Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-253

520 Az országgyűlés képviselőházának 253. ülése 193U március 20-án, kedden. fogadja, egyben indítványozom azt is, hogy az interpellációk meghallgatására este 8 órakor térjünk át, a szónokoknak a házszabályokban biztosított jogai sérelme nélkül. Van valaki feliratkozva? Brandt Vilmos jegyző: Petrovácz Gyn la. Petrovácz Gyula: T. Képviselőház! A vasárnapi napon Magyarország építőiparosainak összessége, az összes ipartestületek, a tervező építészek, a mérnöki kamara és minden iparral foglalkozó iparosság nagygyűlést tartott a Vigadóban, amelyen kívánságait előadta az építőipar terén. Sajnos, ezen a gyűlésen senki sem képviselte a kormányt, sem a kereskedelemügyi minisztériumból, sem egyáltalában a kormány részéről, így mi kénytelenek vagyunk ezeket a kívánságokat tisztelettel a Ház elé hozni és kérni a kormányt arra, hogy a magyar építőipar válságával szemben legyen szíves meggondolásokkal élni és lehetővé tenni, hogy ez az ipar teljesen tönkre ne menjen. Az a helyzet, hogy májusban megáll minden építőmunka, mert most már csak azok a házak épülnek, amelyeknek a 30 éves adómentesség elnyerése szempontjából a múlt év végéig tető alá kellett kerülniük. A múlt év végén még rengeteg épületet felemeltek a 30 éves adómentesség elnyerése szempontjából és ezeknek befejezése van még most folyamatban. Amint azonban ezeket befejezték, abban a pillanatban nincs több munka, mert a kormány nem intézte el a 30 éves adómentesség bármily formában való meghosszabbítását, sőt ellenkezőleg, drágító hatású fázisadó kivetésével meg akarja drágítani az építőipar munkáját és az építkezést irreálissá, illetve ki nem fizetővé kívánja tenni. A szakma összes képviselői azt állítják — s én igazat adok nekik, — hogy a kormány és az államkincstár nem jár jól azzal, hogy a 30 éves adómentességet nem adja meg, inert sokkal többet veszít adókban, mint amennyiről le kellene mondania, ha a 30 éves adómentességet újból megadná. Elveszíti az összes forgalmiadó bevételeket, amelyek az építőiparnál meglehetősen magasak és amely forgalmiadó bevétel az államkincstár általános forgalmiadó bevételének jelentős része. Elveszíti a kormány azokat a kereseti adókat, amelyeket a tervező építészek, az építő vállalkozók és maguk az ipari munkások is fizettek,, tehát egy nagymennyiségű keresetiadóhiány fog beállani az állampénztárban. Elveszíti az állam az ingatlan átruházási illetéknek jelentékeny részét, mert hiszen a házak építésével rendszerint ingatlanátruházások is szoktak történni, telek- vagy házvásárlások és ezeknek illetéke Budapesten szintén jelentős adótétel. Elveszíti az állam azt a 9% adót, amelyet még az adómentes házak is fizetnek ezidőszerint, mert hiszen az adómentes házaknak is vannak olyan illetékeik, amelyeket kell ezentúl is fizetniök. A teljesen adóköteles házak fizetnek 43%-ot, a házadó alól mentes házak 1760%-ot, a községi és állami adó alól mentes ház pedig 9% adót fizet, tehát a 9%-nyi adó ezeknél az épületeknél elvész. Elveszti az állani a háztulajdonosok jövedelem- és vagyonadójának egy részét, mert az, aki nem építtethet házat, nem válik háztulajdonossá, ennek következtében jövedelem- és vagyonadója elvész az államra nézve, hiszen azok a pénzek, amelyekkel építenek, rendszerint nem szoktak adó alá kerülni; azok olyan összegek, amelyek ki szoktak bújni az adóztatás alól. A ház, épület