Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-251

Az országgyűlés képviselőházának 251. s erre kiderült, hogy a pánik a Városházán, a sok hűhó semmiért, a vihar egy pohár vízben tulajdonképpen mind semmisem volt, mert, amikor ezt a törvényjavaslatot tárgyaljuk, amely állítólag egyik képviselőtársunkat a vízbe mártani, a másikat pedig vízben tartani lett volna hivatva, akkor Kozma JenŐ kiáll ide és azt mondja: van szerencsém bejelenteni a legújabb hymenhírt: Kozma Jenő és Tabódy Tibor jegyesek. (Derültség.) Csak éppen azt az egyet nem mondotta meg, hogy ebben a házasságban, amelyhez mi a magunk részéről sok szerencsét kívánunk nekik, (Malasits Géza: Nagyon rossz ízlése van mind a kettőnek!) az a helyzet, a mi véleményünk szerint, hogy Isten ments attól, hogy bármelyiknél az teljesüljön, amit a másik neki kíván. (Derültség.) Mondom, mi ehhez a házassághoz sok szerencsét kívánunk, de az a meggyőződésünk, hogy ez a házasság nem lesz tartós. (Zaj a jobboldalon.) Minket ez merni érdekel, mert mi nem vagyunk ebben a házasságban sem násznagyok, sem apósok, sem anyósok, sőt, hozományt sem adunk ehhez a házassághoz, (Zaj a szélsőbaloldalon.) ellenben az a meggyőződésünk, hogy t. képviselőtársaim ebben a házasságban még érdekházasságra sem léptek. Csak sajnáljuk a magunk részéről azt, hogy az egyik oldalon a városi érdek hangoztatásának jegyében sikerült ebbe a küzdelembe belemenni, amelyikről kiderül, hogy béka-egér harc, hogy az egész Tattersall, budai Vigadó, pesti Vigadó és a szmokingos és feketeruhás csapatok szállítása a Képviselőháztól a pesti Vigadóba és onnan vissza a Házba, tiszta haszontalanság volt, mert itt nem elvek küzdelméről volt szó, mint mi eredetileg gondoltuk, hanem egyenesen személyi harcok voltak a székesfőváros birtokáért. Tegnap Kozma Jenő t. képviselőtársunk azt mondotta, hogy az autonómia még szélesebb hatáskörű lesz, mint eddig volt, mert igaz, hogy a kistanáosot eltörli a törvény, de helyébe majd a közgyűlésen többet fognak beszélni. Egyszersmind pedig azt mondta a t. belügyminiszter úrnak: Kérem, belügyminiszter úr, eddig egy helyen beszéltek a fővárosnál, most 15 helyen fognak beszélni. — Horrerrdum dictum ! Nem méltóztatnak elborzadni, hogy a székesfővárosban 15 bizottságban fogják elmondani véleményüket — nem az atyaistenek, hanem a kisistenek, sőt, az aprószentek is azért, mert tegnap Kozma Jenő t. képviselőtársam azt mondotta, hogy eddig az volt a helyzet, hogy a kistanácsban bent ültek a vezérek, és aki nem volt benne, az jogtalan proletár volt, aki gomblyukába tűzhette, hogy székesfővárosi törvényhatósági bizottsági tag, de azonkívül kuss volt neki. Most pedig azok, akiknek eddig kuss volt, a bizottságokban fel fognak támadni. Nem értem, hogy mi ez. (Gáspárdy Elemér: Szélesebbkörű j alkotmány.) Én is azt mondom, de nem ér- j tem, miért fél t. Kozma Jenő képviselőtár- ! sam, — aki, amikor ezt a javaslatot hozták, az • autonómia nevében állott az alkotmán y védő ; blokk mellé, — attól, hogy 15 helyen fognak j beszélni. Meg lehet győződve arról, hogy az ő j pártjának tagjai biztosan nem fognak bolond- ] gombákat beszélni. (Payr Hugó: Örül neki! ! — Zaj.) örül neki? Vagy Kozma Jenő képvi- ! selő úr nem tudja magát kifejezni, vagy én | rosszul hallok. De ha én rosszul hallok, azt hiszem, a bel- ! ügyminiszter úr és a Ház többi tagja is rosszul ; hall, mert egészen világosan mondta Kozma ülése 193U március 9-én, pénteken. 359 igen t. képviselőtársam, hogy: »majd meglátja a belügyminiszter úr, hogy nem egy helyen fognak beszélni a városházán, hanem 15 helyen.« Ha azt mondjuk, hogy ott autonómia van, miért ne beszéljenek, és ha már az egész országban nem lehet beszélni, miért ne beszéljenek a városházán? Milyen baj volt abból eddig, hogy az emberek beszéltek a városházán? Miért ne

