Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-242

40 Az országgyűlés képviselőházának 242. ülése 198 U február 22-én, csütörtökön. ton állunk, hogy töröltessék el az örökös tagság, mert ez semmi egyebet nem jelent, imiint azt» hogy a választók akaratát meghamisítsák és olyan pártoknak adjanak többséget, amelyeknek a szavazók körében nincs gyökerük, — vagy pedig, ha már benne van a törvényiben az örökös tagságok szakasza, akkor olyan szigorításhoz kell kötni, úgy kell (megszigorítani ezit a rendelkezést, hogy ne lehessen vele viszszaélni, mert ami ana van, iaz, állítom, tisztára visszaélés. Készítsen a kormány új kerületi beosztást. Teljesen lehetetlen dolog, ami ma van, hogy ibár szurrogátumokkal dolgozik a kormány, s érdekképviseleti rendszert, szakszerűséget iktat be, azután iaz örökös tagságok rendszerét, .hivatalból való tagságok rendszerét iktatja Ibe, imég ezenfelül többszörös pluralitást is vezet be a választásokiba és ugyanakkor, amikor az egyik kerületiben 600—700 választó kell egy mandátum elnyeréséhez, a másik kerületben 2500 szavazatot ír elő, nem ez a javaslat, hanem a törvény, úgyhogy amíg Budán, az I. kerületben 700 választó választ egy törvényhatósági bizottsági tagot, addig ia VII. kerületben 2200—2400 szavazó kell egyetlen mandátuimíhoz. Nem erkölcstelen dolog ezt Ezen is segíteni kellene és ha a belügyminiszter úr hozzányúlt aa 1930. évi XVIII. törvénycikk reformálásához, akkor elsősorban az kellett volna, hogy azokhoz az intézkedésekhez és rendelkezésekhez nyúljon hozzá, amelyekkel ezt a kirívó, ezt az igazságtalan, hallatlan rendelkezést megszünteti s ezzel sziemben az önkorimiányzatot tisztán és kizárólag a választott bizottsági tagok vállaira helyezi. Ki kell mondani egész egyszerűen, hogy minden 2000 választó válását egy bizottsági tagot, A fővárosban van körülbelül 300.000 községi választó, tehát körülbelül 145—150 választott bizottsági tag ülhet benn a törvényhatósági bizottságban. Amely kerületben van 10.000 választó, az válasszon 5 bizottsági tagot, amely kerületben van 40.000 választó, az válasszon 20 bizottsági tagot. (Propper Sándor: Ügy van! Ez az igazság!) Ez felel meg az erkölcsi igazságnak, minden más nem egyéb pártérdeknél, amit a Ibelügyiminiiszter úr olyan nagyon perhorreszkát indokolásában. (Ügy van ! a szélsőbaloldalon.) T. Képviselőház! Ha a javaslat mindezeket nem hozza, akkor miért volt erre a törvényjavaslatra mégis szükség? Úgy látom, azért hozták ide ezt a törvényjavaslatot, mert a törvényhatóság kormányzópártjai nem voltak eléggé gerincesek a múltban, (Bródy Ernő: Úgy van!) hogy fejet-térdet hajtva, mindent, minden további nélkül szállítottak, amit a kormány nem legális úton, hanem fülbesúgás alapján követelt vagy kért. Minden beavatkozást vissza kellett volna utasítani akkor, amikor a nagytétényi sertéshízlaló megvásárlását követelte a földmívelésügyi minisztérium, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) amikor számosan, előkelő urak vagy hölgyek közvetítették a Károlyi-palota megvételét, amikor a Wenckheim-palotát, (Bródy Ernő: Batthyány-palota, elkraeholt grófi paloták tömege!) amikor a Talbot-eentrálét reáoktrojálták a fővárosra és vissza kellett volna utasítani végig mindazokat a rendelkezéseket és kívánságokat, (Propper Sándor: A Községi Takarékpénztár szanálása!) amelyek jöttek, (Bródy Ernő: Az államrendőrségi fizetés!) az