Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.
Ülésnapok - 1931-253
Az országgyűlés képviselőházának 25 gen kívül elengedi a jövedelmi és vagyonadót is az újonnan épített házak után dőre, amíg az adómentesség szóJ. Ezzel szemben nálunk még van olyan törvény is, amelyet végre sem hajtottunk. Mi elhatároztuk a kormányzó úr jubileuma alkalmából, hogy ezer lakást építünk Kőbányán az Öhegyen, amit Horthy-telepnek fogunk elnevezni. Hol van ez az ezer lakás? Még hozzá sem fogott a kormány ezek építéséhez. Nem elég a törvénytárba nagy lelkesedéssel beiktatni javaslatokat, amelyeket azután sohasem hajtanak végre. Én tehát kérem és követelem a kormánytól, hogy méltóztassék a kormányzó úr jubileuma alkalmából hozott törvényt a maga egészében végrehajtani és méltóztassék az ezer lakás felépítése felől haladéktalanul intézkedni, vagy oedig szolgáltasson a kormány amortizációs kölcsönt, vagy adjon adókedvezményt, ami szintén elősegíti a lakásépítést. Nem mondom, hogy ki a perifériákra, nem mondom, hogy általános adókedvezményeket adjanak, de igenis a székesfővárosnak vannak olyan belső területei, amelyeknek kiépítése igen fontos és szükséges volna; vannak olyan ócska, már csákányra érett épületei, amelyeknek lebontási helyére új épületek építése indokolt volna s ha a kormány pénzügyminisztere belemenne abba, hogy a lebontott lakások helyébe épített lakások adómentességét biztosítsa, akkor a lakásépítésnek olyan lendületet adna, amely az ő külön hozzájárulása nélküU is a magyar építőiparnak munkát és kenyeret adhatna. Mert ha a kommunisták jelszava az, hogy munkát és kenyeret, ez a mi jelszavunk is ebben a kérdésben. Igenis a kormánynak gondoskodni kell arról, hogy itt munka és kenyér legyen; ha ezt a munkát és kenyeret nem a tőkével, hanem csak kedvezményekkel tudja biztosítani, akkor legalább ezzel az egy lépéssel, az adókedvezmények lépésével hozzá kellene járulnia ahhoz, 'hogy ne álljon meg a tervező építészek 'kezében a ceruza, ne álljon meg az építőipari vállalatok irodáiban minden munka, ne essék le minden kalapács, minden malteroskanál és minden építő napszámos ne menjen a nihilbe, az éhezésbe és reménytelenségbe. Májusig kell okvetlenül gondoskodni arról, hogy ez az igen nagy szakma, amely állítom, hogy ebben az országban körülbelül egymillió embert érdekel, kenyérhez jusson. Ennek az egymillió embernek érdekével méltóztassék foglalkozni s számukra munkát, munkát és harmadszor is munkát biztosítani. A napirendet elfogadom. Elnök: Szólásra következik 1 ? Brandt Vilmos .iegyiző: Farkas István! Farkas István; T. Képviselőház! Az előttem szólott képviselő úrral nagyjában egyetértek. Itt a tavasz. A tél nyomorúságát átvergődtek az emberek, borzasztó keserves és nyomorult viszonyok között s most a tavasz kezdetén már azon gondolkozik minden dói; gozó, minden produktív munkával foglalkozó ember, hogy mi lesz a nyáron, lesz-e munka, lesz-e kereset, lesz-e munkaalkalom, lesz-e kereseti lehetőség. Annakidején ennek a kormánynak az volt a jelszava, hogy munkanélküli segély nincs, de munka lesz. Munka ma sincs, már évek óta, az iparágak panganak, az építkezés nem indult meg s az építkezés területén olyan álláspontot foglalt el a kormány, amilyent más gazdasági ágban nem foglalt el. Hogy az agráriusokat támogatják külön3. ülése 1934. március 20-án, kedden. 