Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-250

316 Az országgyűlés képviselőházának 250. ülése 19 3 U március 8-án, csütörtökön. tézni a kívánságokat, hanem más fórumhoz, akkor méltóztassék azokban a kérdésekben, amelyekben nem méltóztatott választ kapni, azt a fórumot felelősségre vonni, amelyhez a kérést intézte. En a hanyagságnak, a mulasztásnak semmiféle ódiumát el nem vállalom; én a közéleti működésemben reggeltől estig és estétől reggelig állandóan dolgozom és dolgoztam becsülettel, tehát akkor, amikor az a vád ér bennünket, hogy mulasztunk, akkor ezt el kell hárítanunk magunkról, mert nekünk nincs restanciánk. Éppen az fáj nekünk, hogy egy olyan vád is alapja ennek a törvényjavaslatnak, amelyet — mint mondottam — kénytelenek vagyunk magunkról mindannyian elhárítani. (Homonnay Tivadar: Pártkülönbség nélkül!) Méltóztassék visszagondolni arra, hogy amikor szó volt, mondjuk, a forgalmiadó-problémákról, akkor megjelentünk a pénzügyminisztériumiban és elintéztük a kérdést. Az adminisztráció arra volt berendezve, hogy mi elmegyünk az egyes miniszterekhez, minket kértek fel erre, mert mi könnyebben tudtunk érintkezni a miniszter urakkal. Amikor szó volt a kórházkérdés elintézéséről, akkor elmentünk a pénzügyminisztériumba és ott elintéztük a kórházi kérdést. Amikor a Talbot-kérdésről volt szó, elmentünk a kereskedelemügyi (minisztériumba, megmondottuk észrevételeinket és véleményünket, (Büchler József: Az összes párt!) és így intéződött el ez a dolog is, természetesen bizonyos korrektivuinokkal, amelyeket iá város szempontjából előírni okvetlenül kötelességünk volt. Amikor a Dunahídról volt szó, akkor ösz~ szehívtak bennünket, pártvezetőket — és nem az adminisztrációt — és elintéződött a Dunahíd ügye is, épül a Dunahíd. (Homonnay Tivadar: Ez így van!) Amikor iá költségvetésről vagy a hitelekről volt szó, akkor ugyancsak felkérettek bennünket a minisztériumokba és minden elintéződött. (Zaj. — Halljuk Halljuk!) Mély sajnálattal állapítom meg, hogy az utóbbi időben nem ez történt, hanem az adminisztráció talán egy bizonyos felbuzdulása következtében maga próbálta elintézni az ügyeket és ezek az ügyek azután megfeneklettek a sárban, nem intéződtek el. Nagyon melegen ajánlom a miniszter úrnak, hogy tessék visszatérni .a régi rendszerhez, mert megvan a mód a közvetlen érintkezésre, és akkor az ügyek sokkal simábban, sokkal gyorsabban és sokkal megnyugtatóbban fognak elintéződni, mert a pártok, amelyeket olyan kirívó módon színeztek ki és fog is majd kiszínezni Éber Antal képviselőtársam, itt nagy hasznára lehetnek az adminisztrációnak és a városi intézkedéseknek. (Éber Antal: Kicsit ki fogom színezni, mi tagadás ! Hiszen provokál erre!) Az én megállapításom az, hogy az autonómiával szemben semmiféle sérelem nem esett. Az autonómia keretein belül történt egy tologatás. E szerint tanács nem lesz, hanem ennek az ügyköre átmegy a bizottságokra, a közgyűlésre, a pénzügyi bizottságra, a polgármesterre. De ez nem lényeges, mert végeredményben az a polgármester, mint a miniszter úr nagyon jól tudja és nagyon jól mondja az indokolásban is: az autonómia polgármestere. Azt a polgármestert természetesen előbb majd választani fogják, már pedig a polgármestert megint csak azok a pártok fogják megválasztani, amely pártok az autonómia életéből soha kitörölhetők nem lesznek. Miután pedig meggyőződésünk az, hogy a