Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.
Ülésnapok - 1931-252
Az országgyűlés képviselőházának 25 renc belügyminiszter: Az alkotmány keretén belül!) Természetesen az alkotmány keretén belül, de hallotta a miniszter úr, volt felfogás, hogy az alkotmányt napról-napra úgy lehet alakítani, ahogyan az éppen a törvényhozásnak tetszik, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Ez nem az én felfogásom!) Nem a miniszter úr felfogása, nem is bántom meg vele, hogy ilyet róla feltételezzek. Ez nem új, ezzel a teóriával találkoztam, ha jól emlékszem, a sátoraljaújhelyi miniszterelnöki beszédben, amikor a miniszterelnök úr azt mondotta, hogy normális időkben a törvényhozáson van a hangsúly, rendkívüli időkben az államfőn van a hangsúly. (Simon András: A pártértekezleten mondotta!) Lehet, hogy pártértekezleten mondotta, de ez éppen olyan abszurdum, mintha népgyűlésen mondotta volna, sőt sokkal inkább menthető lett volna, ha népgyűlésen mondotta volna. A törvényhozásnak nem ellenpontj ci ci Z államfő. Aki a magyar közjog elemeivel tisztában van, az tudja, hogy a törvényhozásban benne van az államfő és nyilvánvalólag a Képviselőház és a Felsőház, szóval az országgyűlés is. Az igen t. miniszterelnök úr nyilvánvalóan azt akarta mondani, hogy vannak idők, amikor a végrehajtó hatalmat kell erősítem és vannak idők, noirmális idők, amikor a törvényhozás féltékeny a maga jogkörére s nem hajlandó a^ saját jogkörébői a végrehajtó hatalom számára bármit is átengedni. A miniszter úr megállapítása, amikor a szabadságelvet állítja a tekintély elvével szemben, éppen ilyen hibában szenved. A t. miniszter úr szerint a tekintély. nem bírja el a szabadságot, pedig a 'kettő, egymással nem állhat szemben, az államhatalom ereje nem állhat szemben a szabadsággal. A szabadság fogalmi köre benne van magában az államhatalomban. Mit akart a t. miniszter úr mondani! Azt, hogy vannak idők, amikor a végrehajtó hatalmat kell erősíteni és vannak idők, amikor a polgárok jogait is lehet tolerálni, elismerni, vagy kiterjeszteni. Ezt óhajtottam & miniszter úrnak elmondani, ezzel a meghatározással szemben. A miniszter úr azonban, amikor a tekintély elvéről és a tekintély növelésének szükségességérői beszélt, akkor tudatosan vagy tudatlanul rácsúszott arra az útra ; amely a Führer-principhez vezet. Azon épül fel az egész gondolat, hogy a nép nem érett arra, hogy a maga sorsát intézze, hanem kiválasztottak vannak, a tekintély birtokosai, akik parancsot adnak. Ez azután különböző formában jelentkezik, parancsuralom formájában, tekintély-elv formájában. Várom, hogy az igen t. miniszter úr alkalomadtán bővebben ki fogja véleményét fejteni és akkor nekem is lesz továbbfolytatni a miniszter úrral való polémiámat. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Őrgróf Pallavicini György! örgr. Pallavicini György: T. Ház! Valóban nem volt szándékom a főváros közigazgatásáról szóló törvényjavaslatnál felszólalni. {Egy hang a jobboldalon: Kár!) Lehet, hogy kár, de azért van parlamentarizmus, hogy mindenhez hozzászólhassunk akkor, amikor lelkiismeretünk azt szükségesnek Jártja. (Zaj.) Aki sajnálja az időt, az nyugodtan kimehet, a csengő majd úgyis szólni fog, amikor eset'. ülése 198Jf március 16-án, pénteken. 