Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.
Ülésnapok - 1931-252
466 Az országgyűlés képviselőházának 252. ülése Í9SU március 16-án, pénteken. címén vannak jelen a közgyűlésen. Először is megindul egy nagy versengés a pártok részéről, hogy ki tud ezek közül az urak közül többet a maga részére megnyerni- (Ügy van! a szélsőbáloldalon.) Nagyon groteszk kép alakul ki, amikor azok az urak, akik a közgyűlésnek ilymódon tagjai, a külső látszat kedvéért kénytelenek a kormánypártba belépni és a kormánypártban résztvenni, ha azonban szavazásra kerül a sor, akkor vagy nem vesznek részt a szavazásban, ha az olyan kérdés, amely őket valamiképpen feszélyezi, vagy, ha a szavazás titkos, bármennyire is furcsán hangzik talán, — de hiszen a pártok számarányaiból mindig kombinálni lehet — pontosan megállapítható, hogy a hivatalból résztvevő tagok nagyrésze nem a kormánypárttal szavazott, hanem a kereszténypárttal. Ez azt bizonyítja, hogy ennek az egész kiküldetésnek semmi értelme nincs. Valamikor régebben, az előző törvényjavaslat tárgyalásánál azt mondották, hogy azok, akik ilyen címen kerülnek be, az állandóságot képviselik a közgyűlésben, a jó modort fogják oda behozni és ehhez hasonló jókívánságokkal eresztették útra ezeket a bizottsági tagokat. Leszámítva egy-két urat, akik a közgyűlésen felszóialak egészségügyi, építési vonatkozású, vagy más kérdésekben, ezek az urak egyáltalában nem vettek részt a főváros (közgyűlésének munkájában. Amikor fontos szakkérdésekről volt szó, amely alkalommal nekik lehetőségük lett volna véleményt nyilvánítani és mindenki várta is véleménynyilvánításukat, nem igen volt arra példa, hogy ezek az urak felszólaltak volna. De tessék elgondolni, a pénzügyigazgató fel fog állani a főváros közgyűlésén és beszédet fog tartani a főváros pénzügyi politikája melletti Elképzelhető-e, hogy © védje azt a pénzügyi politikát, amelyet talán sokszor maga sem helyesel, de amelyet hivatalból kénytelen végrehajtani? Vagy a budapesti rendőrfőkapitány fel fog állani és egy adott esetből kifolyólag a belügyminisztert, vagy a rendőrség valamely intézkedését fogja ott megvédeni 1 ? Nem volt erre példa. Vagy a Társadalombiztosító Intézet elnöke fel fog állani és meg fogja ott védeni a nyomorgó budapesti lakosokat és a szerencsétlen gyermekeket, özvegyeket, árvákat? Nem emlékszem rá, hogy évek óta ezek közül az urak közül egyetlenegy is felszólalt volna. Akkor miért vannak ott? Azért vannak ott, hogy mint leltári szavazók bekebeleztessenek vagy a Wolff-pártba, vagy pedig a Kozma-pártba. (Csilléry András: Hozzánk nem!) Az előbb elmondottam már, nem méltóztatott itt bent lenni, hogy ezek az urak hivatali állásuknál fogva a kormánypárthoz tartoznak, ott is ülnek azokban a sorokban, de ha szavazásra kerül a sor, akkor túlnyomórészt a kereszténypárttal szavaznak, vagy kimennek a teremből. (Csilléry András: Kimennek! Ez még a jobbik eset!) Ezt nem méltóztatik kétségbe vonni, mert hiszen akár titkos szavazásnál, akár más alkalommal is, nagyon könnyen ellenőrizni lehet a szavazatok arányából, hogy miként alakul ki a többség. Ez a helyzet. Már maga az a körülmény, hogy ott ülnek a főváros vezető tisztviselői a közgyűlésben, bizonyos furcsa képet ad az egésznek. Hányszor kerül például egy tisztviselő abba a helyzetbe, hogy saját ügyében kell szavaznia. Nem volt ritka eset, hogy a polgármesterhez interpellációt intéztek és ennek tudomásulvétele, vagy tudomásul nem vétele felett határozott