Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-243

Az országgyűlés képviselőházának 2h3. nálni arra, hogy a legkényesebb, a legnehezebb és a közvéleményt nem egyszer nagyon izgató kérdések felderíttessenek, amivel meggyőződésem szerint nem is tesznek jó szolgálatot az országnak. A másik pedig az, hogy az ilyen diplomáciai, külpolitikai természetű tárgyak legtöbbször olyanok, nemcsak nálunk, de az egész világon, amelyek ennek a nagy grémiumnak, ennek a nagy nyilvánosságnak ellenőrzését és akusztikáját nem birják el. Végtére vannak külpolitikai természetű r megegyezések, amelyeknek nagyon helyes és nagyon indokolt rugóit a kormány ismeri, de.még sincs abban a helyzetben, ^ hogy a nagy nyilvánosság előtt felfektesse és ismertesse azokat. Meg vagyok róla győződve, hogy ez a tárgy is egyike azoknak, amelyek nem itt lennének tárgyalandók, hanem ott, ahol minden más nemzet szokta ezeket a hasonló tárgyakat tárgyalni, az illető szuverén Ház külügyi bizottságában. Ott pedig ez a tárgy, — miután tagja is vagyok ennek a bizottságnak, tudom, és annyira talán a titoktartás nem köt, hogy meg ne mondhatnám — igen alaposan és igen széles mederben letárgyal tátott, s ott — nem lévén meg az a lehetőség, hogy ez a kérdés bizonyos fokig egy belpolitikai beállítás, egy bizonyos belpolitikai propaganda céljaira legyen felállítható, amit én megértek az ellenzék részéről, — a kérdés körül nem láttam és nem hallottam azokat az ellentéteket, amelyeket itt a Házban, a nagy nyilvánosság előtt nap-nap után tapasztalunk. (Ügy van! a jobboldalon.) Nagyon megfontolandónak tartom, hogy vájjon ezen az oldalon, a kormány támogató oldalon ennek a kérdésnek mindig legyen-e olyan rezonanciája, amilyen eddig volt; mert, hogyha a túloldal is és mi is nap-nap után ezzel a kérdéssel foglalkozunk, ez csak azt jelenti, hogy a közvéleményt nem tudjuk megszabadítani tattól a, ibeismerem, bizonyos fokig lidércnyomásszerű érzéstől, amely a közvéleményt foglalkoztatja és amely — azt is beismerem — a széles néprétegekben még mindig bizonyos nyugtalanságot és izgalmat okoz. Külpolitikai kérdések elintézésénél nagyon nehéz és nem is szabad a tömegek érzését és ítéletét és nagyon szokszor a bensőnkben is dolgozó és tiltakozó hazafias és keresztény világfelfogásokat döntőnek venni. Beismerem, hogy a mérleg egyik erpenyőjében benne van mindaz, amit elót tem szólott t. képviselőtársam mondott, úgy érezzük azonban, hogy vannak a mérleg másik serpenyőjében is olyan komoly, tehát nagyon megszívlelendő dolgok, amelyeknek egyrésze nem bírja el a nyilvánosságot, másik része pedig olyan, amely egy ilyen gúzsbakötött, gazdaságilag haldokló és nehéz sorsban lévő országra nézve megadja nekünk a módot és lehetőséget arra, hogy egészen kivételes olyan eszközökhöz is nyúljunk, amelyekhez más időkben nem nyúltunk. 1924-ben ez a kérdés itt volt, akkor a Háznak mind a két oldala körülbelül egy véleményen volt és nem helyeselte az akkori hivatalos helyről -megindult tervet és azt nem is approbálta. Pedig lehet, hogy ez a megegyezés materialiter nagyobb előnyt jelentett volna, kétségtelen azonban, ihogy a másik oldalon nagyobb veszélyeket is jelentett volna. Ma, t. Ház, nem tiudom, bár hiszem, hogy ezek a materiális előnyök meglesznek, egy azonban bizonyos, az, hogy azok az aggodalmak, mintha az orosz hivatalos diplomácia megjelenése dtt az országban nagy veszedelmet jelentene, a tíz év ülése 193'U február 23-án, pénteken. 