Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-249

268 Az országgyűlés képviselőházának ', lett volna. De a belügyminiszter úr ennek a törvényjavaslatnak indokolásában hivatkozik arra, hogy azért van szükség erre a javaslatra, mert gazdaságilag rendbe akarja hozni a fővá­ros szénáját, azért volt szükség erre, mert ra­cionalizálást akar keresztülvinni itt a főváros­ban, mert politikai szempontból bizonyos kor­rekt! vumok at akar és a felelősségérzetet akarja jobban kifejleszteni. De mindezeket a szempon­tokat csak úgy kívánja törvénybeiktatni, hogy ezzel a maga hatalmát erősítse meg, márpedig ez nem az, amire ennek az országnak és ennek •A r fővárosnak szüksége van. Ez megint toldo­zása-foldozása és nem megoldása annak a problémának, amelyet pedig meg kellene ol­dani. Sok vita hangzott el az utóbbi években itt, és talán bizonyos oldalról — elsősorban kapita­lista oldalról — legjobban támadták a fővárost az üzemi politikája miatt, mert az volt a cél, hogy a főváros jól megalapozott üzemeit akar­ták magántulajdonba átvinni és így akarják a fővárost ezektől az üzemektől megszabadítani. Ugyanakkor azonban, mikor ezt az irányzatot a t. kormányzat is a legnagyobb mértékben elősegítette, amikor a kereskedelemügyi kor­mány részéről hallottunk kijelentéseket az üze­mekre vonatkozóan, azt kellett látnunk és ta­pasztalnunk, hogy a kormánynak azok a tag­jai, — elsősorban a kereskedelemügyi és a föld­mívelésügyi miniszterekre gondolok — akiknek hatáskörébe tartozik bizonyos mértékig az üzemi gazdálkodás, a maguk hatáskörében nemhogy csökkentették volna az állami üzemek számát, hanem állandóan növelték, új és új üzemeket kreáltak, új és új üzemeket, vagy monopóliumszerű vállalatokat létesítettek. (Büchler József: Sőt a városra is rá erőszakol­ták a Hév.-et, meg a Talbot-t!) Azt a, politi­kát, amelyet itt most perhorreszkálnak és per­horreszkáltattak éveken keresztül a kománytól fürggő sajtóval, láttuk érvényesíteni nemcsak a fővárosban, hanem a vidéki törvényhatósá­gokban, a vármegyéknél is, hiszen a várme­gyék is bizonyos üzemeket vettek gondozá­sukba, az üzemi láz azokat is elkapta. Ezt lát­juk a vidéki városokban is, sőt vannak vidéki községek, ahol ugyancsak ezt a politikát köve­tik. Ugyanakkor, amikor ezt, mint mondottam, perhoirreszkálják — miként Büchler képviselő­társam mondja — a kormány más vonalon a fővárosra egyenesen rákényszerítette olyan vállalatok megvételét, amelyek a bukás szélén állottak, amelyeket másképen szanálni nem tudtak, csak úgy, hogy a főváros, mint jogi személy nyúl a hóna alá ezeknek a hukás szé­lén álló vállalatoknak. Az előző kormány nagy hurrá-val üdvözölte a Talbot-centrálé megalkotását és megépítését s amikor nem tudtak vele mit csinálni, akkor a főváros nyakába sózták. (Zaj a szélsőbalolda­lon,) A nagytétényi sertéshizlalónak, az Egye­sült Fővárosi. Takarékpénztárnak ugyanez lett a sorsa. (Bud János: Nem jól funkcionál ez a takarékpénztára — Zaj a, szélsőbaloldalon.) Nem erről van szó! (Büchler József: Az auto­nómia megcsinálta, hogy jól funkcionáljon. — Bud János: Maguk kívánták a legjobban azt a takarékpénztárt! Mindig elfelejtenek mindent! — Elnök csenget.) T. Képviselőtársam, nem mi feledkeztünk meg bizonyos dolgokról, hanem, úgy látszik, ön feledkezik meg. Mert igenis, nekünk szo­ciáldemokratáknak a programmunkban benne volt és benne van ma is, (Bud János: Na látja! 