Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-243

66 Az országgyűlés képviselőházának 24 Nem kívánok még a fizetésükhöz sem hozzá­nyúlni, holott azok jóval magasabbak, mint az állami tisztviselőké. Egyet azonban kifogá­solok és ez az, hogy az úgynevezett pótlékok majdnem éppenolyan magasak, mint a fizeté­sek, tehát a fővárosnál majdnem minden tiszt­viselő mégegyszerannyi fizetésben, illetőleg javadalmazásban részesül, mint az államnál. (Petrovácz Gyula: Nehéz lesz bizonyítani!) Aki tagad, az is bizonyíthat. (Ellenmondások a baloldalon.) Ezek a pótlékok megvannak és ezeket nem tudom megérteni és megmagya­rázni. (Zaj half elöl.) Ha a fővárosi urak közül bárki józan érvekkel áll elő és bebizonyítja, hogy ezek a pótlékok a fővárosiak részére szükségesek, úgy készséggel koncedálnám ne­kik ezeket a mellék járandóságokai:. (Kozma Jenő: Milyen pótlékok? Reprezentációs pótlé­kok? — Bródy Ernő: Micsoda pótlékok? — Rassay Károly: Mi csak a költségvetést látjuk, hogy mi van ott! Azt tessék elmondani!) Tes­sék megnézni! (Rassay Károly: Megnéztük! Tudom, hogy a tanácsnokoknak van pótlékuk, de tovább mi van?) Hogy milyen címen és miért vannak ezek a, pótlékok, azt magam sem tudom, nagyon örülnék, ha a mélyen t. kép­viselő úr megmagyarázná, hogy miért vannak ezek a pótlékok. (Bródy Ernő: Kiknek van?) Ott vannak a tanácsnokok, a közigazgatási, kerületek elöljárói, a, tanács jegyzők, stb., (Rassay Károly: Hát a vidékieknek nincs?) mindegyiknek van pótléka. (Rassay Károly: A debreceni polgármesternek nincs? — Zaj.) Ha valaki nekem józanul meg tudja eze­ket a pótlékokat magyarázni, úgy egy szavam sincs és készséggel engedélyeznéan ezeket a. pót­lékokat, de az a magyarázat, hogy a fővárosi tisztviselők itt Budapesten kénytelenek élni, részemről nem fogadható el, mert hiszen az állami tisztviselőik nagy tömegei is Budapes­ten élnek. Az a magyarázat sem akceptálható, hogy többet dolgoznak, vagy hogy magasabb képe­sítésüek, mert — bocsánatot kérek — a minisz­tériumok tisztviselőkara mindenkor van olyan képesítésű, a nyelvtudásban talán még na­gyobb is, mint a főváros tiszt viselőkar a. (Ras­say Károly: De a törvény engedi meg ezt a pótlékot, képviselő úr! Benne van a törvény­ben!) Akár benne van a törvényben, akár nin­csen benne ... (Rassay Károly: A vidéki tör­vényhatóságokban is megvan ez!) Azt is rosz­szalom, mert amikor azokat a magasabb fize­téseket idehoztam a Képviselőház elé, ha jól emlékszem, Wolff Károly igen t. képviselőtár­sam, aki különben a főváros törvényhatósági bizottságában is felemlítette ezt, azt mondotta, hogy Üjpest és Debrecen polgármesterének na­gyobb fizetése van, mint Budapest székesfővá­ros polgármesterének. (Zaj a baloldalon.) Wolff Károly igen t. képviselőtársam mon­dotta ezt itt közbeszólás formájában és a tör­vényhatósági bizottság ülésén. (Friedrich Ist­ván: így volt valamikor!) En tehát azokat is kifogásolom éppen úgy, mint ahogy kifogáso­lom a magánjogi szerződésen alapuló szerződé­ses fizetéses alkalmazottak járandóságát is és javasolnám, hogy egy törvényjavaslattal vagy más úton ezeket is méltóztassék lehetetlenné tenni. (Rassay Károly: Ez vádirat a belügymi­niszter ellen. Miért engedélyezte?) Ez nem vád­irat a belügyminiszter úr ellen, ez egy általá­nos megállapítás, amelyet én itt egyénileg mondottam el. (Friedrich István: A belügymi­nisztérium kiváló minisztérium, az észrevette volna ezt a wirtschaftot!) 