Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-243

Az országgyűlés képviselőházának 2U3. Méltóztatik gondolni létszámcsökkentésekre mind ia tisztviselőknél, mind a munkásoknál; méltóztatik gondolni fizetéscsökkentésekre mind a tisztviselőknél, mind a munkásoknál; méltóztatik gondolni bizonyos úgynevezett sal­langok megszüntetésére. Félek, hogy az utób­biak alatt a népjóléti kiadások egy részét mél­tóztatik érteni. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) félek, hogy a segélyek egy részét méltóztatik érteni. Ezt nem tudom, 'hiszen nem vagyunk benne tájékozottak, de ha ezeket méltóztatik ezalatt érteni, akkor azoktól az intézmények­től méltóztatik megfosztani a székesfővárost, amelyekre mi, szociálisan gondolkozó emberek a legbüszkébbek vagyunk. Mi a főváros népjóléti intézményeit még nem tartjuk kiépítetteknek, mi; azokat még kez­detleges stádiumban levőknek tartj uk. Mi a szé­kesfőváros szociális kiépítését sokkal erőtelje­sebben akarjuk még végrehajtani, és mi büszkék vagyunk arra, hogy a keresztény evangélium szelleme mutatkozik ezeken a kiadásokon. Mi Ibüszkék vagyunk arra, hogy egyesületeket, tár­sadalmi, sportegyesületeket, nemzetnevelő, kul­turális egyesületeket segélyezünk és ezeknek segélyezésében mi nemzeti missziót vélünk tel­jesíteni, amely nemzeti misszió felül áll azon a fikción, hogy a főváros költségvetésének egyensúlyban kell lennie. En nem akarok fel­tétlenül egyensúlyban levő költségvetést, de feltétlenül teljesíteni akarom mindazt a köte­lességet, amelyet velem szemben, mint keresz­tény gondolkodású emberrel szemben a nyo­morgók, a szegények, az elesettek, az árvák, az Özvegyek, a tudomány, az irodalom, a mű­vészet, a kultúra és minden egyéb támaszta­nak. Én igenis ezeket az igényeket nem enge­dem és nem akarom lefokozni, és nem akarom a fővárost csontvázköltségvetéssel táplálni. Azt méltóztatik mondani, hogy az állami tisztviselők és a fővárosi tisztviselők illetmé­nyei egyenlővé teendők. De akkor a fővárosi és az állami tisztviselők életviszonyait is egyenlővé kell tenni. A fővárosi tanító és a falusi állami tanító nem él egyenlő életviszo­nyok között. (Gáspárdy Elemér: Es a fővárosi tanár és az állami tanár!) A fővárosi és az állami tanár nem él egyenlő életviszonyok között. (Bródy Ernő: A fővárosi tanár disznót nem hizlalhat! — Derültség. — Gáspárdy Ele­mér: Hát az állami tanár a fővárosban? Mert a fővárosban van kétféle gimnáziumi tanár: állami és fővárosi!) Ami pedig a tisztviselői fizetéseket illeti, úgy látom, hogy az állami fizetések alacso­nyabbak, de csak a VII. fizetési osztálytól lefelé, ellenben a városi fizetések alacsonyab­bak a VII. fizetési osztálytól felfelé. (Gás­párdy Elemér: Pótlékok!) Pótlékok már nin­csenek. De strigis quae non sunt, nulla quaes­tis fiat. (Zaj.) Csak a Függetlenség szerint, ahonnan — úgylátszik — a képviselő úr az adatait meríti, vannak még ilyen pótlékok. Hogy az alsóbb fokozatokban magasabb fize­téseket ad a székesfőváros, az az ő szociális érzésének kifolyása. Mert hol kell erőteljeseb­ben alátámasztani az embert! A legalsó foko­zatokban, ott, ahol családot alapít. (Ügy van! half elől.) Ott igenis, az állami fizetések ala­csonyabbak, túlalacsonyak, olyan alacsonyak, hogy a magam részéről nem a városi fizeté­sek leszállítását, hanem az állami fizetéseknek ezen az alapon való nivellálását tartanám szükségesnek. Azt méltóztatnak mondani, hogy Buda­pestnek sok tisztviselője van? Budapesten a ülése 193U február 23-án, pénteken. 