polgármester úr úr is lesz és mindenkor állni fogja szavát, tehát nekem semmi aggodalmam sincs abban az irányban, hogy ő majd azokat az ígéreteit, amelyeket egy bizonyos irányelv követésére vonatkozólag választása előtt vagy választása után tesz, nem tartja be 100 percentig. En tehát nem látom ezáltal a törvény által az autonómia pártjainak helyzetét súlyosabbnak. Sőt, valljuk meg: a tanácsban egy általános felelősség érvényesült, mindannyian, akik ott voltunk, minden intézkedésért felelősek voltunk. (Zaj.) Biztosan csodálkozni méltóztatik, mert nem méltóztatik ismerni az 1930-as törvénynek azt a szakaszát, amely szerint anyagilag is felelősek voltunk minden intézkedésért. (Homonnay Tivadar: Név szerint szavaztunk!) Igaz, név szerint szavaztunk, felelősek voltunk anyagilag. Ezzel szemben most majd véleményt nyilváníthat az autonómia, de nem ő lesz anyagilag felelős, hanem a polgármester. Ezért mondotta az előbb Lányi t. képviselőtársam, hogy ide egy tökéletes polgármestert kell azután kreálni. O azt a reményét fejezte ki, hogy akad itt Budapesten ilyen tökéletes polgármester. En azt mondom, hogy ennek a polgármesternek viszont csakis a fővárosiból lehet kitermelődnie, mert ha úgy, mint Amerikában csinálják: a pártok buknak és akkor jön egy másik garnitúra és azután ismét egy másik, — ha így akarnak a budapesti polgármesteri székbe is beültetni valakit, akkor az a jövendő polgármester itt eredményt elérni egyáltalában nem fog. (Farkas István: Piripócsról hozzák majd! Kutyabagosról!) Az a kérdés, hogy mi volt az oka annak a nagy izgalomnak, amelyet ez a törvényjavaslat okozott? Megállapítom, hogy az, hogy mindannyian meg voltunk lepve, pártvezetők és nem pártvezetők a miatt, hogy ez a törvényjavaslat ilyen meglepetésszerűleg állíttatott elénk. Már az előbb megemlítettem, hogy az 1930-as törvény hosszú előkészület és az összes tényezők meghallgatása után készült, ennél a törvényjavaslatnál, ennek első kiadásánál viszont nem volt módunkban észrevételeinket megtenni es a meglepetettségnek ez az érzése volt az, ami az izgalmakat kiváltotta. Őszintén megmondom, hogy engem ez a része a dolognak nem izgatott, mert engem a fővárosi törvénnyel nem lelhet meglepni. Nincs az a lehetőség és nem képzelek el olyan helyzetet, hogy a fővárosi törvényhez azonnal hozzá ne tudnánk szólani és azonnal ne latnok, hogy miről van szó. Megállapítom azonban, hogy ez a meglepetés a pártok tekintélyét rontotta. (Ügy van! balfelől.) Miután a miniszter úr azt jelentette KI, hogy ezt az irányzatot kívánja továbbra is támogatni, amely irányzatban a főváros inost vezettetik — és ez alatt nem pártokat értek, ismétlem, hanem egy becsületes, nemzeti gondolatot, irányzatot — ez az irányzat és ennek reprezentánsai bizony egy bizonyos capitis deminutio-t szenvedtek, amikor a meglepetés őket is érte. Ez volt az izgalom oka és ez volt a blokk alakulásának oka is. A meglep'etés azért okozta a blokkalakulást, mert — mint az ilyenkor lenni szokott — az emberek összeszaladtak és védekezni akartak együttesen. De a blokkalakulásnak a meglepetésen kívül volt egy másik oka is és pedig az, hogy volt az akkori törvényjavaslatnak egy szakasza, amelyet a sajtóban úgy kommentáltak, hogy az az autonómiát felfüggeszti. Miután pedig ezt a bizottság elé került javaslat nem tartalmazta, nem volt tehát semmi néven nevezendő ok arra, hogy ne mehessünk bele ennek a tör-