Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-252

414 Az országgyűlés képviselőházának & közoktatásügyi bizottság előadója kíván jelentést tenni. Szinyei Merse Jenő előadó: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A középiskolákról szóló 718. számú törvényjavaslat tárgyában a Képviselőház közoktatásügyi bizottságának jelentését tisztelettel beterjesztem. Kérem a jelentés kinyomatását, szétosztását és annak — a sürgősség kimondásával — tárgyalásra való kitűzését. Elnök: A ibenyujtott jelentést a Ház kinyomatja és szétosztatja. Annak napirendre tűzése iránt • később fogok a t. Háznak javaslatot tenni. Minthogy az előadó úr ,a jelentés tárgyalására a sürgősség kimondását is kérte, kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a sürgősség kimondásához hozzájárulni? (Igen!) A Ház a sürgőisség kimondásához hozzájárul. Mielőtt a napirend tárgyalására áttérnénk, határoznunk kell Temple Rezső képviselő úr azon indítványa felett, hogy a napirenden szereplő törvényjavaslat tárgyalásának tartamára az ülések ideje napi 12 órában állapíttass ék meg. (Zaj a baloldalon.) Méltóztatnak ezt az indítványt elfogadni? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik az indítványt elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház az indítványt elfogadta. (Nagy zaj és felkiáltások balfelől: Ellenpróbát kérünk!) Csendet kérek, képviselő urak! Nem látom az ellenpróbának a szükségét. Áttérünk tehát a napirend tárgyalására, és pedig a Budapest székesfőváros közigazgatásáról szóló 1930. évi XVIII. te. egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalásának folytatására (írom. 709, 713.) Soron van a cím folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik Büchler József képviselő úr, aki beszédének elmondására legutóbbi ülésünkön halasztást kapott. Büchler József képviselő urat illeti a szo. Büchler József: T. Ház! Kétségtelen, hogy a házszabályok intézkedése következtében rendelkezésünkre álló negyedóra (Zaj a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk! balfelől. — Rassay Károly: Nem hallunk semmit!) Elnök: Kérem, legyenek csendben a képviselő urak! (Rassay Károly: Tessék elengedni ebédelni az urakat! — Zaj.) Méltóztassanak csendben maradni! (Rassay Károly: Menjenek ebédelni az urak! — Egy hang jobbfelől: Kétszeresen nem lehet ebédelni!) Csendet kérek! Büchler József: ...nem lehet elégséges ido arra, hogy a belügyminiszter úrnak a javaslattal kapcsolatban elmondott körülbelül másfélórás beszédével vitába lehessen szállni. Pedig ennek a beszédnek kétségtelenül voltak jórészben olyan megállapításai, amelyek abszolúte alkalmasak a vitatkozásra. (Rassay Károly: Halljuk!) Hallgattuk a miniszter urat és mi, itt az ellenzéki oldalon, akik ennek a törvényjavaslatnak ideterjesztését nem helyeseljük, hanem ellenezzük, vártuk hogy milyen komoly indokokat fog felhozni a javaslat védelmében. Meg kell állapítanom azonban, hogy a miniszter úr semmi konkrét dolgot nem mondott, nem mondott, nem mondott semmi olyan konkrét, olyan komoly érvet, amely indokolná azt a tényt, hogy erre a javaslatra, erre a törvényre szükség van, sőt ellenkezőleg azt kell mondanom egészen objektíve, hogy a miniszter úr meggyőzött bennünket arról, hogy erre a törvényjavaslatra " egyáltalában nincs szükség. Í2. ülése 19

SU március 16-án, pénteken. Csak mondvacsinált érvek halmazata volt az, amit a miniszter úr előterjesztett, azonban sehogyan sem tudott meggyőzni bennünket. Én megkérdeztem az ellenzéken ülő képviselőtársaimat, hogy most már megvannak-e győzve ennek a javaslatnak a szükségességéről, ós mindegyik azt mondta, hogy még kevésbbé van erről meggyőzve, mint azelőtt. De mondott a miniszter úr olyat is, amivel a leghatározottabban szembe kell szállanunk. Azt mondotta a miniszter úr, hogy választanunk kell az állam kormányzásában a tekintély elvének és a szabadság elvének az érvényesítése között. (Zaj a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak a beszélgetéseket beszüntetni. Csak a szónoknak van joga beszélni. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Örgr, Pallavicini György: Éhesek! — Derültség.) Büchler József: Szórói-szóra azt mondta a miniszter úr, hogy az államok küszködnek a forradalmak és a diktatúrák között és ez a kotr nem a szabadságjogok túlságos kiterjesztésének a kora, hanem inkább a főhatalom és az állami tekintély erősítésének a kora. E kijelentésében tehát a tekintélyt és a szabadságot szembeállította egymással a miniszter úr, pedig én azt hiszem, hogy ezek az elvek nem ellentétes fogalmak, ezek az elvek lehetnek párhuzamos fogalmak is, és nem feltétlenül szükséges az, hogy a tekintély elvét a szabadság elvével szembeállítsuk. Ellehet és józanul el is tudok képzelni olyan államkormányzást, amelyben van szabadság, de van tekintély is. (Farkas István: Anglia, Svájc, Hollandia!) Kezdhetném igenis Angliával, ahol a szabadság és a tekintély elve gyönyörűen megférnek egymás mellett. Nem vitás, hogy az angol, királynak, az angol főhatalomnak az angol közvéleményben — akár a liberális, akár "a konzervatív, akár a Labour-közönseg-ben •— óriási nagy tekintélye van, de a mellett, hogy a királynak vagy az angol főhatalomnak, mondjuk így: a kormányzatnak, abszolút tekintélye van, van ott szabadság is és az angol alkotmány sohasem korlátozza a szabadságjogokat csak azért, hogy az állam kormányzatának nagyobb legyen a tekintélye, mert ennek éppen fordított eredménye lenne. A belga királynak, a belga kormánynak és alkotmánynak sem azért vam tekintélye, mert ott zsarnokság volna, hanem éppen ellenkezőleg azért, mert a király a szabadságjogoknak az egyik védelmezője és tényezője. Vagy ha ezt a tételt megfordítjuk, azt kell^ kérdeznünk, hogy azért, mert Hitlernek ilyen óriási nagy hatalma van, majdnem azt mondhatnám, olyan, mint a szovjetekben, ahol minden hatalom a szovjeté .. . Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz beszélni. (Rassay Károly: A tárgyhoz beszél! A miniszter úrnak válaszol!) Kérem Rassay Károly képviselő urat, ne méltóztassék elnöki jogokat gyakorolni. Büchler József képviselő urat pedig kérem, méltóztassék a tárgynál maradni. (Rassay Károly: Régi gyakorlat az, hogy lehet a miniszternek felelni! — Farkas István: A csendőr szurony okon nem lehet sokáig ülni!) Csendet kérek. Büchler József: Azt hiszem, hogy azért, mert Hitlernek minden hatalom a kezében van, a 22 millió baloldali és centrumpárti szavazónál nincs meg az a tekintélye, csak azért, mert ott a szabadságot lábbal tiporják. Vagy vegyünk egy közeli példát: a Bach-korszak alatt '• volt-e a kormányzatnak tekintélye? Azt a kor-