75 előtti viszonoykhoz mérten lényegesen kisebbekké váltak. Hivatkozóim az előttem felszólalt és t velem hasonló' felfogású számos képviselőtársamnak arra az álláspontjára, hogy azokban az országokban, ahol ezek a hivatalos diplomáciai szervek ott voltak, nem volt nagyobb a veszedelem, sőt itt-ott kevesebb volt, mint ott, ahol nem volt a szovjetnek hivatalos képviselete. Csak az érzelmi okokról akarok még egyikét szót szólani. Végtére, ha egyszer szubjektív hangokat ütünk meg, már pedig a túloldalon igen gyakran teszik ezt, gyakran túlságosan is, tisztelettel kérdezem, hogy a ini mostani kormányelnökünk, Gömbös Gyula nincs-e olyan (hazafias érzésű, keresztény felfogású, hogy úgymond jam, orthodox nemzeti érzésű ember, hogy benne is meg ne lettek volna ugyanazok az aggodalmak, mint amelyek igen t. képviselőtársaimat nyugtalanítják? Ezek az aggodalmak benne is megvoltak, s ha ennek ellenére is megtette ezt a lépést, bizonyára megvoltak éhhez az ő nagyon komoly, megfontolt okai. (Ügy van! a jobboldalon!) Mi ezt a kérdést bizonyos fokig a bizalom kérdésének is tekintjük, s nem tudunk arra a térre menni, amelyre az előttem szólott és vele hasonló meggyőződésű t. képviselőtársaim elmenteik, akik a limine a legmerevebben és meglehetősen erős szavakkal elutasítják ezt a diplomáciai lépést. Ezt akaxtam szóváfcenni. A magam részéről még csak egy külpolitikai érvet említek meg az aggodalmaskodóknak netáni megnyugtatására. Annak az oroísz szovjetnek más gondja van és még sok ideig más gondja lesz, mint Európa felé, vagyis Nyugat felé bomlasztó és propagandisztikus tevékenységet kifejteni. A szovjetnek éppen elég 'oka van arra, hogy a hátát féltse, neki Japán felé kell néznie és a tünetek mindenütt azt mutatják, hogy az a propaganda, amelyet tíz év előtt lényegesen erősebfo eszközökkel folytatott a szovjet, az elkövetkezendő években nem lesz olyan, mint amilyen volt. Ha pedig, ne adja Isten, előttem szólott t. képviselőtársamnak lenne igaza, a védekezésnek mindig meg lesz a módja és ha az orosz szovjet nem fogja azt tenni, amit most szerződésileg megígért, hogy tudniillik nem fogja diplomáciai képviseletét a kommunista propaganda kimélyítésére felhasználni, még mindig megvan az eszközünk és módunk arrai, hogy ez ellen védekezzünk a legrosszabb esetben azzal, hogy a most felvett diplomáciai összeköttetést megszüntetjük. Egyébként az elnök úr napirendi javaslatát fogadom el. (Elénk helyeslés a baloldalon ês

f a középen.) Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Kóródi Katona János! ; Kóródi Katona János: T. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy csupán két percre igénybe vegyem a t. Ház türelmét. Méltóztatnak talán emlékezni tegnapelőtti interpellációmra, amelyben szóvátettem a házassági és családi ügyeknek a sajtóban való pertraktálását. Az ez irányban való álláspontomat egyrészt az igazságügyminiszter úr honorálta, másrészt az a Ház minden oldaláról helyesléssel találkozott. Hivatkozom azokra, akik ezt az interpellációmat hallották, a tekintetben, hogy egyetlenegy sajtóorgánumot sem említetí tem akkor. Ezzel szemben azonban az Esti Kurir tegnapi száma ír erről a dologról és azt 12*