> mondják meg a törvényhatósági bizottsági tagok a közlekedésügyi bizottságban, a pénzügyi ' ^bizottságban a maguk véleményét, amikor igazán el lehet mondani, hogy felforgató véleményeket Payr igen t. képviselőtársam sem. hallott azon a városházán? Mert azt talán elmondhatjuk igazán valamennyien, hogy ezen a városházán nyugodt és higgadt tanácskozások folytak. Ezt a városházát sohasem fenyegette Damokles-kard, amelyet az 1930:XVIII. te. adott a belügyminiszter kezébe, akinek joga lett volna feloszlatni a városházát, ha ott tumultuózus jelenetek játszódnak le. Nem játszódtak le ilyen jelenetek. Sőt, ha ennek az 1930:XVIII. te.-nek, vagy az új városházának valamit terhére lehet írni, akkor terhére lehet írni azt, hogy a kistanáes-urak a kistanácsban mindent elintéztek. Mire valamely ügy a közgyűlés elé jutott, az már tulaj donkép el volt intézve. A közgyűlés volt a kirakat: hogy az üzletben mi történt, azt a közgyűlés tagjai sohasem tudták meg, mert kialakult a kistanácsban — hogy úgy fejezzem ki magamat — egy egymással teljesen összeszokott és összedolgozó társaság és — amint Kozma Jenő t. képviselőtársam is mondotta — a közgyűlés a kistanács határozataira már csak a szentesítő pecsétet volt jogosítva rátenni. Ha van a törvényjavaslatnak olyan része, amelyet helyeselni lehet, úgy ezt a részét helyeslem, mert akkor sem tartottam helyesnek a kistanács felállítását, amikor erről itt tárgyaltunk. (Büchler József: Akkor a vármegyei kisgyűlést sem helyesli!) Azt helyeslem. Éppen abban látom a különbséget a vármegyék Msgyűlése és a fővárosi kistanács között, hogy a fővárosi kistanács légmentesen elzárt testület volt, olyan volt mint egy lombik, amelyben a laboratóriumban dolgoztak. (Payr Hugó: Bródy Ernő öt percenkint ment ki tájékoztatni a sajtót!) Kérdezem t. képviselőtársamat, hogyha Bródy Ernő öt percenkint tájékoztatta a .sajtót, akkor mi szükség volt arra, hogy a kistanács haldoklásának idején Kozma Jenő t. képviselőtársunk követelje a kistanácsba a nyilvánosság behozatalát. Mint mondottam, a magam részéről a különbséget a vármegyei kisgyűlés és a fővárosi kistanács között éppen abban látom, hogy a vármegyei kisgyűlésen ott ülnek, a fővárosi kistanácsban pedig nem ülnek ott a sajtó munkatársai. Kernelem, hogy abban a tekintetben egy véleményen vagyunk, hogy tulajdonképpen a kistanács volt a városházának intézkedő fóruma; ez volt fórum, amelyen minden ügyet elintéztek és a közgyűlés, az autonómia határozó szerve csak nagyon ritkán került abba a helyzetbe, hogy határozatot hozzon, mert a határozathozatal joga r — tekintettel arra, hogy amikor az ügyek eléje kerültek, tulajdonképpen már el voltak intézve — nagyon csekélyre, úgyszólván a minimumra redukálódott. Abban talán igaza van a belügyminiszter úrnak, hogy a törvényjavaslat következtében a közgyűlés jogköre valamivel tényleg emelkedni fog. Csak az a baj, hogy az a közgyűlés, amely az 1930-as törvény alapián működik, és