Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-243

Az országgyűlés képviselőházának 24-3. gadni. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a bal­és a szélsőbaloldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Petrovics György jegyző: Gáspárdy Ele­mér! Gáspárdy Elemér: T. Képviselőház! (Hall­juk! Halljuk!) Előttem szólott t. képviselőtár­sam beszédébe bekapcsolódva, a magam részé­ről is ki kell jelentenem, hogy a magyar al­kotmányt és a magyar hagyományokat szen­teknek és tisztelendőknek tartjuk. A magyar alkotmány szent és régi hagyományaival azonban ellenkezik az, hogy akár egyes or­szágrészek, akár pedig egyesek azoknak a lep­lébe burkolózva, a maguk életét éljék, mert a magyar alkotmány szent hagyományai azt tanítják, hogy mindent az összességért, min­dent a nemzetért! Ezek előrebocsátása után méltóztassék megengedni, hogy a most előttünk fekvő tör­vényjavaslattal szakszerűen foglalkozzam (Rassay Károly: Halljuk!) és különösen arra a kérdésre feleljek meg, amelyet Petrovácz igen t. képviselőtársam vita tárgyává tett, vájjon van-e szükség erre a javaslatra, idő­szerű-e ez a javaslat, és meghozza-e azokat az eredményeket, amelyeket a mélyen t. kormány és az ország egész közvéleménye is ettől a javaslattól elvár. (Bródy Ernő: Hol nyilatko­zott meg az ország közvéleménye? Nem hal­lottam sehol. Sehol egy gyűlésen, sehol a vi­lágon.) Azt nem tudom, hogy hol volt mód­jában megnyilatkozni, de személyes tapaszta­latomból úgy vélem megállapíthatni a hely­zetet, hogy igenis a polgárság feltétlenül azt a reményt fűzi ehhez a javaslathoz, hogy an­nak révén a főváros gazdálkodásában, amely­ről már olyan hosszú ,ideig beszélgettünk itt a Házban, bizonyos mértékig javulás fog be­állani. (Rassay Károly: No, halljuk!) Mielőtt a javaslat bírálatába belekezdenék, méltóztassék megengedni, hogy azok miatt a képviselőtársaim miatt, akik a javaslattal bő­vebben nem foglalkoztak, (Rassay Károly­­Van ilyen is?) rövid visszapillantást vessek a főváros életére, (Halljuk! Halljuk!) mert így szemlélhetővé tudom tenni a dolgot, jobban meg tudom indokolni a törvényjavaslatot és mindenki előtt plauzibilissé tehetem azt, hogy erre a javaslatra feltétlenül szükség van. (Rassay Károly: Azt várjuk már, hogy ezt' megmondja.) Különben elégséges utalnom a törvényjavaslat indokolására, (Rassay Károly: Az nem elégséges!) amely kimondja azt, hogy a felelősség elvész, mert hiszen a pártok, a köz­igazgatás, stb. egymásra tolván a felelősséget, (Rassay Károly: Dehogy tolják!) az ellenőr­zés nem gyakorolható, stb. A magam részéről ezeket az indokokat a saját egyéni indokaim­mal akarom alátámasztani. (Rassay Károly: Erre vagyok kívánesi!) Evégből röviden visz­szamegyek a főváros életére, amely főváros­nak a vezetőségéről Petrovácz mélyen t. kép­viselőtársam olyan nagyszerű képet festett, hogy ha őt valaki meghallgatta, méltán azt mondhatja, hogy a főváros ügyeit tényleg job­ban intézték, mint az államéit. (Rassay Ká­roly: Ezt még a 6-os bizottság is mondotta! — Bródy Ernő: A zárszámadások is mutatják. — Ulain Ferenc: Hát az államét elég rosszul in­tézték. — Bródy Ernő: Az állami zárszámadá­sok mutatják.) Most már áttérek az előbb említett törté­nelmi visszapillantásra és vázolni fogom Buda­pest székesfőváros életét és ezzel együtt ennek ülése 198Jt február 28-án, pénteken. 