Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-248

230 Az országgyűlés képviselőházának egyszer felszólalni! Már éltem iszólásjogommal.) A részleteknél módjában lesz szólni a képviselő úrnak. Tabódy Tibor: Egészen őszintén megmondom, ez a helyzet így volt az 1930:XVIII. te. előtt is, csakhogy akkor a Wolff-párt egyedül gyakorolta ezt. (Fábián Béla: Egyedül osztott! — Homonnay Tivadar: Ön is ott volt! Ügy mondja akkor: egyedül gyakoroltuk. Ez az őszinteség! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Peyer Károly: Bombamerénylőket nem helyeztünk el, az bizonyos!) A képviselő urat kérem, tessék csendben maradni. (Peyer Károly: Semfrankhamisítókat, hanem jó szakmunkásokat!) Peyer képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Malasits Géza közbeszól.) Malasits képviselő urat figyelmeztetem, ne szóljon közbe. (Peyer Károly: Sem nyugdíjas kreténeket! — Fábián Béla közbeszól.) Kérem Fábián képviselő urat, ne higyje azt, hogy azért, mert eddig névszerint nem említettem, joga van közbeszólni. (Fábián Béla közbeszól.) Fábián képviselő urat kérem, maradjon csendben. Tabódy Tibor: Természetes dolog,, hogy ilyen körülmények között nem a rátermettség, nem a szakértelem volt a fő szempont az egyes állások betöltésénél, hanem az volt a főszempont, hogy ki milyen érdemeket tudott szerezni a pártok szervezésénél. (Homonnay Tivadar: Hallatlan! Beszéljen önmagáról!) Szóval minden tekintetben pártszempontok voltak mérvadók akkor, amikor a tisztviselőket, az üzemigazgatókat, szokszor még a munkásokat is alkalmazták, kinevezték. (Pyer Károly: Ez már nem igaz!) Méltóztassanak megengedni, nem volnának tárgyilagosak fővárosi t- képviselőtársaim, ha maguk nem ismernék be, hogy ez így volt. (Eassay Károly: Ön tudja, mert ön a hatalmi pártban volt! Mi az ellenzéken voltunk! Mit tudom én?! — Zaj.) Egészen tárgyilagos vagyok, meg méltóztatnak látni, hogy teljes tárgyilagossággal szólok hozzá az egész kérdéshez. Tegyük fel, ha a nemzeti egység mozgalmából azért, mert t. képviselőtársaim esetleg nem értik meg ezt a mozgalmat, tényleg egy párt lenne és ha ez a párt jönne ki olyan erővel a választásokból... (Eckhardt Tibor: Ez a veszély nem fenyeget a fővárosnál!) Azt nem tudom. (Bródy Ernő: Próbáljuk meg! — Sztranyavszky Sándor: Meg fogjuk próbálni, legyen nyugodt! Majd meg fogjuk próbálni! — Peyer Károly: Minden 5%-on felüli szavazót darabonként egy pengővel megveszünk!) Nem gondolnám, hogy olyan kevés szavazónk lenne. Elnök: Kérem, a képviselő urak így megnehezítik a tárgyalást. Nem ez a céljuk a képviselő uraknak! Figyelmeztetem tehát a képviselő urakat, hogy szíveskedjenek csendben maradni. Tabódy Tibor: Ha viszont az 1930 : XVIII. te. alapján választanánk, de a párterőviszonyok változnának, ugyanaz a helyzet állna elő, mint ami most van, mert a pártszervezkedés természetéből és lélektanából fakad, (Rassay Károly: Ezt látjuk künn a vidéken most is!) hogy bármilyen tökéletes legyen az a pártelnök, bármennyire a köz érdekét nézze, mindenki a maga hívének igyekszik kedvezni. (Homonnay Tivadar: A képviselő úr egyetlen embernek sem ígért gyakornoki állást? — Felkiáltások a jobboldalon: Nem is mondotta! Ezt nem, mondta! — Homonnay