521 böző módszerekkel, azt én nem kifogásolom, nem mondom, hogy ne támogassák őket, bár más módja is volna annak, hogy agrártermékeinket értékesíteni tudjuk, mint az a módszer, amellyel az agrártársadalmat, a nagygazdákat támogatja a kormány, ellenben itt egy nagy területen nincs támogatás, az építkezési adóelengedést a kormány megtagadta. Nem akarok erre részletesen kitérni, hiszen Petrovácz t. képviselőtársam már rámutatott, bogy az állam itt nem veszítene, ha a gazdasági életet az építkezésen keresztül fellendítené. (Propper Sándor: TTgy van! Sőt nyerne!) Sőt nyerne. De ennek sokkal mélyebb oka van és sokkal mélyebben rejlenek a szociális és gazdasági szempontok, amelyek általában figyelembe jönnek. Méltóztassanak azt venni, hogy az építőiparral körülbelül 32 iparág függ össze, tehát az ipar legnagyobb része érdekelve van az építkezésben. Ismerjük el, hogy a háziurak éppen úgy jártak annakidején, mint a gazdák, tudniillik rossz pénzzel kifizették annakidején fennálló amortizációs tartozásaikat; ezek a házak itt maradtak tiszta értéknek a rossz pénz mellett és ha ma a gazdasági viszonyok rosszak és a háziuraknak nem megy olyan jól és kénytelenek itt-ott . leszállítani a házbéreket, ez még mindig nem jelenti azt, hogy ezeknek a házaknak nincs meg a teljes értékük. Az is baj volt annakidején, hogy a^ házbéreket szabadon. engedték, hogy azokat fel lehetett srófolni, mert a gazdasági életet ez is •i leromlás felé vitte. Ezen a területen, kétségtelen dolog az, hogy a kormánynak olyan intézkedéseiket kellene tenni, bogy építkezés legyen, munka legyen, munkalehetőség és kereseti lehetőség. Éppen ezzel az utóbbi problémával akarok foglalkozni, rá akarok mutatni arra a tényre, hogy ma már ott tartunk, hogy azok a bizonyos inségsegélyek, inségsegélymunkáért fizetett filléreik és levesek váltak megállapított munkabérekké. Ma már ott tartunk, hogy borzalmas állapot van a mezőgazdaságban és iparban, holott fontos szempont, hogy a tömegeknek meglegyen a megélhetésük. Itt van pl. a mezőgazdasági munkások bére. Borzalmas viszonyok uralkodnak. Aki látta a falu szegénynegyedeinek sorsát, csodálkozbatik, hogyan élték keresztül a telet. Csodálkozbatik, aki látta, bogy mezítláb, voltak, hogy a gyermekek nem mehettek el az iskolába, mert vagy egyik búzta fel az anyja cipőjét, vagy az apja csizanáját, vagy a másik, s ha az egyik elment, a másik csak másnap mehetett, mert nem volt több cipő. Itt, ahol bőségében vagyunk az élelemnek, ezek az emberek koplaltak télen, borzalmas életkörülményeket éltek át. Most pedig bíreket »hallunk arról, hogyan kötik a mezőgazdasági szerződéseket, a nyári, az aratási munkálatokra. A magyar mezőgazdasági népességnél az volt a belyzet, hogy télen felélte, amit aratáskor a rákövetkező nyáron keres. Ez a felélés ma nehezebb, mert olyan keveset kerestek ezek az emberek a nyáron, hogy az előre felélt nyári aratási keresetükből nem futotta annyi, vagy ha azt kifizették, amit előre feléltek, akkor télre nem maradt életlehetőség. (Büchler Jó zsef: Ehenbalnak a parasztok! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Csak arra akarok hivatkozni, hogy milyen borzalmas telet élt át ez a mezőgazdasági népesség ruha és 'minden egyéb nélkül, ámbár az ipari munkásság is, amelynek ügyére
