Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-253

Az országgyűlés képviselőházának 25 tenni. (Felkiáltások a jobboldalon: Éljen a miniszter! — Taps a jobboldalon és a középen. A belügyminisztert számosan üdvözlik.) Napirend szerint következik a Magyar Nemzeti Múzeumról szóló törvényjavaslat (írom. 716, 719) tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Zsindely Ferenc előadó: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A nemzeti nagy közgyűjteményeink önkormányzatáról és személyzetükről szóló 1922 :XIX. te. Országos Magyar Gyüjteményegyetem néven különálló önkormányzati testté egyesítette a m. kir. Országos Levéltárat, a Magyar Nemzeti Múzeumot, az Országos Magyar Szépművészeti Múzeumot és az Országos Magyar iparművészeti Múzeumot. Eredeti elvi elgondolásában ez a törvény is annak a hagyományos két nagy irányelvnek a fundamentumán épült fel, amely két irányelv a történeti fejlődés egész folyamán mindenkor érvényesült közgyűjteményeink fejlesztésében. Ez az állandóan követett és igen jellegzetes két magyar irányelv: egyrészt a gyűjtésnek nemzetig iránya, másrészt a közgyűjteményeink igazgatásában félreismerhetetlenül jelentkező önkormányzati szellem. Megteremtője ennek az 1808:

VIII. tcikkel létesített Nemzeti Múzeum volt, amelyet a nemzeti nyel^ és irodalom fejlesztésének érdekében hívott életre a magyar országgyűlés. Ebből a történeti magból fejlődött naggyá a Nemzeti Múzeum és lett idővel a magyar föld és a magyar szellem minden A tudományosan becses értékének gyűjtésére hivatott olyan intézmény, amely e tekintetben párját csak a British Museumban találhatja, másutt egész Európában sehol. így vált belőle, mint a nemzeti áldozatkészség alkotásából, a fejlődés folyamán a magyar nemzeti kultúra összes tárgyi emlékeit gyűjtő és megőrző olyan egységes és egyetemes intézmény, amely a nem magyar vonatkozású anyag gyűjtésére általában csak annyi gondot fordít, amennyi az öszszehasonlítás céljából szükséges. (Az elnöki széket Bessenyey Zénó foglalja el.) E mellett azonban állandóan szem előtt tartja azt a felismert igazságot, hogy nekünk, a kis magyar nemzetnek, nem lehet sem célunk, sem hivatásunk más, mint a saját muzeális becsű anyagunknak lehetőleg tökéletes összegyűjtése, mert ezáltal nemcsak saját nemzeti művelődésünket szolgáljuk, hanem egyben így szolgálhatjuk leginkább az emberiség egyetemes kultúráját is, gazdagítván mindannak a feltárásával, ami magyar, vagy magyar vonatkozású. Ezt a munkát senki a világon nálunk jobban el nem végezheti, tehát a nemzetközi munkamegosztásban ez az a szerep, amely reánk vár. Csak közbevetőleg jegyzem meg, hogy a nemzeti szempont követése folytán, bár talán nem egészen tudatosan, de mégis megelőzte a Nemzeti Múzeum azt az újabban szinte általánosan tapasztalható autarchikus irányzatot, hogy az egyes kultúrák összegyűjtött anyagát földrajzilag is igyekszenek ezeknek a kultúráknak területén centralizálni. Nagy vonásokban összefoglalva, körülbelül ez a Nemzeti Múzeum hagyományos célja. A nemzeti és az önkormányzati elv következetes érvényesítése mellett az igazgatásában világosan megállapítható kezdetben az egységre való céltudatos törekvés is. Sőt míg az az új, látszólag decentralizációs irányzat is, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XX. 3. ülése 193 U március 20-án, kedden. 509 amely a Nemzeti Múzeum századvégi fejlődésében tapasztalható, csupán abból a tévedésből ered, hogy a szakigazgatás szükséges szétválasztása helyett az egyes szakgyűjtemény eket külön jogi személyekké szervezték meg. A Nemzeti Múzeum anyagának a fejlődéssel együtt járó természetes megduzzasztása valóban szükségessé tette a kialakult egyes szakgyűjtemény éknek egymástól különböző szakigazgatását, semmiesetre sem kívánta azonban meg a Nemzeti Múzeum testéből való erőszakos és olykor időelőtti kiválását. Az 1922:XIX. te. az ilyenmódon erőszakosan különválasztott közgyűjteményeket a Nemzeti Múzeum ősi koncepciójának megfelelően ismét szervezeti egységbe kapcsolta össze. Az egység megvalósításában azonban nem volt eléggé következetes. Megelégedett a beszédem elején felsorolt négy nagy nemzeti közgyűjteményünknek egy jogi személybe való foglalásával, de a gyűjtemények anyagának egységesítését elmulasztotta. A négy intézmény megmaradt az Országos Gyűjtemény egy etemnek kissé laza keretei között továbbra is, kellően talán el nem határolt feladatkörökkel és bizonyos tekintetben azonos gyűjtési területtel. Ez a, körülmény okozta, hogy a jogilag megtörtént egyesítés ellenére is az egyes intézmények vezetősége sokszor féltékenyen őrizte továbbra is gyűjteményének különállását és 'hogy az igazgatás egységes szelleme a gyakorlatban kialakulni nem. tudott. De csakhamar más zavaró körülmények is jelentkeztek, amelyek a gyakorlatban mindinkább elhomályosították az 1922 :XIX. te. eredeti elvi álláspontját. A kultusztárca körén belül felmerülő más feladatoknak lehetőleg egyszerű megoldására való törekvés háttérbe szorította a Nemzeti Múzeum történeti gondolatát. Már a Gyüjteményegy etemről szóló törvényjavaslat általános indokolása mintha felcserélné a javaslat címében megjelölt kettős cél sorrendjét és mintha a tudományos gyűjtemények tisztviselői karának státus-ügyére nagyobb gondot fordítana, mint magukra a közgyűjteményekre. Mindenesetre tény az, hogy a törvény életbelépése után egymásután olyan közintézmények kerültek a Gyüjteményegyetem igazgatása alá, ameilyeknek gyűjteményi jellegük egyáltalában nincs. Így odakerült a ni. kir. Csillagvizsgáló Intézet, a magyar Biológiai Kutató-intézet, a budapesti földrengési obszervatórium, a bécsi Magyar Történeti Intézet s odakerült a római, berlini és bécsi Collegium Hungaricum. Kétségtelen, hogy ennyire különböző célú .és jellegű intézményeket egységesíteni nem célszerű, de nem is lehetséges. Kétségtelen az is, hogy az 1922 :XIX. te. megalkotásával a törvényhozásnak ez nem is állott szándékában. A most tárgyalás alatt lévő javaslat tehát voltaképpen a Gyüjteményegyetemről szóló törvény eredeti elgondolásához tér vissza, amikor közgyűjteményeink egyeteméről a nem gyűjteményi jellegű intézményeket különválasztja és ezáltal az egészet a szakszerűség alapjára visszahelyezi. De a javaslat továbbmegy az 1922 : XIX. te. helyesbítésében. Az egy jogi személy önkormányzatába foglalt közgyűjteményeket nem tekinti külön-külön gyüjteményegysegeknek, miként azt az 1922 : XIX. te. tette, hanem valójában egységes szervezetté olvasztja össze okét olyanmódon, hogy anyagukat osztja be öt gyüjteménycsoportba, még pedig tisztán tárgyi szempontok szerint. Éppen a szakszerűség biztosítása végett a javaslat a legfőbb szakértő önkormányzati szervre, a tanácsra bízza az 72