nem bújhat ki az adóztatás alól, az tehát mint jövedelem- és vagyonadóalap feltétlenül látható és biztos bázis. Elveszíti az állam a vállalkozó iparosok jövedelmi adóját, mert hiszen az iparos a jövedelme után adót fizet, ennek következtében az ilyen jövedelemadó is elvész. Elveszíti az állam a gyáraknak, az anyagbányáknak és az anyagfeldolgozó ipartelepeknek azokat az adóit, amelyeket megkaphatna, ha ezek gyártanának építőanyagokat és szállíthatnának az épület részére bizonyos "nyersanyagokat. Elveszíti végül a vasútnak és postának fuvarbevételeit, amelyek szintén jelentős összearek. A vasúti szállítmányoknak igen jelentős részét az építőipari anyag'ok teszik ki és ha ezeket az állam elveszíti, akkor kiderül, hogy ezen a uyole címen, az állam vesztesége pontosan több, mint kétszerese annak az elengedett adónak, amely a 30 éves adómentességnél számításba jön. Nem szabad elfelejteni, hogy ezen felül még minden építőipari munkánál csak 20% az anyag, 80% pedig a munkadíj, a 80%-nyi munkabér pedig a forgalomnak igen jelentős eszköze. Ha a 80%-nyi. munkabér belekerül a gazdasági életbe, akkor az munkás vagy iparos vagy vásárol valamit és akkor fizet forgalmiadót, vagy elfogyasztja azt élelmiszerekben s akkor fizet fogyasztásiadót, vagy lakik ezekért az összegekért és akkor fizet lakbéradót, vagy pedig szórakozik ezen összegekből és akkor fizet vigalmiadót, vagyis az a 80%-nyi munkabér még mindig egész sor adónem forrása. Állítom, hogy ez az adónem még legalább 50%-át meghozza az elengedett adóknak, úgyhogy számításom szerint körülbelül 150%-át veszíti el az állam azoknak az adóknak, amelyek megtérülnének akkor, ha a 30 éves házadómentességet megadnák. __Ezzel szemben azt mondják, hogy úgyis sok az üres, lakás. Számszerűleg ez helyes álláspont, de valóságban nem áll fenn, még pedig azért nem, mert nem lakások azok. amelyek üresek, hanem omladozó, egészségtelen házak, higiéniai szempontból már régen kiürítendő odúk, suffnilakások, baraklakások, amelyekben rengetegszegény ember lakik. Ezeknek nagyrésze pincelakás, hiszen a statisztika szerint 1933-ban 7.000 pincelakás volt Budapesten és ez körülbelül 15.000 ember lakását jelenti. (Propper Sándor; Három-négy család lakik egy szobában!) Nem beszélek most a lakás-túlzsúfoltságról, azokról a barlanglakásokról, azokról a földalatti lakásokról, amelyekben a szegény emberek ezrei húzódnak meg a város perifériáin. Ezek mind-mind üres lakásokként szerepelnek^ a statisztikában, valóban azonban lebontandó lakások, nem használható odúk, amelyeket lakásoknak sem nevezni, sem számítani nem lehet és nem szabad. Kérnék a kormánytól hatósági lakásrazziákat, olyan laikásrazziákat, amelyek az ilyen lakásokat hatóságilag kiürítik és ezeket az embereket emberséges lakásokban helyezik el. (Büchler József: Inkább lakástanács szükséges, mint irodalmi tanács!) A többi országok kivétel nélkül mind törődnek a lakásépítkezéssel. Mussolini 450.000 házat bontat le, mert egészségtelenek és 370.000 házat alakíttat át, hogy az olasz néphez méltó, egészséges lakásokat tudjon rendelkezésre bocsátani. Anglia most állít fel: lakásépítési minisztériumot, külön minisztert neveznek ki, aki csak a lakásépítési ügyeket ellenőrzi és vigyáz arra, hogy a lakásokat miként készítik. Ausztria 3%-os lakásépítési kölcsönt ad bárkinek, ami azt jelenti, hogy kölcsönadással elősegíti a lakásépítést. Németország az adómentessé-