Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-252

Az országyűlés képviselőházának 25 nál is az volt a helyzet, mint az államnál, hogy az üzemek költségvetésének megvitatására alig maradt idő. (Büchler József: Nemcsak az üzemek költségvetésére. A 7. fejezethez sem jutottunk el.) Nem is emlékszem, ihogy lett volna idő arra, hogy a székesfőváros törvényhatósági bizottságában az üzemek kérdését meg lehetett volna tárgyalni. Helyesen méltóztatott mondani, hogy már a hetedik vagy nyolcadik főcímnél nem maradt időnk arra, hogy a költségvetést részleteiben is alaposan, szakszerűen megtárgyalhassuk. En, aki nem minden áron ellenzéki álláspontot foglalok el, megállapítom, hogy az engedélyezett nyolc nap az általános tárgyalásra rendkívül kevés, azonban az üzemek megvitatására nézve lényeges haladást látok a két napról a négy napra való felemelésben és ezért ezt a szakaszt elfogadom. Elnök: Kíván-e valaki szólani? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom, a tanácskozást (befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A szakasszal szemben áll Büchler József képviselő úr és társai indítványa. Kérdem a t. Házat, <méltóztatik-e az eredeti szakaszt, szemben Büchler József képviselő úr és társai indítványával elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház az eredeti szakaszt fogadta el. Következik a 11. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Herczegh Béla jegyző (felolvassa a 11. §-t, amelyei a Ház hozzászólás nélkül elfogad. Felolvassa a 12. §-t) Petrovácz Gyula! Petrovácz Gyula: T. Képviselőház! Ennél a szakasznál régi aggályomat, amelyet a. bizottságban sem tudott a miniszter úr eloszlatni, vagyok bátor egy újabb indítvány formájában a t. Ház elé terjeszteni. Ennél a szakasznál, tudniillik, azt indítványozom,, hogy a szám széki személyzet számát bizonyos mennyiségben méltóztassék kontingentálni.! A főváros sohasem kifogásolta, hogy a miniszter úr az ő közegeivel a főváros adminisztrációját, a főváros üzemeit a maga részéről ellenőrizhesse. Nem kifogásoltuk, hogy a fővárostól egészen független számszéket méltóztatott felállítani, mert hiszen magának a fővárosnak érdeke az, hogy az ellenőrzés minden oldalon megfelelő legyen. Nem kifogásoljuk ebben a törvényjavaslatban sem az't a kiterjesztést, hogy a számszék személyzetét szakértőkkel méltóztatik kiegészíteni és hogy egy apparátust méltóztatik felállítani, amely az eddigi számszéki igazgató egyéni szaktudásán kívül a szakembereknek egész sorozatát állítja oda, mint akik a számszéki igazgató helyett és annak nevében vagy annak szakközegeiként az, üzemek és a főváros háztartását felülvizsgálják és az ellenőrzésben résztvesznek. Eddig közöttünk nincsen semmiféle differencia, sőt hozzáteszem, még abban sincs differencia, hogy ezeket a közegeket a'belügyminiszter úr nevezi ki és a székesfőváros fizeti, bár itt lehetne talán diffikultálni ezt a kérdést, mert hiszen a miniszter úrnak van szüksége ilyen közegekre, nem a fővárosnak; de miután a székesfővárosnak is érdekében áll, hogy ez az ellenőrzés lehetőleg hatékony és szakszerű legyen, (hogy tehát szakemberekkel kiegészíttessék a iszámszék személyzete» a magam részéről nem diffikultálom még aztsem, hogy a miniszter úr nevezi ki őket és mi fizetjük a költségeket, hogy a miniszter úré a . jog és a miénk a kötelesség, ellen'. ülése 1984. március 16-án, pénteken. 483 'ben méltóztassanak megengedni, ihogy aggódjam még most is afelett, hogy ebből egy nagyobb szabású bürokrácia fog kicsírázni. Hiszen nincs megmondva a törvényben, hogy mekkora lehet az a személyzet, amely a számszek mellé teendő, egyáltalában nincs megmondva, hogy a számszéki igazgató hol keU, hogy megálljon az ő esetleges létszámszaporítasi törekvéseiben, mert lehetséges, hogy a főváros terhére évről-évre több és több szakértőnek kinevezését fogja kérni, hogy a miniszter úr tehát a szakértők számát kénytelen lesz a szamszéki igazgató állandó sürgetésére olyan mennyiségben megállapítani, amely azután mar a fővárosra jelentős, terhet jelent. Az eddigi elgondolásokkal szemben a mostani személyeket számítva, a székesfővárosnak ez körülbelül évi 200.000 pengőnyi terhet jelent. De ismerjük a bürokráciának azt az alaptulajdonságát, hogy önmagát szokta kifejleszteni, (ügy van! bal felől) önmagát fejleszti ki, mert minden hivatalfőnöknek ambíciója az, hogy alatta miinél nagyobb számú személyzet szolgáljon. Ez természetes törekvés, mert minél nagyobb számú személyzete van egy hivatalfőnöknek, lannál nagyobb a tekintélye, annál nagyobb a pozíciója (Erődi-Harrach Tihamér: Igazolja létjogosultságát.) és annál inkább állhat elő később bizonyos rangemelési vagy fizetésemelési kérelmekkel. Ezt a megkötetlen állapotot tehát, amelyet most ez a törvényjavaslat a bizottsági szövegben kontemplál, atekintetben tartom veszedelmesnek a fővárosra, hogy ez a számvevőségi létszám először a mostani húszról harmincra, azután harmincról negyvenre, későhb negyvenről ötvenre mehet fel és nem tudom, hol áll meg. A végén ügyosztályokra fog reszortirozódni, a végén rá fognak jönni, hogy a számvevőszék mellett alosztályokat kell létesíteni, mégpedig külön üzemi és külön közigazgatási alosztályt. Majd azt mondják, hogy az üzemekkel kapcsolatban megint két alosztályt kell létesíteni, egyet a termelő üzemek, egyet pedig a közlekedési üzemek számára, amint már ez a bürokráciánál szokásos. En tehát arra kérem a miniszter urat, méltóztassék kontingentálni a létszámot. Méltóztassék elfogadni az én javaslatomat, amely maximum 25 személyben kívánja megállapítani a számvevőségi személyzet létszámát és ezzel gátat vet a későbbi túlfejlődés és; egészségtelen fejlődés lehetőségeinek. Nekem ugyanis az a meggyőződésem, hogy 25 főnyi személyzetben már minden néven nevezendő szakértő elfér és 25 főnyi személyzettel HZ cl számszéki igazgató úr már igazán minden néven nevezendő vizsgálatot teljesíteni tud, a főváros: közigazgatásának és üzemi igazgatásának minden ágában megfelelŐ^^tapasztalatokat tud szerezni és megfelelő vélÉtoenyt tud mondani a miniszter úr számára.^^lfc Méltóztassék, t. miniszter úr, meggondolni èzt a kérdést és méltóztassék hozzájárulni ahhoz, hogy ha nem is az általam javasolt formában, — talán a miniszter úrnak vagy az előadó úrnak van valami más formája — de méltóztassék határt szabni a számvevőségi személyzet korlátlan fejlesztési lehetőségének. A szakaszt egyébként elfogadom. Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván

% a vitát bezárom. A belügyminiiszter úr kíván szólni. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: T. Képviselőház! A bizottsági tárgyalás alkalmával honoráltam azt az aggodal-