Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-252

482 Az országgyűlés képviselőházának i ebből a r körülményből vagyunk kénytelenek megállapítani a tényállást. Ez súlyos aggódalomra ad okot és éppen ez a körülmény késztet engem arra, hogy felhív­jem a belügyminiszter úr figyelmét: gondos­kodni kellene arról, hogy az igazoló választ­mánynak, esetleg az ügyrendje útján adassa­nak meg azok a szankciók, amelyek kapcsán a maga működését le tudná bonyolítani. Ennek az ügyrendek keretében lehetőség volna arra, hogy biztosíttassék az igazoló választmánynak elsőisorban az, hogy akit tanuként megidéz, az meg is jelenjék. Ma a helyzet az, hogy ha a megidézett tanú ^ nem akar megjelenni, men» állanak rendelkezésünkre olyan eszközök, ame­lyekkel odahozhatjuk az illetőt, másodsorban pedig, ha már megjelenik, biztosítékot kapjunk arra, hogy tha vallomása nem fedi a tényállást, akkor ennek a tanuzásnak bizonyos szankciója legyen és eljárhassunk vele szemben. E nélkül nem végezhet megnyugtató munkát az igazoló választmány ós azok a problémák, amelyek most évek hosszú sorának tapasztalataiból fel­vetődnek, tulajdonképpen megoldatlanok ma­radnak. Tisztelettel vagyok bátor azért a t. belügy­miniszter urat arra kérni, méltóztassék módot találni arra, hogy ennek a paragrafusnak kere­tén (belül történjék olyan megoldás, amely utal­jon arra, hogy az igazoló választmány működé­sét hatósági fórumként végezhesse és< ezen a módon intézkedéseinek érvényt is szerezhessen. Elnök: Kíván még valaki szólni? Herczegh, Béla jegyző: Senki sem kíván szólni. Elnök: Ha senki sem kíván szólni, a vitát be­zárom. A belügyiminiszter úr kíván nyilat­kozni. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügymi­niszter: T. Képviselőház! Sajnálatomira nines módomban hozzájárulni ahhoza módosításhoz, amelyet Csilléry t. képviselőtársam előterjesz­tett éspedig azért nincs, mert az igazoló vá­lasztmány természetesen hatóság és mint ható­ság gyakorolja azokat a jogokat, .amelyeket a törvény minden hatóságnak megad. A képviselő úr már most azt javasolja, hogy vegyünk bele a törvénybe egy olyan passzust, amely szerint egy ilyen választmány a maga ügyrendjét meg­állapítja és ebben az ügyrendben már olyan jo­gokat biztosít az igazoló választmánynak, ame­lyekre szükség volna, amelyeket azonban a tör­vény az ő véleménye szerint nem biztosít. Sem­mi értelme sem volna a módosítás elfogadásá­nak, mert ügyrenddel nem biztosíthat magának az igazoló választmány semmivel sem több jo­got annál, amit a törvény neki amúgy is bizto­sít. Ezeknél fogva az indítványnak értelme nem lévén, azt nem tehetem magamévá. (Csilléry András: Indítványt nem is,tehetek!) Elnök: A tanácskozás" befejeztetvén, követ­kezik a határozathozatal. A 9. $. meg nem tá­madtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 10. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Herczegh Béla jegyző (felolvassa a 10. §-t). Elnök: Kíván valaki szólalni? Herczegh Béla jegyző: Büchler József! Büchler József: T. Képviselőház! Mint­hogy elvben ellenzem azt, hogy egyáltalában meg vagyunk kötve abban a tekintetben, hogy . a költségvetést mennyi idő alatt és miképpen kell letárgyalni, ipso facto ellene vagyok an­nak, hogy törvényben legyen előírva az f is, hogy az általános vitára hány napot, a rész­letes vitára hány napot, az üzemi vitára hány '. ülése 198A március 16-án, pénteken» napot kell if