Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.
Ülésnapok - 1931-243
Az országgyűlés képviselőházának 2U3. Méltóztatik gondolni létszámcsökkentésekre mind ia tisztviselőknél, mind a munkásoknál; méltóztatik gondolni fizetéscsökkentésekre mind a tisztviselőknél, mind a munkásoknál; méltóztatik gondolni bizonyos úgynevezett sallangok megszüntetésére. Félek, hogy az utóbbiak alatt a népjóléti kiadások egy részét méltóztatik érteni. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) félek, hogy a segélyek egy részét méltóztatik érteni. Ezt nem tudom, 'hiszen nem vagyunk benne tájékozottak, de ha ezeket méltóztatik ezalatt érteni, akkor azoktól az intézményektől méltóztatik megfosztani a székesfővárost, amelyekre mi, szociálisan gondolkozó emberek a legbüszkébbek vagyunk. Mi a főváros népjóléti intézményeit még nem tartjuk kiépítetteknek, mi; azokat még kezdetleges stádiumban levőknek tartj uk. Mi a székesfőváros szociális kiépítését sokkal erőteljesebben akarjuk még végrehajtani, és mi büszkék vagyunk arra, hogy a keresztény evangélium szelleme mutatkozik ezeken a kiadásokon. Mi Ibüszkék vagyunk arra, hogy egyesületeket, társadalmi, sportegyesületeket, nemzetnevelő, kulturális egyesületeket segélyezünk és ezeknek segélyezésében mi nemzeti missziót vélünk teljesíteni, amely nemzeti misszió felül áll azon a fikción, hogy a főváros költségvetésének egyensúlyban kell lennie. En nem akarok feltétlenül egyensúlyban levő költségvetést, de feltétlenül teljesíteni akarom mindazt a kötelességet, amelyet velem szemben, mint keresztény gondolkodású emberrel szemben a nyomorgók, a szegények, az elesettek, az árvák, az Özvegyek, a tudomány, az irodalom, a művészet, a kultúra és minden egyéb támasztanak. Én igenis ezeket az igényeket nem engedem és nem akarom lefokozni, és nem akarom a fővárost csontvázköltségvetéssel táplálni. Azt méltóztatik mondani, hogy az állami tisztviselők és a fővárosi tisztviselők illetményei egyenlővé teendők. De akkor a fővárosi és az állami tisztviselők életviszonyait is egyenlővé kell tenni. A fővárosi tanító és a falusi állami tanító nem él egyenlő életviszonyok között. (Gáspárdy Elemér: Es a fővárosi tanár és az állami tanár!) A fővárosi és az állami tanár nem él egyenlő életviszonyok között. (Bródy Ernő: A fővárosi tanár disznót nem hizlalhat! — Derültség. — Gáspárdy Elemér: Hát az állami tanár a fővárosban? Mert a fővárosban van kétféle gimnáziumi tanár: állami és fővárosi!) Ami pedig a tisztviselői fizetéseket illeti, úgy látom, hogy az állami fizetések alacsonyabbak, de csak a VII. fizetési osztálytól lefelé, ellenben a városi fizetések alacsonyabbak a VII. fizetési osztálytól felfelé. (Gáspárdy Elemér: Pótlékok!) Pótlékok már nincsenek. De strigis quae non sunt, nulla quaestis fiat. (Zaj.) Csak a Függetlenség szerint, ahonnan — úgylátszik — a képviselő úr az adatait meríti, vannak még ilyen pótlékok. Hogy az alsóbb fokozatokban magasabb fizetéseket ad a székesfőváros, az az ő szociális érzésének kifolyása. Mert hol kell erőteljesebben alátámasztani az embert! A legalsó fokozatokban, ott, ahol családot alapít. (Ügy van! half elől.) Ott igenis, az állami fizetések alacsonyabbak, túlalacsonyak, olyan alacsonyak, hogy a magam részéről nem a városi fizetések leszállítását, hanem az állami fizetéseknek ezen az alapon való nivellálását tartanám szükségesnek. Azt méltóztatnak mondani, hogy Budapestnek sok tisztviselője van? Budapesten a ülése 193U február 23-án, pénteken. 