Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.
Ülésnapok - 1931-252
Az országgyűlés képviselőházának 25 állani. (Megtörténik.) Kisebbség! A Ház a beszédidő meghosszabbítását nem adja meg. (Zaj a jobboldalon.) Képviselő úr, méltóztassék tehát beszédét befejezni. (Felkiáltások a jobboldalon: Hol as ellenzék? Hatan vannak! — Büchler József: És bol van a kormánypárt? — Jánossy Gábor: Halljuk! Halljuk! Az idő pénz! — Zaj.) Csilléry András: T. Képviselőház! Mindezek következtében nem fogadhatom el ezt a szakaszt, hanem Petrovácz Gyula képviselőtársam indítványát fogadom el. (Helyeslés a balközépen.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Müller Antal! Müller Antal: T. Ház! A 2. § a választott törvényhatósági képviselők számáról intézkedik. {Egy hang a jobboldalon: Hol az ellenzék? — Homonnay Tivadar: Bízza csak reánk a képviselő úr) Ez a szakasz erősen leszállítja a mai bizottsági tagok létszámát. A hivatali állásokról szólva, úgy intézkedik, hogy azok végig kibővíttessenek (Zaj a jobboldalon.) és a szakszerűség képviseletének címén is bővíteni kívánja ez a szakasz a törvényhatósági bizottsági tagok létszámát. Az egyes kerületeknél ugyancsak intézkedik arról, hogy melyik kerület hány bizottsági tagot fog választani. A magam részéről elöljáróban ki kell Jelentenem, hogy helyeslem Petrovácz t. képviselőtársaimnak azt a módosító javaslatát, — és csatlakozom is hozzá — amelyben kéri az egyes kerületeikben a bizottsági tagok létszámának felemelését. Erre nézve egy példát is tudnék említeni. Petrovácz t. képviselőtársam a kis kerületeket támogatva kéri azt, hogy azokban a kerületekben a bizottsági tagok létszániát emeljék fel, az a kerület azonban, amelyet szerencsém van képviselni, a főváros egyik legnagyobib kerülete. A főváros összes kerületei között ennek van a legnagyobb választói t létszáma. A Józsefvárosról van szó, amely városrésznek magának 41.132 szavazója van. Eddig a kerületet 14 törvényhatósági bizottsági tag képviselte. Tizennégyes taglétszám mellett egy bizottsági tagra 2938 szavazat esett. A mostani tervezet mellett, amelyet a belügyminiszter úr terjesztett ide a Ház elé, egy bizottsági tagra 3739 szavazat esik. T. Ház! Ha én ezt átszámítom, az egész fővárosra és az átlagot veszem tekintetbe, akkor azt látom, hogy egy kerületiben átlag 2712 szavazat esik egy bizottsági tagra, a legnagyobb kerület, tehát a Józsefváros, hátrányban van, mert míg az átlag 2700, addig a Józsefvárosban 3700, vagyis ezer szavazóval töb'bet kíván egy mandátumhoz, mint a kis kerületekben. Amíg tehát Petrovácz t. képviselőtársam a kis kerü letekre nézve mutatta ki ezt a hátrányt, addig ezzel a statisztikávail én voltam. íbátor igazolni, hogy a nagy kerületek ugyanilyen hátrányos helyzetben vannak. Tisztelt Ház! A szakszerűség képviseletéi elviben helyeslem. A törvényhatóságban a szakszerűség képviselőinek kellene a viták nívóját emelni, hiszen a törvény azért intézkedik a szakszerűség képviselőinek bevonásáról, hogy ott a szakemberek az alőadódó kérdésekhez a maguk nagyobb szaktudásával, nagyobh felkészültségével hozzá tudjanak szólni és így a törvényhatósági bizottság működését nívósabbá, szakszerűbbé tegyék. Ebből kifolyólag elvben nemcsak a törvényhatósági hizottsághan, hanem a parlamentben is helyeslem a szakszerűség képviseletét. Meg kell azonban állapítanom azt, hogy a szakszerűség címén delegált, behíKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XX. '. ülése 193% március 16-án, pénteken. 