Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.
Ülésnapok - 1931-252
480 • Az országgyűlés képviselőházának 252. ülése 19H március 16-án, pénteken. úr elképzelt és meg akar valósítani ennek a törvény javaslatnak kapcsán. Felhívnám a belügyminiszter úr figyelmét ennek az 5. §-nak 1. bekezdésére, olyan értelemben, bogy mondja ki a Ház azt, bogy az állandó szakbizottságok elnökei, illetve ezeknek helyettesei nem lehetnek a törvényhatóság^ tisztviselői, mert lett légyen az a tisztviselő akár főpolgármester, akár polgármester vagy alpolgármester, kétségtelenül saját ügyeikben elnökölnek,, ennek következtében egészen világos, hogy elfogultak. T. belügyminiszter úr, ha itt engedményeket tesz az ellenzék kívánságának, hogy a szakibizottságokban ne a tisztviselők elnököljenek, íhanem saját maguk által választott elnök legyen a szakbizottságok ülésein, akkor ezzel a törvényjavaslat struktúráján,, a belügyminiszter úr koncepcióján semmiféle csorba nem esik, semmiféle változtatás ezzel nem történik, ettől még lehet úgy .elintézni a dolgokat, ahogy a belügyminiszter úr a törvényjavaslatban intenciónál ja és abből nem lesz soha semmiféle baj, ha a bizottságokban nem a polgármester vagy kiváltkép a főpolgármester elnököl. Teszem fel, hogyan elnökölhet a tanácsnok abban a szakbizottságban, ahol az ő ügyeiről van szól Hiszen a véleményadáson kívül a szakbizottságban a bizottsági tagok esetleg a tanácsnok működését bírálják! Hogyan fest az, amikor én az elnök működését kritizálom, ugyanazét az elnökét, aki annak az ügyosztálynak vezetője, amely ügyosztálynak ténykedéséről, működéséről van szó! (Homonnay Tivadar: Ez igaz!) Ez nem helyes és éppen ezért, minthogy úgy érzem, hogy a belügyminiszter úr semmiféle rést nem üt ezzel a változtatással azon a koncepción, amelyet ő a priori elgondolt, amikör ezt a törvényjavaslatot benyújtotta,, kérnem kell, hogy méltóztassék abba a változtatásba belemenni, hogy a szakbizottságok által választott törvényhatósági bizottsági tag elnököljön. Tisztelettel kérem, hogy méltóztassanak Bródy Ernő t. képviselőtársamnak ilyenirányú javaslatát elfogadni. Elnök: Kíván-e még valaki szólni? {Homonnay Tivadar jelentkezik.) A szó a képviselő urat megilleti. Homonnay Tivadar: T. Ház! Csatlakozom Petrovácz igen t. képviselőtársamnak ahhoz az álláspontjához, hogy az ebben a szakaszban említett szakbizottságokban a főpolgármester, illetőleg a polgármester mindenkori elnöklését bizonyos aggállyal nézi, mert hiszen ez lényegesen befolyásolja a bizottság működését. Akik egy ilyen bizottságnak elnökei voltunk vagy e pillanatban még vagyunk, nagyon is jól tudjuk azt, hogy azon az elnökön mi minden mehet keresztül és milyen határozatot hozhatnak, ha az elnök a maga hivatásának magaslatán áll és semmi körülmények között nem engedi magát befolyásoltatni, semmi más nem vezérli őt, mint egyedül és kizárólag a székesfőváros jól felfogott érdeke. Amikor azonban módjában van a polgármesternek vagy a főpolgármesternek ezen a bizottsági gyűlésen elnökölni, akkor az nagyon természetesen a bizottság tagjait egy ibizonyos mértékben befolyásolja. Arra a kérdésre, hogy vájjon helyes-e a kormánynak az az intézkedése, elgondolása, vagy a törvényben lefektetett kívánsága, hogy ezeknek a bizottságoknak élén a polgármester által kinevezett tisztviselő foglaljon helyet, csak azt a választ adhatom, hogy ez véleményem szerint nem helyes. Egy fővárosi tisztviselő