3. ülése 193 U február 23-án, pénteken. A mélyen t. belügyminiszter úr és elődei is dörgedelmes leiratokban figyelmeztették a fő­várost, hogy ezeket a fizetéseket a közüzemek­nél és máshol is szállítsák le. Ha méltóztatik megengedni, fel is fogok olvasni egy ilyen bel­ügyminiszteri leiratot, a belügyminiszter úr és az ő elődei ezt minden tekintetben igazolni fog­ják. (Zaj balfelöl.) Kifogásolja a miniszter, hogy a háztartási alap, valamint az üzemek költségvetései a rendes személyzeti járandósá­gokon és a működési, személyi, szolgálati pót­lókon kívül — tessék megérteni: — kívül — sű­rűn meg vannak tűzdelve élelmezési, eljárási és ellenőrzési költségekkel, pótlékokkal, külön munkadíjakkal, üzemi pótlékokkal. (Homon-r nay Tivadar: Honnan olvassa ezt a képviselő úr?) Ez a belügyminiszter úr rendelete, meg­jelent a Pesti Hirlap című lapban, nincs mit kételkedni benne. (Friedrich István: Mikor?) 1931. február 12-én. (Eckhardt Tibor: A legfris­sebb, most jelent meg! — Friedrich István: Rég meg van szüntetve!) Csak azt ne méltóz­tassék mondani nekem, hogy régen meg van szüntetve, mert majd a jelen esetből folyólag is fogok adatokat felsorolni, amelyek szerint nin­csenek megszüntetve és ha meg vannak szün­tetve, miért szüntették meg? Mennyit kellett erről a dologról beszélni, amíg megszüntették! (Friedrich István: És mi mennyit beszéltünk a népjólétről, amíg hozzáfogtak a népjóléthez! — Zaj.) Látja, képviselő úr, én sokkal szerencsé­sebb voltam, mert az én eszméim diadalt arat­tak ebben a fővárosi törvényjavaslatban, és re­mélem, hogy a miniszter úr az ő tervezetében is az én elgondolásaimat fogja érvényesíteni és állami státusokba fogja sorozni a főváros tiszt­viselői karát, és végetvet a közüzemi gazdálko­dás hibáinak. (Friedrich István: Végre egy em­ber, akinek az eszméi megvalósultak ! _— Eck­hardt Tibor: Van egy ember, aki vállalja ennek a javaslatnak a szerzőségét! — Bródy Ernő: A szerző éljen!) Nem fejeztem még be, mert azo­kat az adatokat, amelyeket érintettem, el fo­gom mondani. T. Ház! Már a múltkori vita alkalmával, amelyet Petrovácz igen t. képviselőtársammal folytattam, megemlítettem azt, hogy a fővá­rosnál az álláshalmozások olyan tipikus esetei­vel találkozunk, amelyek sehol máshol nem le­hetségesek, (Bródy Ernő: Ügy van!) sem itt Magyarországon, sem pedig a külföldön, mert a közvélemény régen elsöpörte volna azokat, akik ezeket az álláshalmozásokat tűrték volna. (Eckhardt Tibor: En javasoltam is az eltörlé­süket, miért nem tetszik megszavazni? Most négy hete megint javasoltam, határozati ja­vaslatot adtam be.) A mélyen t. képviselő úr­nak az a javaslata, hogy senki ne kapjon két címen fizetést. (Eckhardt Tibor: Az államtól!) A magam részéről ezt nem tartom mindenben alkalmasnak az álláshalmozások megszünteté­sére. (Zaj és derültség a baloldalon.) Ne méltóz­tassék nevetni és kinevetni engem addig, amíg mondatomat be nem fejeztem. _ Annyiban nem tartom alkalmasnak, mert tulajdonképpen, bár visszásán hangzik a kérdés, egyetlen címen is lehet állást halmozni, illetőleg olyan jövedelmet biztosítani magának valakinek, hogy az na­gyobb, mint a kétszeri vagy a háromszori fize­tés, vagy jövedelemszaporítás. Mert ha egy 80—90 pengős havifizetésű nyugdíjas szerez magának még egy 20—30 pengős mellékest, ez szerintem nem álláshalmozás, míg ha egy ve­zérigazgató 35.000 pengőt kap, (Fábián Béla: Nyugalmazott államtitkárok és^ nyugalmazott vezérigazgatók.) hát én ezt, mélyen t. képvi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom