezményt élveznek, együtt tehát 201 millió a kedvezményeknek az az összege, amelyet a Máv. az áruforgalomnak ad, s amelyekhez hasonló összegű kedvezményeket ad a személyforgalomnak is. Ha mindezeknek a tételeknek mértékét méltóztatik látni, s azt méltóztatik képzelni, hogy a Máv. kizárólag pénzügyi szempontok által vezettetné magát, akkor könnyű megállapítani, hogy a Máv. deficitje, ha nem is eliminálható, mégis tűrhető összegre volna csökkenthető. De a kormány felfogása az, hogy a Máv. nemcsak pénzügyi, hanem közgazdasági szempontok szerint vezetendő, s hogy azok az áldozatok, amelyeket tarifális téren hoz, a közgazdaság más terein feltétlenül meghozzák az ellenértéküket. A magyar állami vas-, acél- és gépgyárak hiánya ebben az évben 1*2 millió pengővel kisebb Összegben van előirányozva, mint az 1933/34. évben. Különösen arra kell rámutatnom, hogy a foglalkoztatás határozottan emelkedett s bizonyos külföldi érdekeltségekkel való megállapodás alapján exportja is nagyobb mérvben biztosítottnak látszik, úgyhogy mindezek hatása alatt az előző évi 12 millió pengő forgalommal szemben 17 millió forgalom előirányzása volt lehetséges; az ebből eredő haszon és az üzemraeionalizálás következtében 1-2 millió pengővel apadt a deficit. A postatakarékpénztárnál a kiadások öszszege valamivel emelkedett, ez azonban a betétek emelkedésének következménye. Itt egy probléma van, amely szociális természetű, nevezetesen a zálogkölcsöndíjaknak a leszállítása, amelyet a kis összegű kölcsönöknél életbe kívánok léptetni. T. Ház! Ezekben rajzoltam meg most már részleteiben is az államháztartás képét. A mi alapelveink ennek a budgetnek a felállításánál a teljes realitás, teljes őszinteség és minden önámítás kizárása voltak. (Helyeslés a jobboldalon és a közéven.) Azokból az adatokból, amelyeket a t. Ház elé tártam, kétségtelen, hogy haladás érezhető az egyensúly felé, amelyet igen messzemenő takarékossággal, de viszont okszerűen oly kiadásoknak az emelésével igyekszünk elérni, amelyek más oldalon a beKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XXI. '. ülése 193 U április 6-án, pénteken. 103 vételek növekedésében éreztetik hatásukat. Ami a hiányok fedezését illeti, már bátor voltam kitérni arra, hogy e tekintetben hitelműveletekre lesz szükség. T. Ház! Régi szokás, hogy a pénzügyminiszter, amikor a költségvetési exposét megtartja, nemcsak az államháztartás helyzetével foglalkozik, hanem megrajzolja a gazdasági helyzet általános képét is és elősorolja azokat a problémákat, amelyek a kormányt a múlt évben foglalkoztatták és a következő évben foglalkoztatni fogják. (Halljuk! Halljuk!) Ha a világgazdasági helyzetet nézzük, akkor legelőször is meg kell állapítanunk, hogy az a nagy kísérlet, amely a nemzetek összefogása irányában történt abból a célból, hogy a gazdasági krízisből való kibontakozást egyesült erővel multilaterális megállapodásokkal érjük el és amely a nyáron tartott világgazdasági konferenciában jutott kifejezésre, ezidőszerint eredménnyel nem járt. (Meskó Zoltán: Nem is fog sohasem járni!) Nem is látom egyelőre az előfeltételeit annak, hogy a világgazdasági konferencia munkálatai a közeljövőben a siker reményével legyenek felvehetők. (Ügy van! Ügy van!) Ennek következtében a magunk erejére vagyunk utalva. (Ügy van!) De a kibontakozást kooperálva igyekszünk elérni mindazokkal az államokkal, amelyek velünk őszintén, fenntartás nélkül és reális előfeltételek mellett együttműködni óhajtanak. Az az elvi megállapítás azonban, amely a legutóbb tartott római konferencia jegyzőkönyvéből kicsendült és amely az autarkiával való szembehelyezkedést jelenti, természetszerűen úgy értendő, hogy mi nem olyan kooperációra gondolunk, amelyben mezőgazdasági terményeinket olcsón, potom áron adjuk drágább iparcikkek ellenében, (Ügy van! Ügy van!) hanem olyan kooperációra, amely becsületes, tisztességes árakat biztosít a mi mezőgazdaságunknak. (Elénk helyeslés és taps a jobb- és baloldalon.) A világgazdasági helyzet egésze ezen nem sikerült tárgyalási kísérlet ellenére is határozottan javulást mutat és, ha a politikai és valutáris bizonytalanság nem zavarná a fejlődést, azt hiszem, hogy már kibontakoznának a határozott fellendülés körvonalai. Egypár tény van, amelyre csak röviden vagyok bátor utalni, így nevezetesen az a tőkebőseg, amely különösen az angol piacon újabban jelentkezik és az a körülmény, hogy a nyersanyag r árak esése számos vonatkozásban megállt és a nagy nyersanyagkészletek, amelyek a világpiacot nyomták, észrevehetően megcsappantak. • A mi gazdasági helyzetünk — ezt őszintén és férfiasan be kell vallanunk önmagunknak — nem kedvező. Nemzeti jövedelmünk rendkívül alacsony fokon áll, még mindig csak a 2.5 milliárd pengő körüli összeget üti meg. Az áralakulás az elmúlt esztendőiben lakosságunk összességére nézve szintén nem volt kedvező. Az általános nagykereskedelmi index — ha a február végétől február végéig terjedő éves időszak adatait hasonlítjuk össze — 83-ról 74-re esett, ennek keretében az agrárindex pedig 72-ről 59-re. Ennek ellenére a legutóbbi hónapok határozottan reménysugárral kecsegtetnek. A mélypont körülbelül az 1933. év utolsó hónapjaiban éretett el. Azóta számos vonatkozásban igen számottevő áremelkedés mutatkozik a mezőgazdasági cikkek piacán. (Zaj a baloldalon.) A mezőgazdaság nehéz helyzetét, amely ebből a nagy áresésből adódott, lényegesen enyhítette az a körülmény, hogy az el16