425 leg szavazásról lesz szó. Hogy mégis felszólalok, annak oka az a brutális eljárás, amely pártdiktatúnai taktikával, bizonyára a belügyminiszter úr szándékai ellenére olyan rövidenakart végezni ezzel a javaslattal, amelynek általános vitája érdekes és szakszerű beszédeket hozott a parlamenti tárgyalások során, akkor, amikor a parlament amúgyis alig-alig működik, amikor a költségvetési vitán kívül érdemleges javaslatokat ez a Ház évek hosszú sora óta nem is tárgyalt. Ez késztetett engem arra, hogy igenis lássam ezekben a törekvésekhen azokat az alkotmányellenes jelenségeket, amelyek ennek a kormánynak kormányralépése óta igen sok oldalról tapasztalhatók. T. Ház! En is érdeklődéssel hallgattam a belügyminiszter úr múltkori beszédét, amelyben a magyar alkotmány gondolata mellett szép szavakban tett hitet. En nem is kételkedem azokban, amiket az igen t. miniszter úr mondott és minden betűjét elfogadom annak a megállapításnak, amelyben azt mondja, hogy »a magam részéről soha olyat nem vállalnék, ami meggyőződésem szerint a magyar alkotmányba ütközik.« Minden okom megvan arra, hogy elhagy jem a miniszter úrnak ezt a felfogását, de minden okom megvan arra is, hogy ne higyjek abban, hogy a miniszterelnök úr is hasonló felfogással él. (Simon András: Egyéni vélemény!) T. Ház! Azt nem tagadhatja senki, hogy a mai idők látszólag kedveznek a sokat emlegetett Führer-szisztémának. Azok, akik az egyes országokban elérték a führerséget vagy a vezérséget, nyíltan a naptömegekkel dolgoztak, megmondották és hirdették, hogy ők igenis forradalmárok. Faseista forradalomról beszélünk, a Duce is annak nevezi. Hitler is nemzeti szocialista forradalomnak nevezi a maga mozgalmát. A miniszterelnök úr azonban beszédeiben magát huszonötszörös konzervatívnak mondja, mert nyilván azt hiszi, hogy mégsem szűnt még meg a hülyék országa, hogy a magyar közvélemény ezt beveszi. (Derültség a szélsőbaloldalon.) A miniszterelnök úr minden politikai tettében megnyilvánul az, hogy ő igenis führerségre törekszik, de nem a magyar nép tömegeinek magához való táncolásával, nem az ő gondolatainak hirdetésével, hanem akkor, amikor már hatalomra került, próbálja az alkotmány ellen intézett különlböző támadó eszközökkel a maga hatalmát megalapozni. En ilyen első lépésnek nézem ezt a törvényjavaslatot, mert Budapest székesfővárosban (nyilvánult meg talán legeklatánsabb módon a nemzeti egység pártalakítási törekvéseinek teljes kudarca. (Stranyavszky Sándor: Ezt nem igen lehet mondani! Ezt csak szerették volna! — Meskó Zoltán: Tabódynál már biztos! — Tabódy Tibor: Azt majd még meglátjuk! — Meskó Zoltán: A Tabódy-kísérlet megbukott! — Felkiáltások balfelől: Tatter sali! — Sztranyavszky Sándor: Méltóztassék egy másik Tattersallt produkálni! — Rassay Károly: Nagyon szívesen! Ha engedélyezik a gyűlést, szívesen megtartjuk! — Nagy zaj a bal- és szélsőbaloldalon. — Sztranyavszky Sándor: Nem az én hatáskörömbe tartozik, hogy mérlegeljem, hogy megengedhető-e vagy sem?) Méltóztassék talán közbejárni a belügyminiszter úrnál. (Zaj a balés szélsőbaloldalon. — Tabódy Tibor: Vállaljuk! — Homonnay Tivadar: Ezt a kis szívességet tegyék meg nekünk! — Tabódy Tibor: Nagyon szívesen. Az északi kerületben. — Homonnay Tivadar: Különösen a Regnum környékén. —
