Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-252

488 Az országyűlés képviselőházának 2b mezni. Nagyon megnyugtató volna tehát, ha a miniszter úr ilyen irányú kijelentéseket tenne. A múltra tekintek vissza. Hármas je­lölés alapján történt a múltban a főpolgármes­ter választása. Mire lehet következtetni az ed­digi példákból? A kormány három jelöltet ál­lított a törvényhatóság bizottsága elé, hogy válassza meg a törvényhatósági bizottság Bu­dapest székesfőváros polgármesterét. Eddig rendszerint az történt, hogy azt választottuk meg. akit a kormány első helyen jelölt. De mondjuk, hogy a törvényhatósági bizottság­nak nem az lett volna az álláspontja, hogy az első helyen jelöltet választja meg mint leg­alkalmasabbat, módjában lett volna a kor­mánynak például a múltban a főpolgármester­választásnál a három jelölt közül a kívántat, a véleménye szerint legalkalmasabbat, leg­méltóbbat jelölni első helyen. Második helyén — méltóztatnak emlékezni — jelöltek egy idős, öreg, tiszteletreméltó urat, aki 70 esztendőn túl lévén, már közel állt a sírhoz. A harmadik helyen szintén egy olyan urat jelölhetett volna a kormány, aki például nekünk abszolút al­kalmatlan és a három j előlit közül kell válasz­tanunk azt, aki leginkább alkalmas a főváros vezetésére. Eddig is majdnem ilyen volt a helyzet, igen t. belügytminiszter úr, és csak az volt a különbség, hogy mindenkor olyan meg­állapodás történt a pártokkal, még az ellen­zéki pártokkal is, hogy úgyszólván egyhangú­lag választották meg főpolgármesterré azt, akit az igen t. kormány akart. Nem lehet átsiklani szó nélkül a polgár­mester választási rendszerén kívül — mert itt nem akarok részletekbe bocsátkozni, hiszen ugyanazt mondanám, mint előző képviselőtár­saim — az ő szédületes hatásköre felett sem. Állítom, hogy nincs az a kiváló férfiú, aki akár annyi idővel, akár olyan hatalmas látó­körrel rendelkeznék, hogy a főváros összes ügyosztályainak .minden egyes fontosahb ügyét evidenciában tarthatná. Aki adminisztrált és adminisztrálni tud, az tudja, mi ez. Az összes üzemen mint valami klaviatúrán kell játszani és mindent minden nap szemelőtt kell tarta­nia. De a polgármesteri pozíciónál nem az a helyzet, mint egy-egy üzemnél, ahol megköve­teli az üzem vezetője a napi helyzetjelentést. Ott nem lehet helyzetjelentést kérni reggel 7 órakor, hogy mi történik egyik vagy másik üzemnél, mert az összes üzemeket át kell te­kintenie. A polgármesternek sok vonatkozás­ban nagyobb a hatásköre és a felelőssége, mint például egy resszortminiszternek. A törvény­javaslat rendelkezései következtében nagyobb vagyontárgyak felett és nagyobb felelősséggel rendelkezik, mint akárhány miniszter. Ebből a szempontból bizonyos vonatkozás­ban én helyeslem a törvényjavaslatnak azt a rendelkezését, amely munkatársainak, a tisztvi­selőknek kinevezését a polgármesternek bizto­sítja. A polgármesternek, különösen, ha ilyen nagy a hatásköre, meg kell adni a lehetőséget arra, hogy az alkalmazottak, a tisztviselők megfelelő részét maga nevezze ki, mert a fele­lősséget tulajdonképpen csak úgy tudja viselni, ha átháríthatja azt ezekre a tisztviselőkre. A tisztviselőknek azonban hatáskörük mellett le­gyen is meg tényleg a fegyelmi felelősségük. (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminisz­ter: Az megvan!) Azt helyeslem, hogy ezeket a tisztviselőket a polgármester nevezze ki, de viszont az a helyzet, hogy bizonyos