Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.
Ülésnapok - 1931-249
268 Az országgyűlés képviselőházának ', lett volna. De a belügyminiszter úr ennek a törvényjavaslatnak indokolásában hivatkozik arra, hogy azért van szükség erre a javaslatra, mert gazdaságilag rendbe akarja hozni a főváros szénáját, azért volt szükség erre, mert racionalizálást akar keresztülvinni itt a fővárosban, mert politikai szempontból bizonyos korrekt! vumok at akar és a felelősségérzetet akarja jobban kifejleszteni. De mindezeket a szempontokat csak úgy kívánja törvénybeiktatni, hogy ezzel a maga hatalmát erősítse meg, márpedig ez nem az, amire ennek az országnak és ennek •A r fővárosnak szüksége van. Ez megint toldozása-foldozása és nem megoldása annak a problémának, amelyet pedig meg kellene oldani. Sok vita hangzott el az utóbbi években itt, és talán bizonyos oldalról — elsősorban kapitalista oldalról — legjobban támadták a fővárost az üzemi politikája miatt, mert az volt a cél, hogy a főváros jól megalapozott üzemeit akarták magántulajdonba átvinni és így akarják a fővárost ezektől az üzemektől megszabadítani. Ugyanakkor azonban, mikor ezt az irányzatot a t. kormányzat is a legnagyobb mértékben elősegítette, amikor a kereskedelemügyi kormány részéről hallottunk kijelentéseket az üzemekre vonatkozóan, azt kellett látnunk és tapasztalnunk, hogy a kormánynak azok a tagjai, — elsősorban a kereskedelemügyi és a földmívelésügyi miniszterekre gondolok — akiknek hatáskörébe tartozik bizonyos mértékig az üzemi gazdálkodás, a maguk hatáskörében nemhogy csökkentették volna az állami üzemek számát, hanem állandóan növelték, új és új üzemeket kreáltak, új és új üzemeket, vagy monopóliumszerű vállalatokat létesítettek. (Büchler József: Sőt a városra is rá erőszakolták a Hév.-et, meg a Talbot-t!) Azt a, politikát, amelyet itt most perhorreszkálnak és perhorreszkáltattak éveken keresztül a kománytól fürggő sajtóval, láttuk érvényesíteni nemcsak a fővárosban, hanem a vidéki törvényhatóságokban, a vármegyéknél is, hiszen a vármegyék is bizonyos üzemeket vettek gondozásukba, az üzemi láz azokat is elkapta. Ezt látjuk a vidéki városokban is, sőt vannak vidéki községek, ahol ugyancsak ezt a politikát követik. Ugyanakkor, amikor ezt, mint mondottam, perhoirreszkálják — miként Büchler képviselőtársam mondja — a kormány más vonalon a fővárosra egyenesen rákényszerítette olyan vállalatok megvételét, amelyek a bukás szélén állottak, amelyeket másképen szanálni nem tudtak, csak úgy, hogy a főváros, mint jogi személy nyúl a hóna alá ezeknek a hukás szélén álló vállalatoknak. Az előző kormány nagy hurrá-val üdvözölte a Talbot-centrálé megalkotását és megépítését s amikor nem tudtak vele mit csinálni, akkor a főváros nyakába sózták. (Zaj a szélsőbaloldalon,) A nagytétényi sertéshizlalónak, az Egyesült Fővárosi. Takarékpénztárnak ugyanez lett a sorsa. (Bud János: Nem jól funkcionál ez a takarékpénztára — Zaj a, szélsőbaloldalon.) Nem erről van szó! (Büchler József: Az autonómia megcsinálta, hogy jól funkcionáljon. — Bud János: Maguk kívánták a legjobban azt a takarékpénztárt! Mindig elfelejtenek mindent! — Elnök csenget.) T. Képviselőtársam, nem mi feledkeztünk meg bizonyos dolgokról, hanem, úgy látszik, ön feledkezik meg. Mert igenis, nekünk szociáldemokratáknak a programmunkban benne volt és benne van ma is, (Bud János: Na látja! 