61 statisztika szerint tízezer lélekre 34*2 tisztvi­selő esik, míg Bécsben tízezer lélekre 77*8, Berlinben pedig 84 tisztviselő esik, tehát a fő­város tisztviselőinek arányszáma nem olyan túlzottan nagy más nagyvárosokéhoz képest. Es^ Gáspárdy mélyen t. képviselőtársamnak is már előre megmondom, hogy a polgármester­nek a mai napon megállapított összjárandó­sága, tehát a tisztviselői fizetés, pótlék, üzemi pótlék, lakbér, karácsonyi segély — és amit akar a képviselő úr, mindent beleértve — havi 2697 pengő, az alpolgármesteré 1871 pengő, a legöregebb tanácsnoké, Vájna tanácsnoké 1490 pengő, a legöregebb főjegyzőé 35 évi szolgálat­tal 717 pengő, a legöregebb tanács jegyzőé, ugyancsak 35 évi szolgálattal, 538 pengő. Eze­ket igazán nem lehet olyan enormis fizetések­nek mondani, amelyekből még le kellene, vagy le lehetne faragni. Mert ne méltóztassanak elfelejteni, hogy egy fővárosi tanácsjegyző hatásköre a minisz­teri tanácsoséval pontosan egyenlő. Ne mél­tóztassanak azt hinni, hogy a fővárosi urak­nak, miután címeik nem anagasak, hatáskörük sem magas. Igenis, egy miniszteri osztályfő­nök alárendeltjeinek száma nem éri el a szé­kesfővárosa tanácsjegyzők alárendeltjeinek szá­mát és az általa elintézett ügydarabok »száma szintén nem éri el a székesfővárosi tanácsjegy­zők által elintézett ügydarabok számát. Ennek következtében méltóztassanak ezeket a felelős­ségteljes állásokat nem egyszerű numerikus összehasonlítás tárgyává tenni, hanem méltóz­tassék azoknál a hatáskört, a végzett munkát összeegyeztetni. Ügy látom, hogy a mélyen t. miniszter úr ennek a szakasznak megszavazását bizalmi kér­I désnek kívánja tekinteni. Bizalmat csak sze­I méllyel szemben lehet érvényesíteni. Ennek ! következtében intézménnyel szemben hizalmi alapon nem lehet törvényszakaszt megszavazni. i Miután a miniszter úr nem tudja garantálni, ! hogy az ő kétéves tervének végrehajtását ő fogja végig elvégezni, a Ház bizalmát nem kérheti a saját személyére, hanem a saját és esetleges utódainak személyére. Ilyen alapon nem lehet a bizalom megszavazását kívánni, én tehát bizalmi alapon nem tudom ezt a sza­kaszt elfogadni, csak tárgyi alapon tudom el­fogadni, nevezetesen az esetben, ha ismerem azt. Nagyon szeretném, ha a miniszter úr tényleg elfogadná különvéleményemet és nem árubia itt zsákbanmacskát, hanem megmon­daná kifogásait, amelyeket a főváros egyes intézményei ellen táplál, megmondaná azokat a tényeket, amelyeken változtatni kíván, meg­mondaná azokat a módokat, amelyekkel a vál­toztatást végre akarja hajtani, megmondaná azokat a korlátokat, amelyek közt maradni akar és megmutatná azokat a határokat, amed­dig el akar menni. Ha ezeket megmutatná nekünk, akkor ta­lán lehetne tárgyi alapon ennek a szakasznak megvitatásába belemenni, de így, ezek nélkül a biztosítékok nélkül, tisztán bizalmi alapon ezt a szakaszt megszavazni lelkiismeretesen, szerintem, nem lehet. En ezt igen veszedelmes játéknak és igen kényes feladatnak tartom, sőt azt állítom, hogy ez a feladat annyira kényes, hogy aki erre vállalkozik, az már nem meg­bízható, aki vállalja, hogy ezt fogja végezni, azt ién nem is bíznám meg vele, aki pedig meg tudná csinálni, az nem. vállalkozik ennek a dolognak végrehajtására. De lelkiismeretesen nem is vállalkozhatik. Mert kérdezem: mikor hajtsa ezt végre 1 Azt

Next

/
Oldalképek
Tartalom