Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-253

522 Az országgyűlés képviselőházának % külön rá akarok térni. A helyzet az, 'hogy ezek az inséglevesek és szükségmunkabérek váltak iparban, mezőgazdaságban általában reális gyakorlati munkabérekké. Most ott tartunk, hogy az aratómunkásoknál m ezt akarják al­kalmazni. Kétségbeejtő, amit pl. a hevesmegyei mezőgazdasági kamarában a gazdasági fel­ügyelő jelent az ottani bérekről és arról, hogy micsoda állapotok vannak. Még a gazdasági felügyelő is megütközik rajtuk. Hevesmegyében ugyanis, mint az ottani gazdasági felügyelő jelentéséből kitűnik, havonkint két pengőt és 80 kg búzát fizetnek munkabérül. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan! Borzasztó!) Ismétlem, két pengőt havonkint és 80 kg. búzát! Tessék most az aratásra gondolni, má­jusra, júliusra. (Büchler József: Ez ellen tes­sék szervezkedni, Tabódy úr! — Tabódy Tibor: En voltam az első, aki ezt a kérdést a Ház elé hozta! — Büchler József: Ez ellen tessék ki­állni! — Propper Sándor: Rosszabb sors, mint a kínai rizskuliké!) Ez kétségbeejtő helyzet. De azt mondja a felügyelő tovább (olvassa): »Fo­kozza a bajt, hogy a gazdaságok többé szóba sem állnak azokkal a munkásokkal, akik a fel­ajánlott munkabért nem fogadják el.« (Propper Sándor: Havi 2 pengőt és 80 kg. búzát!) Beszél­jünk csak erről világosan. (Propper Sándor: 30 napra!) A mezőgazdasági munkabérekre vo­natkozólag van egy törvény, amely szerint le­het kérni a földmívelésügyi miniszternél, hogy küldjön ki kerületenkint, járásonkint egy bi­zottságot, amely megállapítja a minimális bé­reket. — Itt ezeket a minimális béreket, azelőtt, a múlt évben sem vették figyelembe, de nem veszik figyelembe ma sem, mert amint a mező­gazdasági felügyelő jelenti, szóba sem állnak azokkal a munkásokkal, akik hivatkoznak a törvény alapján kiküldött bizottság által meg­állapított minimális bérre. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha van a »magyar testvé­rek« jelszónak valami értelme, ha van valami értelme, annak a bizonyos »magyar« jelszónak, annak a testvéri -magyarságnak, amelyet any­nyit hangoztatnak, akkor nagyon kérem a t. Házat és a kormányt, ne csak hangoztassa ezt, mert ott kezdődik a magyar testvériség, hogy annak a magyar testvérnek legalább minimális megélhetése és annyi minimális munkabére le­gyen, amelyet számára a törvény megállapít. A minimális béreket megállapítják abban a bi­zonyos bizottságban, ezt a földmívelésügyi mi­niszter jóváhagyja és a nóta vége az, hogy sen­ki se tartja be a megállapodásokat. A munká­soknak nincs szervezkedési szabadságuk, r a munkások nem nyilatkozhatnak meg, nem lép­hetnek sztrájkba, a kormány viszont nem kény­szeríti a gazdákat arra, hogy azokat a minimá­lis béreket, amelyeknek megállapításában gaz­dák és köztisztviselők vesznek részt, betartsák. Amúgy is alacsony munkbéreket állapítanak meg, még ezeket sem tartják be, a hatóságok pedig nem kötelezik a gazdákat még ezeknek az alacsony munkabéreknek a betartására sem. T. Ház! Beszéltem gazdákkal, olyanokkal is, akiknek nagy birtokaik vannak. Ezek maguk is elismerik, hogy vannak olyan gazdák, akik nem fizetik meg még ezt az alacsony munka­bért sem, akik kizsákmányolják a munkásságot, a magyar népet, és kihasználják azt a végtelen nyomorúságot, amelyben a magyar nép szen­ved, úgyannyira, hogy ez már kétségbeejtő. Maguk ezek a gazdák is közbeléptek a hatósá­goknál, hogy ezeket az illető gazdákat kénysze­rítsék