Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-253

Az országgyűlés képviselőházának 25 3. biztatás, amely az abszolutizmus kora alatt szólott hozzájuk, hogy: fiaim, csak énekeljetek. Betűben, kőben, muzsikában hiába fejezné ki a művész legbensőbb meggyőződését, mert azóta már másként alakultak a körülmények, tökéletesebb lett a cenzúra ezernyi fajtája, ezernyi fordulata (Ügy van! Ügy van! a széUőbaloldalon.) és e mellé ,a cenzúra mellé a kenyérnek a repülést lekötő hatalma is párosult. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ma csak elefántcsonttoronyban lehet énekelni, vagy pedig megfelelő politikai elhelyezkedéssel. (Zsindely Ferenc: Ügy van. Mint Bartók teszi, meg Kodály teszi, meg a többiek! Megköszönik majd a szíves kritikát, ezt a nagyszerű művészi kritikát! — Kóródi-Katona János: Savanyú világnézet! — Zaj a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Propper Sándor: Rendszerint olyanok énekelnek, akiknek nincs hangjuk! — Zsindely Ferenc: Igen, én is olvastam egy könyvet, ilyen hangtalan úrtól! — Jánossy Gábor: Ez nem világnézet, ez egyéni sötétlátás! — Kóródi-Katona János: Nagyon is egyéni, vénkisasszony tempó!) Csendet kérek, képviselő urak! (Farkas. István: Jó, csak kéjelegjenek a reakcióiban, illik az magukhoz!) Kéthly Anna: Hivatalos festők, hivatalos szobrászok, hatóságilag engedélyezett muzsikusok ós rendőrségi beleegyezéssel működő művészek azok, akiknek babér és kenyér jár, esetleg kalács is. A mi viszonyaink közt nem kell könyv égetés, mert ez barbár és feltűnő dolog, sokkal egyszerűbb, ha a művész körül olyan atmoszférát teremtünk, amelyben önmagát cenzúrázza, megalkuszik és alkalmazkodik problémáival a lehetőségekhez és ha err« nem hajlandó és ha saját gyermekének gyilkosa nem akar lenni, akkor ezt a hóhérmunkát elvégzi a kiadó, aki nem hívja ki maga ellen a sorsot, nem kockáztatja meg az elkobzást és a drága befektetés veszendőségét. Nem keli itt könyvégetés, ismétlem, mert nagyon drágává tették a bátorságot és az újat alkotó művész nálunk nem tudja megfizetni a bátorság árát. Az egésznek tehát, az a következménye, hogy az ellen- l forradalmi kosztot hevenni nem akaró közönség önmagától húzódik vissza minden művészettől. A könyvet nem kell Európát felháborító módon elpusztítani, ott marad a polcokon, nem kell senkinek és a betűiszonyban iszenvedők célja íme, eléretett! Nem kell a képben, szoborban, muzsikában újakat álmodókat börtönbe vetni, elég, ha olyan levegőt teremtenek körülöttük, amelynek eredményeként levakarják a freskót a falról, öszszetörik a szobrot, ha egyáltalán hozzájuthatnak ... (Propper Sándor: Vagy felöltöztetik! — Felkiáltások a jobboldalon: Hol törték össze? Hol történtf — Propper Sándor: Például Scitovszky rendelete! — Kóródi-Katona János: így beszélni a magyar művészetről!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, maradjanak csendben! (Kóródi-Katona János: Az önök fantáziájában történt! — Farkas István: Nem kérem, Scitovszky rendelte el! — Jánossy Gábor: Női lélek! —Kóródi-Katona János: Egy nő beszél így — Farkas István: Nagyon okosan beszél! Tényeket beszél!) Kéthly Anna: Ügy látszik, azért mégis maradtak rések, ahol besurrant a felkelő nap egyegy sugara és hiába tekerték ki az összes kakasok nyakát, mégis közeledik a hajnal. Most ez az új javaslat ezeket a réseket hivatott bewiese 103 U március 20-án, kedden. 