9. ülése 193% március 7-én, szerdán* — Büchler József: De nem ez dönti el a kérdést!) a városi tarékpénztár megteremtése, ahhoz azonban, hogy megteremtessék ilyen takakarékpénztár, nem kellett volna egy bukott bankot megvásárolni három millió néhány százezer pengőért, hanem egyszerűen egy részvénytársaságot kellett volna alapítani, ennek cégszerű bejegyzési költségeivel meg lehetett vorna teremteni ugyanazt az intézményt, amelyet most nagy költséggel sóztak a főváros nyakába. Ezt méltóztatott, úgy látszik, elfelejteni, tehát t. képviselőtársam emlékezőtehetsége rossz, nem pedig az enyém. (Bud János: Ne féltse az emlékezőtehetségemet! — Kéthly Anna: Senki sem állapíthatja meg magáról, megvan-e még az emékező tehetsége!) Azt is helyesnek és megnyugtatónak találta Molnár Imre t. képviselőtársam a törvényjavaslat kapcsán, hogy bizonyos mértékig a választott tagok számát felvizezték, felhígították azokkal a tagokkal, akik örökös tagság jogcímén, kinevezés alapján, tisztviselői, vagy egyéb jogcímen ülnek benne a törvényhatóságban és indokolásképpen azt mondotta t. képviselőtársam, hogy az ember lelkiismeretének megnyugtatására tulajdonképpen nem kell egyebet tenni, mintcsak elővenni mind a vidéki törvényhatóságokról szóló törvénynek, mind a fővárosi törvénynek az örökös tagok megválasztására vonatkozó rendelkezéseit és akkor látjuk, hogy örökös törvényhatósági bizottsági tagnak meg lehet választani azokat, — illetve azokat kellene megválasztani — akik az illető törvényhatóság körül bizonyos érdemeket szereztek és ezért kvázi megtiszteléssel akarják őket illetni. Ha a gyakorlatban ez lett volna a szempont és nem az, hogy mindenkor a kormányhatalom embereit ültették be és választották meg örökös törvényhatósági bizottsági tagoknak..'. (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Például Eassay Károly! — Büchler József: Az az egyetlen és őt is ezelőtt három hónappal választották meg! — Peyer Károly: Meg Hufnagel! — Büchler József: Meg Petzrik! — Jánossy Gábor: Hol volt az a híres autonómia! Az választotta őket! — Friedrich István: Ezeket az örökös Nabukodonozorokat! Maguk voltak ott többségben! Maaruk dirigáltak ott! Mit szól ehhez 1 ? Mi ott is kisebbség vagyunk!) Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék a szónok szerepét átvenni! (Friedrich Tstván: Már harmincszor mondtam legalább, hosry maguk kormányoznak ott!) Csendet kérek! Tessék beszélni eneredni a szónokot is. (Jánossy Gábor: Akit a választók odaküldtek, azok kormányodnak!) Kérem a képviselő urakat, ue tessék állandóan zavarni a szónokot. Györki Imre: Amikor tehát nyilvánvaló, hogy az örökös tagokat úgy választották meg, hogy azok a kormány helyi expozitúráját a törvényhatóságban megerősítsék, akkor igenis hibáztatni kell és elhibázóttnak kell tartani ezt az intézkedést, mint ahogy elhibázottnak és sérelmesnek tartjuk azt az intézkedéist is, amely egyébként is a törvényhatóságok megalakítására és összetételére vonatkozólag bizonyos korrektivumokat tartalmaz. Abban igaza van Molnár t. képviselőtársamnak, hogy az állami tisztviselők legtöbbször tartózkodni szoktak a törvényhatóság- életében való szerepléstől. Ezt láttuk és ez az, amit hibáztatni^ kell. Mert ebeket az urakat, akik az állam képviseletében, vagy mint örökös tagok, vagy a szakszerűség alapján vannak benn a képviselőtestületben, csak abban az esetben lát-