ezeknek a megállapított munkabéreknek a betartására. Kérdem, miért nem csinálunk 3. ülése 193% március 20-án, kedden. valamit ezen a téren? Miért nem törődik a kor­mány azzal, hogy ez a fontos kérdés megoldas­sék és lehetővé váljék, hogy ezek az emberek megélhessenek? Lassú éhhalál ez, amely most a magyar dolgozó munkásságot körülveszi, de olyan éhhalál, amelyben elpusztul és tönkre­megy a magyarság. Tönkre kell mennie, mert hiszen lehetetlenség, hogy ilyen körülmények között, ilyen viszonyok között megélhessen és fenntarthassa magát a magyar dolgozó mun­kásság. Különösen a mezőgazdasági munkásokra áll ez. Itt körülbelül 3'5 millió ember életéről van szó, olyan 3'5 millió magyar megélhetésé­ről, amelyet a mezőgazdaság foglalkoztat, ille­tőleg amelyet a mezgazdaságnak kellene eltar­tania. Erre a rétegre kellene a kormánynak súlyt helyeznie és arra törekednie, hogy ezek az emberek élni tudjanak és fogyasztók legye­nek. A kormány nagyon rossz politikát csinál ezen a területen. A bankokat, a karteleket, a nagybirtokokat nem tudja megszabályozni. A nagybirtokokat nem tudja féken tartani, sőt egyes helyeken a nagybirtokosoknak adóked­vezményt ad, amit például a kisgazdák, nem kapnak meg. A kormány féken tartja a pa­rasztságot, az ipari munkásságot és ha ez mégis fellép, hogy a maga erejéből nyomorú­ságán segítsen, például sztrájkkal, lefogják az embereket. Elég e tekintetben hivatkoznom arra, ami a bőriparban a legutóbbi napokban történt. A bőriparban nagy sztrájk tört ki, mert lezüllöttek a munkások. Hozzáteszem, hogy a munkások a kisiparos réteggel egyet- ( értenek. A kisiparosságnak nem érdeke, hogy a munkabér alacsony legyen, mert ©zen a terü­leten ő is érdékelve van. Azonban mi történt? Egy pár nagy üzem ellenállott a munkások kö­vetelésének és mit csinált a hatóság és a test­vériséget hangoztató kormány? Lecsukatta a munkásokat. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez a magyar testvériség!) Körülbelül száz olyan munkást fogtak le, akik elmentek és megnézték, hogy dolgozik-e valaki valamely üzemben? A munkaadók ahol meglátták ezeket az embereket, a sarki rendőrt hívták, aki be­vitte minden további nélkül az ilyen munká­sokat. Megtörtént olyan eset is, hogy például a munkásotthonban tartózkodtak a munkanél­küliek A rendőrség leigazoltatta ezeket a mun­kanélküli embereket, akik közül senki sem volt sztrájkban, ellenben, ha cipész, vagy bőripari munkás volt közöttük, egyszerűen bevitték őket a rendőrségre. Ilyen felületes, erőszakos módon közbelépni egyenesen kétségbeejtő. (Ka­bók Lajos: Ez zsarolás, hivatalos asszisztenciá­val!) A kormánynak ilyenkor közvetítőén kel­lene közbelépnie, megvizsgálnia a körülménye­ket, vájjon az iparág kibírja-e ezeket a bére­ket, hogy milyen a rentabilitása, meg kellene néznie a tőke jövedelmét és ehhez mérten azt mondania, hogy igenis meg kell adni azokat a munkabéreket. Beszélünk arról, hogy rosszul megy a mező­gazdaságnak, hogy nem tudjuk terményeinket értékesíteni. Itt a Házban a fővárosi javaslat­nál hallottuk egységespárti képviselőktől, Berki Gyulától és többektől, hogy a mező­gazdaság legnagyobb fogyasztója Budapest. Ez igaz is, de ha Budapesten napról-napra csök­ken a kenyér-, a hús-, a tej-, a krumplifogyasz­tás, csökken minden mezőgazdasági termék fo­gyasztása, akkor ennek okait meg kellene vizs­gálni. Mi az ok? Az alacsony kereset, a kicsiny munkabér. Az emberek nem tudnak dolgozni,

Next

/
Oldalképek
Tartalom