Tivadar: De ellene beszélt!) ; 21*8. ülése 19$% március 6-án, kedden. Éppen ezért helyesnek tairtom, hogy a jövőben a polgármester fogja a tisztviselőket kinevezni, (Rassay Károly: A polgármestert meg az urak!) mert azok a tisztviselők legalább annak a polgármesternek lesznek felelősek, aki az egész város ügyviteléért felelős a köznek. (Rassay Károly: Hát akkor válasszák a polgármestert az összes választók!) . Hiszen választják. (Rassay Károly: Es ne kijelöléssel és jóváhagyással! — Felkiáltások a jobboldalon: Ügy se jó! — Rassay Károly: Ki kell nevezni, rnit cifrázzák!) Ezt a helyzetet, t. képviselőtársaim és t. Képviselőház, helyesnek tartani nem lehet, mert természetes, hogy az a tisztviselő függetlenségében gátolva volt és kénytelen volt annak a pártnak kegyeit, jóindulatát keresni, amely párt őt előbbre vitte. (Tobler János: Maga milyen kegyből van itt? Milyen pártkegyből van itt? — Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Mit kiabál? — Sztranyavszky Sándor: Milyen jogon vonja ön felelősségre? Micsoda stílus ez? — Homonnay Tivadar: A mi pártunk jóvoltából! — Meskó Zoltán: Ernszt Sándor jóvoltából! — Tobler János: Kegyéből! — Zaj.) Elnök: Tobler képviselő úr maradjon csendben. A képviselő úr olyan hangon zavarja a tárgyalást, ami nem engedhető meg. Tessék csendben maradni. (Tobler János: Először szólok közbe!) Először, de nagyon hangosan. (Derültség.) • ; : i Tabódy Tibor: Tobler János és Homonnay Tivadar t. képviselőtársaim, amidőn a kegyekről méltóztatnak beszélni, méltóztassanak megengedni, hogy elmondjam: én független földbirtokos, nyugalmazott katona voltam, aki I a harctereket végigjártam és a keresztényi pártnál áldoztam sokat, úgyhogy engem senki azzal nem vádolhat, hogy bárki kegyéből lettem képviselő. (Homonnay Tivadar: Ezt mondja Ernszt Sándornak!) Köszönjék meg az urak azt, hogy 15 éven keresztül támogattam egy olyan keresztény irányzatot, (Zaj. — Elnök csenget.) amely, sajnos... (Felkiáltások a balközépen: Na! Na! — Tobler János: Gyerünk ki a szósszal! — Derültség. — Fráter Jenő: De nagy legények! Elnök csenget.) ... nem tudta ezt az országot keresztényebbé tenni, — amint erre majd rá fogok mutatni —(Meskó Zoltán: Majd mi tesszük! — Rassay Károly: Keresztény ez az ország!) mert hiszen az igazi evangéliumi szellemből folyó intézkedéseket: az álláshalmozások megszüntetését éppen ez a kormány teszi és a mammutfizetéseket is ez faragja le. (Zaj. — Peyer Károly: Ne vicceljen! — Rassay Károly: Hagyjon nekünk is valami érdemet, valami picikét. — Zaj.) Elnök: A képviselő urakat figyelmeztetnem kell, hogy méltóztassanak a tárgyalás rendjét megőrizni és méltóztassanak csendben maradni. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Tabódy Tibor: Éppen ezért, t. képviselőtársaim, méltóztassanak megengedni, hogy nagyon különösnek és furcsának tartsam azt, amikor szakadatlanul hallom vádolni a városházi adminisztrációt, amely adminisztráció alatt a tisztviselőket értem elsősorban, (Ügy van! Ügy vam! a jobboldalon.) azokat a tisztviselőket, akiket a fővárosi pártok választottak meg és helyeztek pozíciókba. (Vázsonyi János: A többségi pártok!) Nem méltóztatnak azt gondolni, hogy ez vád magával az önkor-