9. ülése 193% március 7-én, szerdán* — Büchler József: De nem ez dönti el a kér­dést!) a városi tarékpénztár megteremtése, ah­hoz azonban, hogy megteremtessék ilyen taka­karékpénztár, nem kellett volna egy bukott bankot megvásárolni három millió néhány százezer pengőért, hanem egyszerűen egy rész­vénytársaságot kellett volna alapítani, ennek cégszerű bejegyzési költségeivel meg lehetett vorna teremteni ugyanazt az intézményt, ame­lyet most nagy költséggel sóztak a főváros nyakába. Ezt méltóztatott, úgy látszik, elfelej­teni, tehát t. képviselőtársam emlékezőtehet­sége rossz, nem pedig az enyém. (Bud János: Ne féltse az emlékezőtehetségemet! — Kéthly Anna: Senki sem állapíthatja meg magáról, megvan-e még az emékező tehetsége!) Azt is helyesnek és megnyugtatónak ta­lálta Molnár Imre t. képviselőtársam a tör­vényjavaslat kapcsán, hogy bizonyos mértékig a választott tagok számát felvizezték, felhígí­tották azokkal a tagokkal, akik örökös tagság jogcímén, kinevezés alapján, tisztviselői, vagy egyéb jogcímen ülnek benne a törvényható­ságban és indokolásképpen azt mondotta t. képviselőtársam, hogy az ember lelkiismereté­nek megnyugtatására tulajdonképpen nem kell egyebet tenni, mintcsak elővenni mind a vi­déki törvényhatóságokról szóló törvénynek, mind a fővárosi törvénynek az örökös tagok megválasztására vonatkozó rendelkezéseit és akkor látjuk, hogy örökös törvényhatósági bi­zottsági tagnak meg lehet választani azokat, — illetve azokat kellene megválasztani — akik az illető törvényhatóság körül bizonyos érde­meket szereztek és ezért kvázi megtiszteléssel akarják őket illetni. Ha a gyakorlatban ez lett volna a szempont és nem az, hogy mindenkor a kormányhatalom embereit ültették be és vá­lasztották meg örökös törvényhatósági bizott­sági tagoknak..'. (vitéz Keresztes-Fischer Fe­renc belügyminiszter: Például Eassay Károly! — Büchler József: Az az egyetlen és őt is ez­előtt három hónappal választották meg! — Pe­yer Károly: Meg Hufnagel! — Büchler Jó­zsef: Meg Petzrik! — Jánossy Gábor: Hol volt az a híres autonómia! Az választotta őket! — Friedrich István: Ezeket az örökös Nabukodo­nozorokat! Maguk voltak ott többségben! Ma­aruk dirigáltak ott! Mit szól ehhez 1 ? Mi ott is kisebbség vagyunk!) Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóz­tassék a szónok szerepét átvenni! (Friedrich Tstván: Már harmincszor mondtam legalább, hosry maguk kormányoznak ott!) Csendet ké­rek! Tessék beszélni eneredni a szónokot is. (Jánossy Gábor: Akit a választók odaküldtek, azok kormányodnak!) Kérem a képviselő ura­kat, ue tessék állandóan zavarni a szónokot. Györki Imre: Amikor tehát nyilvánvaló, hogy az örökös tagokat úgy választották meg, hogy azok a kormány helyi expozitúráját a törvényhatóságban megerősítsék, akkor igenis hibáztatni kell és elhibázóttnak kell tartani ezt az intézkedést, mint ahogy elhibázottnak és sé­relmesnek tartjuk azt az intézkedéist is, amely egyébként is a törvényhatóságok megalakítá­sára és összetételére vonatkozólag bizonyos kor­rektivumokat tartalmaz. Abban igaza van Molnár t. képviselőtár­samnak, hogy az állami tisztviselők legtöbbször tartózkodni szoktak a törvényhatóság- életében való szerepléstől. Ezt láttuk és ez az, amit hi­báztatni^ kell. Mert ebeket az urakat, akik az állam képviseletében, vagy mint örökös tagok, vagy a szakszerűség alapján vannak benn a képviselőtestületben, csak abban az esetben lát-

Next

/
Oldalképek
Tartalom