mindenkor befolyása alatt áll a polgármesternek és vezetőinek s a tanácstagokkal, a bizottsági tagokkal szemben nem képviselhet olyan tekintélyt, mint pl. egy más, független törvényhatósági bizottsági tag. Hosszú esztendők alatt összegyűjtött saját tapasztalatainkból láttuk, hogy a bizottsági tagokat mégis csak feszélyezi, irritálja, hogy azt az elnököt támadják és annak az álláspontját helytelenítsék, aki ott elnököl, Egyébként is egészen biztosan az lenne ennek a következménye, hogy a polgármester ki fogja nevezni a bizottság elnökévé azt a tanácsnokot, aki annak az osztálynak a tanácsnoka volt. Elképzelhető-e, hogy pl. a közlekedési bizottság vezetője ne a közlekedési ügyosztály tanácsnoka legyen? Tessék elképzelni, mi lesz ennek az eredménye, ha egy Beszkárt.-, egy Hév.vagy más hasonló természetű ügy fordul elő, amelyet mi a legsúlyosabb kritika alá vettünk. A székesfőváros törvényhatósági bizottságának és kistanácsának régi esztendők óta kialakult álláspontja és kívánsága volt, hogy sokkal messzebb menjünk és messzebb is mentünk volna, mint amennyire ebben a kérdésben például maga a kormány elmegy. Sokkal meszszebbmenŐ javaslatokat tettünk ezekben a megszorításokban, mint amilyeneket az igen t. kormány még csak el is gondol. Es most azt a tanácsnokot ez a szakbizottság vonja felelősségre, és ez lesz most kénytelen felette ítéletet gyakorolni. Ha az a tanácsnok intézkedést tesz, mint becsületes, tisztességes ember, feltétlenül meg van győződve arról, hogy ezt az intézkedését legjobb tudása szerint a^ fővárosnak és annak a városi üzemnek az érdekében hozta. Ez egy nyílt, őszinte embernél még nem befolyásolás, de annak a tanácsnoknak is természetesen érdeke az, hogy körömszakadtáig védje a javaslatát, amelyet az adminisztráció az ő parancsára, az Ő direktívájára előterjeszti. Mi történik tehát 1 Az fog történhetni, — hogy nagyon disztingváljunk — az történhetik, hogy az az illető tanácsnok már a bizottsági tárgyalás előtt kénytelen bizonyos paktumokat kötni, illetőleg bizonyos felvilágosításokat adni az egyes pártok bizottsági tagjainak, hogy javaslatát keresztül tudja hajtani a bizottságban, amely bizottságnak most- már egyhangú, vagy szavazattöbbséggel kimondott javaslata a törvényhatósági bizottság elé fog kerülni és azt már konsziderció tárgyává kell tennie nemcsak a polgármesternek, hanem a székesfőváros törvényhatósági bizottságának is, Nagyon szerettem volna, ha az igen t. miniszter urat meg tudtuk volna győzni abban az irányban, hogy ettől méltóztassék eltekinteni. Ne tessék azt hinni, hogy a törvenyha : tósági tanács jelenlegi, vagy jövőbeni tagpai olyan nagyon kapnának egy ilyen nobile officium után, amely csak terhekkel, faradságokkal és még több felelősséggel jár. De ha valaki vállal ilyesmit, annak minden irányban feltetlenül eleget kell tennie kötelezettségének. En félek attól, hogy egy tisztviselő felfogását, akinek egyébiránt működését, szaktudását esztendőkön keresztül módjában volt megszerezni, ne respektálják, de hogyan tudja az a tanácsnok, aki egy szakbizottság élén áll, egy felesztendő, vagy egy esztendő alatt egyszerre kiváló szakképzett emberré kinőni magát? En féltem egyrészt az üzemek üzletvezetését, másTészt félek attól, hogy az adminisztráció igen sok kérdésben lényeges és eredményes befolyás 'alá fog kerülni, mert teljesen lehetetlenség, hogy az a tisztviselő, aki még a törvény útján is az autonómiától rendkívül