461 vott bizottsági tagok az elmúlt időfoen — sajnos — nem teljesítették a kötelességüket úgy, amint teljesíteniük kellett volna.' A helyett, hogy _ amint az előbb említettem — a törvénynek az a rendelkezése érvényesült volna, hogy az illetők szakszerűségükkel, magasahb értelmiségükkel a tárgyalás nívóját emeljék, az történt, hogy az elmúlt években a szakszerűség képviselete címén bekerült bizottsági tagok mélyen hallgattak, (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Büchler József: Mint dinynye a fűben! — Jánossy Gábor: Ezt már hallottuk egy párszor!) a vitáiban nem vettek részt és sajnálattal kellett nélkülöznöm ezeknek a kiváló szakembereknek a törvényhatósági bizottságban való működését, (Büchler József: De azért megéltünk nélkülük! Csak ne sirassa őket!) Ugyanezt az álláspontot foglalom el az örökös tagok kinevezése, illetőleg választása kérdésében is. A fontos csak az, hogy megfelelő embereket válasszon a törvényhatósági bizottság. Néhány előttem szóló t. képviselőtársain ugyanis azzal indokolta meg az örökös bizottsági tagság bevezetésére vonatkozó kifogását, hogy olyanokat is megválasztottak, akik talán nem szereztek elég érdemet arra, hogy örökös bizottsági tagokképpen szerepeljenek. Természetesen nem a törvény, hanem a törvényhatóság hibája, hogy rosszul választotta meg az örökös bizottsági tagokat. A magam részéről nagyon sok olyan érdemes bizottsági tagtársat ismerek, ; akik hosszú székesfővárosi pályafutásuknál, J közéleti működésüknél fogva, méltán kiérde1 melték azt, hogy a székesfőváros megtisztelje | őket azzal, hogy örökös tagokul válassza. Ha ! itt történtek . . . (Büchler József: Olyanokat is megválasztottak, akik soha az életben azt sem tudták, mi fán terem a törvényhatóság!) Természetesen igaza van a közbeszóló igen t. képviselőtársamnak abban, hogy voltak olyan esetek is, amikor máról-holnapra olyan név került forgalomba mint örökös bizottsági tagjelölt, akit mi, törvényhatósági bizottsági tagok, akik ott bent a törvényhatóságban talán hosszú évtizedeken keresztül működtünk, egyáltalában nem ismertünk, mert az illető a városi életben sohasem működött, a törvényhatósági életbe nem volt bekapcsolódva, tehát nem is tudtuk megérteni, hogy milyen érdemet vélt honorálni az a párt, amely örökös bizottsági tagul ajánlotta. (Farkas István: Miért kell örökös tag? Nincs szükség örökös bizottsági tagra!) Itt nem az elvben van a hiba. Elvben az örökös bizottsági tagságot éppúgy helyeslem, mintha szakszerűség képviseletét. (Farkas István: Válasszák a polgárok!) Ellenben vigyázni kell arra, hogy olyan egyéneket válasszunk meg, olyan egyéneket tegyünk meg örökös bizottsági tagoknak, akik múltjuknál, működésüknél fogva érdemeket szereztek arra, hogy a székesfővárosnak Örökös bizottsági tagjaivá lehetnek. T. Ház! A belügyminiszter úr az általános vitánál elhangzott beszédében hivatkozott arra is, hogy az 1930:XVIII. tc.-ben foglalt ajánlási rendszer helytelen, nem állta ki a próbát. Az ajánlási rendszer nagyon sok hamisításra, nagyon sok félrevezetésre adott okot, hiszen a Közigazgatási Bíróság állapította meg, hogy az ajánlási rendszerrel milyen nagymérvű csalásokat, hamisításokat követtek el. Csekélységem is ahhoz a kerülethez tartozik, amely kerület választását megpetícionálták. A Közigazgatási Bíróság hosszú időn át foglalkozott ezzel a petícióval, kötetekre menő irat halmozo, dott össze és megállapították, a petícionálók al66