63 a csonka országnak történetét is Trianon óta. Ha a tárgyilagos szemlélő ezt megfigyeli, azt kell látnia, hogy a csonka ország annak elle­nére, hogy az egységben van az erő, szinte két részre oszlott és két állam alakult ki ennek a csonka országnak a területén. (Halljuk! Hall­juk!) Az egyik a vidék a maga hétmillió lako­sával, a másik Budapest székesfőváros egy­millió lakosával. Mind a kettőnek megvan az alkotmányos élete. Az államéról most nem kí­vánok beszélni, hanem beszélek Budapest szé­kesfőváros oligarchikus köztáirs as ágáról, (Ras­say Károly: Micsoda oligarchikus köztársa­ság?) amely állam az államban. (Bródy Ernő: Az ön párthíve ül benne! Kozma Jenő oli­garcha főúr!) Nem tehetek róla, én a meggyő­ződésemet mondom el, (Bródy Ernő: Kozma Jenőnek mondja meg! Saját párthívének! — Zaj balfelől. — Elnök csenget.) én az egyéni véleményemet mondom el. (Bródy Ernő: Hol az oligarcha? — Bújjon elő! — Élénk derült­ség.) T. Képviselőház! Ennek az államnak — ér­tem alatta Budapest székesfővárost — megvan­nak az államférfiai, megvannak a vezető poli­tikusai, megvan a maga parlamentje, és az az egy szerencse, hogy hadsereggel még nem ren­delkezik, mert ha hadserege lett volna, akkor arra a hírre, hogy a mélyen t. kormány. (Felkiáltások balfelől: Van hadserege! — Bródy Ernő: A hóseprők! — Lázár Miklós: A tűzoltók! — Bródy Ernő: A Tattersallban lát­hatta, hogy mi volt. — Halljuk! Halljuk! jobb­felől. — Elnök csenget. — Bródy Ernő: Az első számú oligarcha lépjen elő.) Visszatérve (Bródy Ernő: Az oligarchákra!) a témára és nem zavartatva meg magam az oligarchikus közbekiáltásoktól, mondhatom, hogy, amenyiben hadserege lett volna Buda­pest székesfővárosnak, (Felkiáltások balfelől: Van hadserege!) — hála Istennek, nincs — arra a hírre, hogy a mélyen t. kormány erőszakos eszközökkel kíván hozzányúlni a fővároshoz, (Petrovácz Gyula: Megüzentük volna a hábo­rút! — Derültség.) igenis, megüzenték volna a háborút. Máris egy hadüzenetforma történt erre a hírre, mert az üzem erődgyűrűjébe kezd­ték a főváros igen t. urai, az ő alkalmazottai­kat beállítani és propagandát csináltak, mond­ván, hogy a kormány a munkások a villamos­kalauzok bérét fogja leszállítani, (Rassay Ká­roly: A villamoskalauzokét, a munkásokét a miniszter úr mondotta!) ez ellen tehát fel kell venni a harcot. Sőt sajátságos, én, aki az ese­ményeket figyelem és ismétlem, éppen úgy figyelem, mint egy szürke polgár, aki távol áll Budapest székesfőváros politikai életétől, meg­állapíthatom azt is, hogy még kémekről és be­súgókról is volt szó. (Eckhardt Tibor: Az már a rendszerhez tartozik!) amennyiben a főváros a vezető tisztviselők egyikét-másikát azzal vá­dolták, hogy bizonyos besúgással szolgáltak a belügyminiszter úrnak (Kóródi Katona János: Rosszul informálták!) A lapok állították ezt, valamint a törvényhatósági bizottság közgyű­lésén történtek ezek a gyanúsítások, tehát éppúgy állt a dolog, mintha háború történt volna: kémek, besúgók és más egyebek. (Bródy Ernő: Hol a Höfer-jelentés? — Rassay Károly: Mindig így képzeltem el egy hábo­rút! — Eckhardt Tibor: Hol vannak a hősi ha­lottak? — Rassay Károly: Ott van Kozma, felgyógyult! — Élénk derültség. — Bródy Ernő: Nyújtsa be a veszteséglistát!) Méltóztassék megvárni, hogy mit akarok mondani. (Folytonos zaj balfelől. — Elnök csenget.) Beszédemet el fogom mondani min-

Next

/
Oldalképek
Tartalom