Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-257

Az országgyűlés képviselőházának 2í Ezek azok a főbb irányelvek, amelyek sze­rint a Máv. vezetősége most működik. Beru­házásokra a Máy. keretében hat és fél millió pengő van előirányozva. Ezzel az Összeggel magam sem vagyok megelégedve. Tőkesze­génységünk az oka annak, hogy nagyobb ösz­szeget nem tudunk beállítani. Ebből a villamo­sítás folytatására 2*8 millió esik. A Máv de­ficitje 56*6 millió pengő, ami igen tekintélyes szám, s ez tulajdonképpen egész állami gaz­dálkodási deficitünknek az alapja és eredete. Ha azonban megnézzük, hogy ez a deficit minő komponensekből tevődik össze, rájövünk arra, hogy a Máv. vezetőségének nem tehetünk szemrehányást, mert ez a vezetőség hivatása magaslatán áll. (Ügy van! Ügy van! a Ráz minden oldalán.) Nevezetesen a Máv-ra a kö­vetkező nagy terhek nehezednek: Említettem már, hogy 30 és fél millió pen­gőt tesz ki a Máv. adóságterhe, amely költ­ségvetésébe be van állítva, az ú. n. trianoni nyugdíj terhe 26*9 millió pengő s azoknak a kedvezményeknek értéke (Friedrich István: Potyajegyeké!), illetőleg a kedvezményeknek a bevételek kiesésében jelentkező hatása, ame­lyek az áruforgalomban s a személyforgalom­ban tétettek, igen jelentős. így a mezőgazda­sági cikkek összesen 142 millió pengőt, az ipari és egyéb cikkek pedig 5-9 millió pengős kedvezményt élveznek, együtt tehát 201 mil­lió a kedvezményeknek az az összege, amelyet a Máv. az áruforgalomnak ad, s amelyekhez hasonló összegű kedvezményeket ad a személy­forgalomnak is. Ha mindezeknek a tételeknek mértékét méltóztatik látni, s azt méltóztatik képzelni, hogy a Máv. kizárólag pénzügyi szempontok által vezettetné magát, akkor könnyű megállapítani, hogy a Máv. deficitje, ha nem is eliminálható, mégis tűrhető összegre volna csökkenthető. De a kormány felfogása az, hogy a Máv. nemcsak pénzügyi, hanem közgazdasági szempontok szerint vezetendő, s hogy azok az áldozatok, amelyeket tarifális téren hoz, a közgazdaság más terein feltétle­nül meghozzák az ellenértéküket. A magyar állami vas-, acél- és gépgyárak hiánya ebben az évben 1*2 millió pengővel ki­sebb Összegben van előirányozva, mint az 1933/34. évben. Különösen arra kell rámutat­nom, hogy a foglalkoztatás határozottan emel­kedett s bizonyos külföldi érdekeltségekkel való megállapodás alapján exportja is nagyobb mérvben biztosítottnak látszik, úgyhogy mind­ezek hatása alatt az előző évi 12 millió pengő forgalommal szemben 17 millió forgalom elő­irányzása volt lehetséges; az ebből eredő ha­szon és az üzemraeionalizálás következtében 1-2 millió pengővel apadt a deficit. A postatakarékpénztárnál a kiadások ösz­szege valamivel emelkedett, ez azonban a be­tétek emelkedésének következménye. Itt egy probléma van, amely szociális természetű, ne­vezetesen a zálogkölcsöndíjaknak a leszállí­tása, amelyet a kis összegű kölcsönöknél életbe kívánok léptetni. T. Ház! Ezekben rajzoltam meg most már részleteiben is az államháztartás képét. A mi alapelveink ennek a budgetnek a felállításánál a teljes realitás, teljes őszinteség és minden ön­ámítás kizárása voltak. (Helyeslés a jobbolda­lon és a közéven.) Azokból az adatokból, ame­lyeket a t. Ház elé tártam, kétségtelen, hogy haladás érezhető az egyensúly felé, amelyet igen messzemenő takarékossággal, de viszont okszerűen oly kiadásoknak az emelésével igyekszünk elérni, amelyek más oldalon a be­KÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XXI. '. ülése 193 U április 6-án, pénteken. 103 vételek növekedésében éreztetik hatásukat. Ami a hiányok fedezését illeti, már bátor voltam ki­térni arra, hogy e tekintetben hitelműveletekre lesz szükség. T. Ház! Régi szokás, hogy a pénzügymi­niszter, amikor a költségvetési exposét meg­tartja, nemcsak az államháztartás helyzetével foglalkozik, hanem megrajzolja a gazdasági helyzet általános képét is és elősorolja azokat a problémákat, amelyek a kormányt a múlt évben foglalkoztatták és a következő évben fog­lalkoztatni fogják. (Halljuk! Halljuk!) Ha a világgazdasági helyzetet nézzük, ak­kor legelőször is meg kell állapítanunk, hogy az a nagy kísérlet, amely a nemzetek összefo­gása irányában történt abból a célból, hogy a gazdasági krízisből való kibontakozást egyesült erővel multilaterális megállapodásokkal érjük el és amely a nyáron tartott világgazdasági konferenciában jutott kifejezésre, ezidőszerint eredménnyel nem járt. (Meskó Zoltán: Nem is fog sohasem járni!) Nem is látom egyelőre az előfeltételeit annak, hogy a világgazdasági konferencia munkálatai a közeljövőben a siker reményével legyenek felvehetők. (Ügy van! Ügy van!) Ennek következtében a ma­gunk erejére vagyunk utalva. (Ügy van!) De a kibontakozást kooperálva igyekszünk elérni mindazokkal az államokkal, amelyek velünk őszintén, fenntartás nélkül és reális előfeltéte­lek mellett együttműködni óhajtanak. Az az elvi megállapítás azonban, amely a legutóbb tartott római konferencia jegyzőkönyvéből ki­csendült és amely az autarkiával való szembe­helyezkedést jelenti, természetszerűen úgy ér­tendő, hogy mi nem olyan kooperációra gon­dolunk, amelyben mezőgazdasági terményein­ket olcsón, potom áron adjuk drágább ipar­cikkek ellenében, (Ügy van! Ügy van!) hanem olyan kooperációra, amely becsületes, tisztes­séges árakat biztosít a mi mezőgazdaságunk­nak. (Elénk helyeslés és taps a jobb- és bal­oldalon.) A világgazdasági helyzet egésze ezen nem sikerült tárgyalási kísérlet ellenére is határo­zottan javulást mutat és, ha a politikai és valutáris bizonytalanság nem zavarná a fejlő­dést, azt hiszem, hogy már kibontakoznának a határozott fellendülés körvonalai. Egypár tény van, amelyre csak röviden vagyok bátor utalni, így nevezetesen az a tőkebőseg, amely különö­sen az angol piacon újabban jelentkezik és az a körülmény, hogy a nyersanyag r árak esése számos vonatkozásban megállt és a nagy nyersanyagkészletek, amelyek a világpiacot nyomták, észrevehetően megcsappantak. • A mi gazdasági helyzetünk — ezt őszintén és férfiasan be kell vallanunk önmagunknak — nem kedvező. Nemzeti jövedelmünk rend­kívül alacsony fokon áll, még mindig csak a 2.5 milliárd pengő körüli összeget üti meg. Az áralakulás az elmúlt esztendőiben lakos­ságunk összességére nézve szintén nem volt kedvező. Az általános nagykereskedelmi index — ha a február végétől február végéig terjedő éves időszak adatait hasonlítjuk össze — 83-ról 74-re esett, ennek keretében az agrárindex pe­dig 72-ről 59-re. Ennek ellenére a legutóbbi hó­napok határozottan reménysugárral kecsegtet­nek. A mélypont körülbelül az 1933. év utolsó hónapjaiban éretett el. Azóta számos vonatko­zásban igen számottevő áremelkedés mutat­kozik a mezőgazdasági cikkek piacán. (Zaj a baloldalon.) A mezőgazdaság nehéz helyzetét, amely ebből a nagy áresésből adódott, lénye­gesen enyhítette az a körülmény, hogy az el­16

Next

/
Oldalképek
Tartalom