Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-253

506 Az országgyűlés képviselőházának ; Az igen t. képviselő úr velem szemben utal arra, hogy olyan részletes a székesfőváros költségvetése, hogy abból fillérig kitűnik még a munkások rendkívüli óradíjának fedezete is. Ezzel szemben azt a megállapítási teszem, hogy ha egyszer az alapépítmény olyan rendszertelen, amilyennek bírálatomban minősítettem, akkor eo ipso még rendszertelenebb a részletezés. Valóban annyira részletes a székesfővárosi költségvetés, hogy elhomályosítja az egész gazdálkodást, bonyolítja és drágítja &

r közigazgatást. E mellett a gazdaságvitelét támogató termékeny ellenőrzésnek a lehetőségét szinte kizárja. En tehát a képviselő úr részéről nem érdemeltem 'meg a szemrehányást. Egyébként a t. képviselőtársam Budapest lakossága egyetemének nem tett szolgálatot azzal, hogy a költségvetés túlságos részletezése mellett olyan lelkesen foglalt állást. Hiszen nem is^mertem a költségvetés szerkezetének alapépítményéből a jellegzetesebb eseteket kiemelni. Most azonban arra kényszerít a t. képviselő úr, hogy utaljak egy ilyen alapépítményre. »Köz-művelődés és tűzrendészet.« Egy közigazgatási ágazat. Nem fejtem ki, hogy milyen megítélés alá esik • ez a tagozás a. székesfőváros és a nemzet szempontjából. De kérdem, hogyha a költségvetés egy külföldi szakember kezébe kerül, vájjon milyen fogalmat alkot a magyar költségvetési jog alaki rendjének tudományos fokáról. (Petrovácz Gyula: Nem is lehet ezt megmagyarázni!) Ügy-e, nem lehet megmagyarázni? A képviselő úr a legjobban tudja. (Petrovácz Gyula: Csak az a magyarázat, -hogy a színházhoz tartozik a tűzrendészet.) Akkor ezzel nem is foglalkozom tovább. Petrovácz Gyula t. barátom nagyon beavatott nemcsak a fővárosi politikában, hanem a főváros ügyeinek gazdasági részeiben is és egyike azoknak, akik ezekbe a kérdésekbe is belemélyülnek értékes tevékenykedésükkel. (Payr Hugó: Soha ne legyen nagyobb baj, mint ez! — Eber Antal: Nagy baj!) Hogy ezt így szétszakítják? (Payr Hugó: Ugyanaz kezeli ezt is, azt is! — Halljuk! Halljuk!) Payr Hugó igen t. barátomnak még harmadik nehézményezésére is reflektálnom kell, amelyben a zárszámadási felmentésről oktatott ki. Beszéltem arról, hogy 1932-ben éppen a több kiló súlyú zárszámadásra nem adatott meg a felmentés annak, akit az megillet. (Jánossy Gábor: Miért?) Majd erre leszek bátor rátérni. En azt a megállapítást tettem, hogy a zárszámadási felmentés záróköve -a zárszámadási jognak és záróköve annak a magasabbrendű számadási pernek, amelyre csak a törvényhatósági bizottság jogosult. Az igen t. képviselő úr azt a véleményt szegezte^ szembe az én megállapításommal, hogy a törvényhatósági bizottság rávezetni rendeli a zárszámadásra, hogy »megállapíttatott«. E szerint nyilt kérdésnek hagyja a felmentést. En^ senkitől sem tudtam az eljárásra elfogadható felvilágosítást kapni. A magam tanulmánya alapján... (Payr Hugó: Tetszett volna a főszámvevőt megkérdezni!) Megkérdeztem én nemcsak a főszámvevőt, hanem egyetemi közjogi és közigazgatási tanárokat is. (Jánossy Gábor: Azok sem tudtak felvilágosítást adni?) Azonban saját tanulmányom alapján levezetem a múltban követett eljárást, bár az ma már tárgytalanná vált. Tíz perc meghosszabbítást kérek. Rögtön befejezem. (Felkiáltások: Megadjuk!) Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a képviselő úr 3, ülése 193U március 20-án, kedden. beszédidejének tíz perccel való meghosszabbításához hozzájárul. Strausz István: A már említett »megállapittatott« záradék azért vezettetett a törvényhatósági bizottság által letárgyalt zárszámadásra, mert az 1930:XVIII. te. előtt — mint tudjuk — hivatalnoki tanács vezette a székesfőváros egész gazdálkodását és ügyvitelét, ami ditkasterális jellegű rendszer volt. Haboztak a fölött, hogy kinek is adjanak zárszámadási felmentést. A tanácsnak kellett volna adni. De mondom a multakat nem akarom rekrimináció tárgyává tenni (Helyeslés a baloldalon), hanem áttérek a jelenlegi helyzetre. Mi a mostani helyzet? Az 1930. évi XVIII. teikk egyéni felelősség mellett rábízta a székesfőváros egész gazdaságának vitelét a polgármesterre. E szerint a polgármester felelőssége éppen olyan egyéni, amilyen egyéni a felelőssége minden miniszternek a tárcája körében. Mégis mi történik a zárszámadási felmentés körül? Ugyanúgy rávezetik a zárszámadásra: »Megállapíttatott« — az 1932. évet értve. »Megállapíttatott«, ez nem jelent semmit és legfőképpen nem jelent felmentést. Ezt védte Payr Hugó igen t. képviselőtársam azzal, hogy a zárszámadási felmentést tulajdonképpen a belügyminiszter úr adja meg. Ezzel a felfogással abszolúte nem értek egyet, mert ez megcsorbítaná a törvényhatóság zárszámadási jogát, amelynek a felmentés a záróköve. De egyébként ilyen felmentési rendszert nem fogadhatna el a belügyminiszter úr, mert őt a felülvizsgálat illeti meg és a felülvizsgálati jogon nem vállalhat felelősséget olyan részletekért, amilyenekért felelősséget kell vállalnia a törvényhatósági bizottságnak a belügyminiszter úrral, a várossal és a nemzettel szemben. A felmentést igen t. Ház, ki kell munkálnia a zárszámadási szakbizottságnak. A felmentés kimunkálása a zárszámadási anyag alapján a számok tükrében ambíciója lehet annak is, akit megillet. De a kimunkálás mindenek fölött érdeke a székesfővárosnak. Különben a kimunkálás eredménye nemcsak felmentés, hanem elmarasztalás is lehet. Ezt a kérdést a tankönyvek is egészen homályosan tárgyalják. Homályos az 1930. évi XVIII. tcikk szerint is, amely a felelős számadókról szól, anélkül, hogy a polgármester egyéni felelősségére utalna. Merem mondani, hogy az én felfogásom egyedül és kizáróan a helyes, amely szerint csak a polgármester zárszámadási felmentéséről^ vagy elmarasztalásáról lehet beszélni. Az általam vázolt felfogás az európai önkormányzatok jogrendjének is megfelel. (Jánossy Gábor: Ez a helyes közjogi felfogás!) Ezzel szemben lehet, hogy a Központi Városházán mást tanítanak, (Egy hang a baloldalon: Előfordult!) mert ott van egy egyetemi karakterű tanfolyam, amelyen az oktatás olyan szellemben r folyik, amilyen szellem a költségvetési és zárszámadási rendszert szülte, amely mindenre, csak elismerésre nem méltó. Ezért sürgősen szükséges a rendszer teljes átreformálása. (Jánossy Gábor: Ez súlyos kritika!) Elnök: Szólásra következik? Dinich Ödön jegyző: Senki sincs felírva. Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kivan,, a vitát bezárom. A belügyminiszter úr kivan nyilatkozni. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Sajnálatomra nincs módomban a módosító in-