államrendőrségi hozzájárulásnak hárommillió pengőjét, azután a hídépítéshez való hozzájárulást, amelyhez semmi köze a fővárosnak, a borfogyasztási adó eltörlését ós így tovább. Ezeket a dolgokat mind vissza kellett volna utasítani. És mit tettek itt a kormányzópártoki! Parancsnak tekintették ezeket a kívánságokat és egyéb módon is ártottak a törvényhatóságnak, az autonómiának olyképpen, hogy míg azelőtt a régi időkben, a régi korszakokban, a Bárczyféle uralom alatt nem volt szokásban az, hogy főtisztviselő urak feljárhattak volna a miniszteri burokba és ott informálhatták volna erről, vagy arról a miniszteriális tisztviselőket, addig a mai rendszerben éppen az erős kéz hiányában ezek a tisztviselők feljárhattak a miniszteri burokba és ott fülbesúghattak. Igenis, ez mind bűne a mai városházi uralomnak. A Bethlen-kormánynak térdet-fejet hajtottak, mert azt hitték, hogy ez az uralkodó rend és dicsőséges uralkodó rendszer örökkön-örökké fog élni. Most azután keservesen csalódtak a városházi kormányzópártok, amire azt szokták mondani, hogy aki másnak vermet ás, maga esik bele. Ezek az urak, amikor az 1930:XVIII. tcikket sugalmazták és csinálták, az ellenzék ellen csinálták, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) mert az ellenzék Budapesten eddig még mindig több szavazatot kapott, mint a kormányzópárt. (Ügy van! Ügy van! balfelöl. — Bródy Ernő: És mégis kisebbség!) Ennek ellenére jelentékeny kisebbséggé devalválódott benn a törvényhatósági bizottságban. (Propper Sándor: Ez volt a cél!) Ök nekünk ásták a vermet és most ők maguk estek bele. T, Képviselőház! A belügyminiszter úr az indokolásban is és egyéb módon is már kifejezést adott annak, hogy véget akar vetni az úgynevezett párturalmi rendszernek.^ Ha egy többség nem a választók akaratából jut kormányzáshoz, akkor ez helyes. De általában azt kell mondanunk, hogy tiltakozunk az ellen, hogy a pártok uralmát és a pártok befolyását méltóztassanak helyteleníteni. Mert itt mit csinálunk, t. Képviselőház? Itt nem a pártok dirigálnák? (Gáspárdy Elemér: Olyan mértékben nem!) Az a fontos, hogy a titkos választójog alapján összeült törvényhatósági bizottság pártjai dirigálnak. Mi nem, a Rassay-párt sem, a demokratapárt sem, a szociáldemokratapárt sem, hanem azok a pártok dirigálnak, amelyek kormányon vannak. Az egységespárt és a keresztény gazdasági párt koalíciója dirigál. (Propper Sándor (Kozma Jenő felé): ön dirigál! Ön meg a pályatársa! A klubtársa! Együtt vannak! Egy pártban vannak az urak! — Kozma Jenő: Budán több szavazatot is kaptunk, mint az urak!) Ennek a pártnak különben sincs joga a párturalom ellen olyan nagyon hadakozni. A legfőbb közigazgatási bírói székekbe is politikusokat, pártpolitikusokat méltóztattak ültetni. (Propper Sándor: ügy van! Puky Endrét!) Puky Endre és Széli József urakat méltóztattak beültetni a legfőbb közigazgatási bírói székekbe. (Propper Sándor: Pártszolgálatok fejében!) Hát a vidéki párttitkárok, a főispánok mellé beosztott titkárok és a megyei felügyelők nem ezt csinálják? Most olvasom az egyik lapban, hogy vidéken mindenütt élharcosokkal töltik be az állásokat. Mikor jött a kormány hozzánk, ellenzékhez azzal a gondolattal, hogy adjatok embert, mert be akarom tölteni ezeket vagy lazokat az állásokat és a ti embereitekkel akarom betölteni? (Bródy Ernő: Még egymás közt sem tudnak rendbejönni! — Propper Sándor: Sok az eszkimó!)