ordítania a törvényhatósági bizott­ság közgyűlésének a költségvetés tárgyalásá­nál. Már az is abszurdum, azt is teljesen ne­vetséges helyzetnek tartom, hogy a Scitovszky­féle 1930: XVIII. törvénycikkbe olyan rendel­kezéseket vett föl a t. Képviselőház elődje, hogy nem tudom hány percig lehet beszélni, hogy napirend előtt hány percig lehet beszélni, hogy személyes kérdésben hány percig lehet beszélni. Ügy vélem, hogy ez a testhez álló 1930. évi XVIII. törvénycikk megszabott olyan rendelkezéseket, amelyek egyszerűen házi ügyei lettek volna a fővárosnak. A főváros közgyű­lésének kellene megállapítania azt, hogy mi­lyen ügyrend szerint akar dolgozni, hogy mi­lyen házszabály szerint akar dolgozni és nem kellett volna törvényhozásilag ráoktrojálni olyan intézkedéseket, amely intézkedések tör­vényibe egyáltalán nem valók, amint hogy nem való törvénybe, habár a legfontosabb aktusa a főváros törvényhatóságának az, hogy meg­állapítsa a maga költségvetését. Ha már azon­ban így van a dolog, hogy a törvényben óhajtják biztosítani a tárgyalás idejét, mód­ját és rendjét, akkor legalább azt méltóztassék megengedni a t. törvényhozásnak, hogy ez az idő ne 14, hanem legalább 21 napig tartson. A székesfőváros adminisztrációjában van 15 ügy­osztály. Teljességgel lehetetlen az, hogy ennek a 15 ügyosztálynak a költségvetési tárgyalásá­hoz a főváros közgyűlése maximálisan nyolc napot kapjon és ezen nyolc nap alatt kelljen letárgyalnia ennek a 15 ügyosztálynak a költ­ségvetését. Kétségtelen, hogy ezek között az ügyosztályok között vannak olyanok is, ame­lyeknek tulajdonképpen impériuma nines és inkább csak olyan igazgatási funkciókot lát­nak el, amikhez külön költségvetés nem szük­séges, de viszont ezzel szemben áll az, hogy vannak olyan tárcák, — hogy így mondjam — mint például a szociálpolitika, az igazgatási tárca, a közoktatásügyi tárca, a közegészség­ügyi tárca, amelyeknek költségvetése hatalmas összegeket emészt t fel. Hogy egyébről ne be­széljek, itt van például az igazgatás költség­vetése, amely körülbelül 45 millió pengőt tesz ki, azután a szociálpolitika költségvetése, amely körülbelül 20 millió pengőre becsülhető, aztán a közoktatás költségvetése, amely szin­tén hatalmas összegeket emészt 'fel. Itt van az üzemek dolga. A 12-ik ügyosz­tálynál lehet beszélni az egyes üzemeknek, mint például az elektromos üzemnek, a gáz­nak és a vízműveknek a dolgairól. Ez a három üzem körülbelül 100 millió pengő budgettel dol­gozik, teljességgel lehetetlen dolog tehát az, hogy az ilyen ügyosztályok költségvetését egy nap alatt lehessen elintézni. A törvény rendel­kezése értelemében a közgyűlésnek a költség­vetés tárgyalásának napjaiban legalább hat órát kell tárgyalni naponta és ezen hat óra alatt egy ügyosztálynak, hogy úgy mondjam, egy tárcának az ügyeit le kell tárgyalnia. En­nék következtében fentartom indítványomat és kérem, íhogy a t. Ház járuljon hozzá azon indítványomhoz, amelyet társaim nevében, is voltam bátor beterjeszteni, hogy tudniillik leg­alább 21 napot méltóztassék a székesfőváros költségvetésének tárgyalására engedélyezni. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Homonnay Tivadar! Homonnay Tivadar: T. Képviselőház! A 10. "§ intézkedéseinek különösen azt a részét, amely a részletes vita idejéből négy napot biztosít az üzemek költségvetésének megvita­tására, rendkívül helyeslem. Eddig a főváros-

Next

/
Oldalképek
Tartalom