61 statisztika szerint tízezer lélekre 34*2 tisztviselő esik, míg Bécsben tízezer lélekre 77*8, Berlinben pedig 84 tisztviselő esik, tehát a főváros tisztviselőinek arányszáma nem olyan túlzottan nagy más nagyvárosokéhoz képest. Es^ Gáspárdy mélyen t. képviselőtársamnak is már előre megmondom, hogy a polgármesternek a mai napon megállapított összjárandósága, tehát a tisztviselői fizetés, pótlék, üzemi pótlék, lakbér, karácsonyi segély — és amit akar a képviselő úr, mindent beleértve — havi 2697 pengő, az alpolgármesteré 1871 pengő, a legöregebb tanácsnoké, Vájna tanácsnoké 1490 pengő, a legöregebb főjegyzőé 35 évi szolgálattal 717 pengő, a legöregebb tanács jegyzőé, ugyancsak 35 évi szolgálattal, 538 pengő. Ezeket igazán nem lehet olyan enormis fizetéseknek mondani, amelyekből még le kellene, vagy le lehetne faragni. Mert ne méltóztassanak elfelejteni, hogy egy fővárosi tanácsjegyző hatásköre a miniszteri tanácsoséval pontosan egyenlő. Ne méltóztassanak azt hinni, hogy a fővárosi uraknak, miután címeik nem anagasak, hatáskörük sem magas. Igenis, egy miniszteri osztályfőnök alárendeltjeinek száma nem éri el a székesfővárosa tanácsjegyzők alárendeltjeinek számát és az általa elintézett ügydarabok »száma szintén nem éri el a székesfővárosi tanácsjegyzők által elintézett ügydarabok számát. Ennek következtében méltóztassanak ezeket a felelősségteljes állásokat nem egyszerű numerikus összehasonlítás tárgyává tenni, hanem méltóztassék azoknál a hatáskört, a végzett munkát összeegyeztetni. Ügy látom, hogy a mélyen t. miniszter úr ennek a szakasznak megszavazását bizalmi kérI désnek kívánja tekinteni. Bizalmat csak szeI méllyel szemben lehet érvényesíteni. Ennek ! következtében intézménnyel szemben hizalmi alapon nem lehet törvényszakaszt megszavazni. i Miután a miniszter úr nem tudja garantálni, ! hogy az ő kétéves tervének végrehajtását ő fogja végig elvégezni, a Ház bizalmát nem kérheti a saját személyére, hanem a saját és esetleges utódainak személyére. Ilyen alapon nem lehet a bizalom megszavazását kívánni, én tehát bizalmi alapon nem tudom ezt a szakaszt elfogadni, csak tárgyi alapon tudom elfogadni, nevezetesen az esetben, ha ismerem azt. Nagyon szeretném, ha a miniszter úr tényleg elfogadná különvéleményemet és nem árubia itt zsákbanmacskát, hanem megmondaná kifogásait, amelyeket a főváros egyes intézményei ellen táplál, megmondaná azokat a tényeket, amelyeken változtatni kíván, megmondaná azokat a módokat, amelyekkel a változtatást végre akarja hajtani, megmondaná azokat a korlátokat, amelyek közt maradni akar és megmutatná azokat a határokat, ameddig el akar menni. Ha ezeket megmutatná nekünk, akkor talán lehetne tárgyi alapon ennek a szakasznak megvitatásába belemenni, de így, ezek nélkül a biztosítékok nélkül, tisztán bizalmi alapon ezt a szakaszt megszavazni lelkiismeretesen, szerintem, nem lehet. En ezt igen veszedelmes játéknak és igen kényes feladatnak tartom, sőt azt állítom, hogy ez a feladat annyira kényes, hogy aki erre vállalkozik, az már nem megbízható, aki vállalja, hogy ezt fogja végezni, azt ién nem is bíznám meg vele, aki pedig meg tudná csinálni, az nem. vállalkozik ennek a dolognak végrehajtására. De lelkiismeretesen nem is vállalkozhatik. Mert kérdezem: mikor hajtsa ezt végre 1 Azt