a közgyűlés; például az egyik tanácsnoknak olyan intézkedésében kellett állástioglalni, amelyet mindenki helytelenített és erre a tisztviselők felállottak a kollégájuk mellett szavazni és tudomásul venni a polgármester válaszát. Egészen lehetetlen helyzet alakul így ki. Ezek a tisztviselők ténykedésükért és munkájukért elsősorban a polgármesternek és a közgyűlésnek felelősek. Ha pedig ezek a tisztviselők felelősek a közgyűlésnek, akkor lehetetlenség, hogy annak a testületnek legyenek tagjai, amely felettük felügyeleti és intézkedési jogot gyakorol. (Büchler József: Egészen világos dolog!) Egészen lehetetlen dolog, hogy az a tanácsnok, alpolgármester, akinek a közgyűlés még fegyelmi hatósága is, ott együtt szavazzon, véleményt nyilvánítson, vagy szavazatával eldöntse valamely kérdés miként való végrehajtását. (Büchler József: A miniszteri tanácsosokat miért nem hozzák ide a parlamentbe?) Egészen abszurd dolog még emellett az örökös tagok rendszerét bevezetni. Már egyszer említettem itt, hogy a régi római időkben voltak ehhez hasonló intézkedések és nem új az, amit itt feltaláltak az újabb időkben, hanem lekopírozása azoknak a rendszereknek, amelyek abban az időben voltak. Nem egy példáját látjuk ezeknek az eseteknek. Az örökös tagságot azért csinálták, hogy az örökös tagok megválasztásával a választások eredményét meg lehessen változtatni. Hiszen olyan ravaszul csinálták, hogy mielőtt az első törvény életbelépett, kimondottak, hogy az Örökös tagoknak felét a régi közgyűlés választja, mert tudták azt, ha az új közgyűlésen kell az örökös tagokat megválasztani, akkor már nem ők, hanem esetleg mások választják. A törvény ezzel lehetőséget adott arra, hogy ezeknek az örökös tagoknak a számával többséget tudjanak szerezni. Ezért vettek be egy rendelkezést az előző törvénybe, hogy az örökös tagoknak a felét még az a közgyűlés válassza meg, amely már halálra volt ítélve. Az így megválasztottak mandátuma azután az Örökös jog alapján természetesen érvényes az új közgyűlésen is. Ez volt tulajdonképpen a Kozma-párt életmentője, mert ha nem ez történik, ha az örökös tagokat nem a többségi pártok választják, hanem esetleg az ellenzéki pártok, akkor a közgyűlés egész összetétele másképpen alakult volna ki. Erre az utolsó percben jöttek rá. Emlékszem, a törvény tárgyalása alkalmával úgyszólván az utolsó időkben nyújtottak be egy módosítást, amely szerint az örökös tagok felét még a régi közgyűlés választja. Méltóztassanak megnézni az örökös tagok névsorát. Nem akarok véleményt mondani senkiről sem, de mégis, ha valakit megválasztanak Budapest székesfőváros örökös tagjának, el lehet várni, hogy olyanokat válasszanak meg, akik a város felvirágoztatása körül különös érdemeket szereztek, a maguk egyéniségével minden pártban köztiszteletnek örvendenek és akik tényleg erre a kiváló, előkelő megtisztelitetésre — ha már ilyet törvényben kreálnak — rászolgáltak. De nem ez történik. Minden párt azt nézi, hogy ki tud örökös tagokat kapni ,és szétosztották a pártok között kvóta arányaiban a helyeket, gondosan ügyelve arra, hogy ez tényleg arányosan történjék, Ha pedig itt valaki felveti azt, hogy pénzért adták ezt a tisztséget, (Zaj.) az nem is olyan egészen fel nem tételezhető, vagy elképzelhetetlen dolog, hogy enyhén fejezzem ki magamat. Mert tessék csak arra gondolni, hogy egy ilyen jól számító bizottsági tag, akinek különösebb érdeke, hogy ő a közgyűlésnek tagja legyen, úgy számítja, hogy még