tisztviselők­nek, például az árvaszéki alelnöknek és az ül­nököknek is anyagi vonatkozásban még sokkal 2. ülése 19 3 í március 16-án } pénteken. messzebbmenő hatáskörük van, mint a polgár­mesternek. A polgármesternek százezer pen­gőig van rendelkezési joga, az árvaszéki ülnök pedig az árváknak összes vagyona felett ren­delkezik, amely százezer pengőnél több is lehet: családokat tehet tönkre vagy tehet boldoggá. Egyik legutóbbi tanácsülésünkön az egyik ki­váló árvaszéki ülnököt megtámadták azért, mert mint kemény ember, bizonyos vonatkozás­ban az árvák érdekeit védte és pedig jól meg­védte. Az árvaszéki ülnök bírói funkciót végez és fiatal jogászkorától kezdve belenevelődik ebbe. De ha ilyen óriási összegek felett rendel­kezhetik, mint mondom, akkor ennek a pozició­nak tekintélyét talán még jobban szolgálja az, ha az árvaszéki ülnököt a törvényhatósági bi­zottság választja, t. belügyminiszter úr. Ezek­ben a kérdésekben tartsuk fenn a polgármester­nek a vétójogot. A polgármester tiltakozhassék olyan tisztviselő megválasztása ellen, aki neki nem felel meg, amint a miniszter is, habár nem maga nevezi ki a tanácsosait, de az ő előterjesz­tésére történik a kinevezés és amikor elfoglalja pozícióját, dobálja ide-oda a tisztviselőket, mert azokkal az emberekkel akar dolgozni, akikben ő leginkább megbízik. A vétójogra van már precedens is. Az előadói székből hoztuk a Ház elé: az Oti-nál. Az Oti. elnökének megvan a vétójoga. Sajnálom, hogy olyan keveset élt vétójogával. Ebben a kérdésben még csak annyit óhajtok megjegyezni, hogy sajnálom, hogy a jelen tör­vényjavaslat, például a kultuszminiszter úrnak olyan messzemenő jogokat biztosát, hogy tisztán és kizárólagosan tud ilyen messzemenőleg bele­nyúlni a városi tanítószemélyzet kinevezésébe. Még csak egyet. Amikor a polgármester­nek, az alpolgármesternek és az ezekhez ha­sonló rangú uraknak a megválasztása megerő­sítéshez van kötve, nem hiszem, hogy a szé­kesfőváros törvényhatósága valaha is olyan tisztviselőt választana, aki arra nem méltó. De ezeknek a meg nem erősítése egyben meg­bélyegzése nemcsak az illető személyeknek, akiknek egész életén át, életükből kiradírozha­tatlan nyomot hagy, hanem megbélyegzése magának a törvényhatóságnak is. Én ezeket a rendelkezéseket nem tartom helyeseknek a maguk egészében s így Petro­vácz t. barátomnak a módosítását fogadom el. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A belügyminiszter úr kíván szólni. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügy­miniszter: T. Képviselőház! Petrováez t. kép­viselőtársam egy krassz esetet hozott fel és az­zal akarta 'bizonyítani, hogy előfordulhat olyan eset, amikor valaki olyant választanak meg a székesfőváros polgármesterévé, akit a törvényhatósági bizottság nem akar. (Úgy van! Úgy van! balfelől.) Ez az eset abból ál­lana, hogy a ki jelölő választmány 3 embert je­löl ki, a főpolgármester pedig kettővel meg­egyezik előre, hogy visszalépnek és akkor a közgyűlés kénytelen azt 'megválasztani, aki egyedül marad vissza. Ez az eset nem így áll. (Büchler József: Hanem?) Tudniillik az 1930. évi XVIII. törvénycikk először is kimondja, hogy a polgármestert általános szótöbbséggel kell választani. A választás részleteire vonat­kozólag az intézkedést szabályrendelleti hatás­körbe utalja. A főváros szabályrendelete pedig kimondja, hogy ha egy jelölt van, akkor go­lyókkal titkosan történik a szavazás. Már

Next

/
Oldalképek
Tartalom