515 tömni. Azt mondja az indokolás (olvassa): »Az újabb kor kívánalmai mind fokozottabb igénynyel lépnek fel a kormányzat művészeti és irodaimi ágazatában is.« Ez azt jelenti, hogy mivel ma a magánosok műpártolása részint gazdasági okokból, részben pedig a művészetre és az irodalomra nehezedő szellem elleni tiltakozás okából elmarad, az állam az egyedüli vásárló, az állam műpártolására tehát teljes igényüket bejelentették a művészet és az irodalom illedelmes gyermekei. (Zsindely Ferenc: Egyébként a kultuszminiszter úrra egyedül volna bízva! Jobbig »Az újabb kor kívánalmai« a sok az eszkimó és kevés a fóka alapelvében gyökereznek, amint ez más államigazgatási területen is kimutatható. Ha tehát könyveket pártolunk, akkor az a könyv legyen a nagy államférfiúnak, lehetőleg élőnek életrajza, ha hősök emlékét kell felállítani, akkor az legyen közérthetően dolgozó, tehát lehetőleg sárkányt és oroszlánt faragó művésznek zsákmánya, ha képet kell venni, ha muzsikust kell talpraállítani. akkor amint az indokolás olyan szárnyalóan mondja, »tehetségtermő ereje a jövőben mindenkor a hagyomány és korérzület kívánalmainak megfelelően találja meg érvényesülésének útját . . .«. (Helyeslés a jobboldalon.) A világért se helyezkedjék tehát szembe a művész a hivatalos korérzülettel és a világért se tagadja meg azokat a beporosodott hagyományokat, amelyekre a jó rajztanár bácsi oktatta annakidején a hivatalos akták intézőit a középiskolában. (Kóródi-Katona János: Már akit oktattak! — Farkas István: Magát bizony rosszul oktatták! — Kóródi-Katona János: Magát bizony keveset oktattak! — Elnök csenget. — Farkas István: Vannak emberek, akiket hiába oktatnak, sohasem tanulnak semmit!) A javaslat szerint tehát szakszerűen fogják intézni a művészet és az irodalom ügyeit. (Propper Sándor: Na, hiszen maga nagy lángész! — Kóródi-Katona János: Művészet az elemiben! — Jánossy Gábor: Ne szerelmeskedjenek itt az urak, itt komoly dologról van szó!) Elnök:. Csendet kérek, képviselő urak! Méltóztassanak ezeket a jóízlésbe ütköző közbeszólásokat elhagyni! Kéthly Anna: Ez tehát azt jelenti, hogy a családfa és a kabátfeladás lesz azután a gutgesinntség egyetlen, vagy a két feltétele ott, ahol külföldi ösztöndíjakról, tanulmányi segélyekről, külföldi kiállításokon való kiküldetésekről és a megrendezés felett döntenek. Valóban megható az az igyekezet, (Zsindely Ferenc: Ez csak haladás a múlttal szemben!) amellyel itt az indokolásban a szakszerűséget skatulyázzák, mentegetik, gyömöszölik és mindezt muvészetpártolás címe alatt. Egészen kétségbeejtő naivitással beszélnek jó és rossz művészetről. A legszabadabb . . . (Zs'indely Ferenc közbeszól.) Elnök: Kérem az előadó urat, szíveskedjék türelemmel hallgatni a szónokot. Kéthly Anna: ...a legfékezhetetlenebb, a szabályok közé a legkevésbbé szorítható emberi tevékenységről, a művészetről úgy ítélnek az urak, (Kóródi-Katona János: A kis objektív!) mintha frakkot rendelnének és arra kellene vigyázniok, hogy derékban ne legyen bő es^ a hónalj alatt ne vágjon. Ez az a szakszerűség, amely meg fogja állapítani, hogy jó művészet az, amely kiszolgálja a korszellemet es rossz művészet az, amely nem hajlandó elhinni, hogy a jelenleg uralkodó rendszer örökéletű, meg azon az áron sem, hogy ettől a rendszertol kapja a megélhetést. Mert tényleg tűrhetetlen